-
A Hópárduc felesége – Életem Erőss Zsolttal
Nem szoktam ugyanarról a témáról vagy könyvről egymásután kétszer, két különböző helyre írni, most mégis megtettem: szükségesnek éreztem és a könyv is megérdemli. Nemrég jelent meg a Férfiak Klubja (FK) honlapján A Hópárduc felesége – Életem Erőss Zsolttal című könyvről írt recenzióm, ami jó hosszú lett, mégis úgy éreztem, még bőven van maradt bennem mondanivaló. Azt az írást a FK többségében férfi olvasóinak szántam, ezt pedig a saját, főleg női olvasóimnak. A könyvben nemcsak Erőss Zsoltot ismertem meg több új oldaláról (a tragikus sorsú hegymászót már ismerve engem most a férfi, a férj és az apa érdekelt), hanem feleségét, Sterczer Hildát is, aki egyébként ugyancsak hegymászó volt és csak nagyon kicsin (pár…
-
Miért érdemes gyásztanácsadóhoz fordulni?
Ma lenne 70 éves az édesanyám. Nem könnyű nap ez, hiszen nagyon hiányzik, de nem is nehezebb, mint a 20. karácsony nélküle vagy halálának 20. évfordulója áprilisban. Húsz év után sikerült összeszednem magamat és a vele kapcsolatos gondolataimat: karácsonykor írtam neki egy levelet (megjelent a tavaly téli Family Magazinban), áprilisban pedig összeírtam a tőle kapott örökségemet. Utóbbi írás tulajdonképpen sokkal jobban illene a mai napra, de hát így alakult, akkor jött az ihlet. Így aztán sokat gondolkodtam, miről írhatnék ezek után ma, a születésnapján. És eszembe jutott egy nemrég kapott jótanács: írjak arról, miért érdemes a veszteséggel szembenézni, a gyásszal tudatosan foglalkozni, szükség esetén szakembert igénybe venni. Ezt a kérdést a…
-
Az első karanténhónap
Napok óta fogalmazgatom magamban a 30 napos kényszerpihenő és a 40 napos böjt tanulságait (talán nem véletlen, hogy e kettő ennyire egybeesik…). A húsvéttal kapcsolatos gondolataimat végül felkérésre máshová írtam meg, de az itthonlétünkkel kapcsolatban még mindig van bennem bőven mondanivaló, úgyhogy most itt folytatom előző, kéthetes tanulságokról szóló bejegyzésemet. Rengeteg értékes gondolatot olvastam fontos emberektől különböző újságokban. A legtöbbjükben találtam átgondolni, megfontolni valót, de ez az, ami a legjobban megfogott, amivel leginkább egyetértek: „Most tényleg csak a család vesz körül, és ez boldogság. Mozizgatunk, többet beszélgetünk, kertészkedünk, sportolunk. Isten jelenléte sem erősebb az oltáriszentségben, a templomban mint bennem, benned, a családban. Csak más formát ölt. Amikor Jézus azt mondja, egymás terheit…
-
Wheeler-Mezei Virág: Reményt adó élet
Ugyan ki akarna elolvasni egy könyvet arról, hogyan szenved és hal meg egy daganatos négy és fél éves kisfiú? Például én, mert érdekel, miért ír egy szülő naplószerű könyvet kisfiának halálos betegségéről — ráadásul mindezt még a gyermek életében. És először angolul, s csak utána magyarul. És miért fontos neki, hogy a hitéről egy egész regényt írjon? Minderre fény derül már a könyv első fejezetének első bekezdésében, de mire oda eljut az olvasó, már biztosan elejtett néhány könnycseppet. Ugyanis a könyv nem ezzel kezdődik, hanem néhány szívhez szóló ajánlással, majd köszönetnyilvánítással és egy Lukinak, a történet főhősének írt levéllel folytatódik. Aztán jön egy lelkész által írt előszó és a szerző szándékáról…
-
Mit tanultam az elmúlt két hétből?
Kicsit magamra szabva a Bloggerképző 30 napos kihívásának utolsó témáját, nem az egész hónapról, csak az elmúlt 15 napról írok. És nem azért, hogy legyen még egy sokadik bejegyzés a világhálón a koronavírus okozta járványról, hanem azért, mert számomra is rengeteg tanulsága van ennek a bő két hete kezdődött új életnek. Például ezalatt született meg ez a blog is…:) Igen, szerintem új élet kezdődött két-három hete, és bár egyre szívesebben kezdeném el a visszaszámlálást (ha tudnám, honnan kezdjem…), mégis szeretném azt hinni, hogy ez az új élet nemcsak a járvánnyal kapcsolatos korlátozások feloldásáig tart, hanem sokkal tovább, lehetőleg egész életünkre. És most elsősorban nem a várható nagy makrogazdasági, ökológiai, társadalmi…