Szöllőssy Anna: A pénzem szavazat – avagy mire jó egy garázsvásár?

Eredeti tervemmel ellentétben “zöld hetem” utolsó része nem egy saját kirándulós élményről fog szólni, hanem annál sokkal izgalmasabbról. Szöllőssy Annát egy közös ismerősünkön keresztül ismertem meg pár éve, amikor véletlenül betévedtem egy közeli garázsvásár helyszínére. Sosem szerettem vásárolni, gyerekruhákat és játékokat sem igazán; ide sem azért mentem, mégis megragadott a hangulata. Tegnap pedig eszembe jutott: vajon mi történt a garázsvásárokkal a járvány alatt?

Eredeti szakmád és különböző végzettségeid nem kapcsolódnak a babaruhákhoz és nem is miattuk hoztad létre az első garázsvásárt. Miért fontos számodra a közösségépítés és mennyire “jött be” az ötlet?

Jónéhány év eltelt az első vásár óta, amikor néhány barátnőmmel összefogtunk, hogy a kertünkben néhány asztalt felállítva megszervezzük az első garázsvásárunkat. Azt hiszem, négyen voltunk, és lámpalázas izgalomban vártuk a vásárlóinkat. Nekem nagyon tetszett maga a műfaj, olvastam róla, hogy Amerikában hatalmas népszerűségnek örvend, és itthon is kezdett elterjedni. A lényege, hogy olcsón túladunk megunt, kinőtt, nem használt holmiinkon a kertünkben, a garázsfelhajtón megrendezve az amolyan pop up vásárt. Nem mondanám, hogy az első alkalom elsöprő sikerű volt, de körültekintően meghirdettük a megfelelő helyeken (online és offline is – egyformán fontos), így voltak vásárlóink is, és alapvetően sikerélménnyel zártuk a napot.

A következő években sokat kísérleteztünk, hogy melyik nap, és napszak a legpörgősebb, figyelembe véve a célközönségünket: környékbeli családok, elsősorban anyukák, de az idősebb korosztály is kedveli a műfajt, és – talán meglepő módon – nem csak a hölgyek. A legjobban a gyerekruha megy, hiszen ebből folyamatosan változó méretre van szükség minden családban, de népszerűek a játékok, könyvek, dísztárgyak, konyhai mindenféle, de kisebb bútorok is gazdára találnak. Olykor egész extrém tárgyak is előkerülnek; azt hiszem, a legviccesebb egy gyönyörű, földig érő, hófehér műszőrme bunda volt.

Számomra a közösségi élmény része volt a legfontosabb. Együtt töltünk az árusokkal egy délutánt, válogatunk egymás holmija között, beszélgetünk, kávézunk, időt töltünk együtt, „networkölünk”, közben pedig jönnek a vásárlók, válogatnak, ismerkedünk. Ez számomra nagyon bejött. Az elmúlt évek alatt kibővült az árusok köre, már nem csak barátnők jönnek, hanem korábbi vásárlóink is. Volt egy olyan alkalom, amikor kitehettük volna a megtelt táblát a kapura; akkortól kezdtem limitálni az árusok számát egy-egy alkalomra. Nem egy olyan garázsvásáros ismerősöm van, akivel azóta minden reggel összeköszönünk, egymásra mosolygunk suliba menet. Szerintem elég erős a helyi közösség, és ezek a vásárok jó alkalmak, hogy ezt segítsék. A garázsvásár szervezése remek lehetőség arra, hogy a környéken élőkkel ismerkedjen az ember, például ha új helyre költözik.

A másik ok, amiért a garázsvásár megszületett, a környezettudatosság, a zero waste hozzáállás. Ezt miért tartod fontosnak és hogyan valósítod meg a vásárban, otthon, illetve az élet más területein?

Ez nagyon fontos téma nekem. Úgy gondolom, nincs jogunk ilyen mértékben kizsákmányolni a bolygót, leuralni a természetet, ahogy most tesszük. Persze nem személyesen az egyes emberek (legtöbbször), hanem az emberiség maga. A nagy lépésekhez a kormányok, államok vezetőinek döntése szükséges, de addig is, egy csomó dolgot tehetek én kicsiben. A garázsvásár tisztán a zero waste-ről szól: ami nekem nem kell, de még használható, az ne kerüljön a szemétbe, hanem valaki használja tovább. Mindig ki szoktunk tenni egy nagy dobozt, amibe azok a holmik kerülnek, amik nem találnak gazdára, ezeket anyaotthonnak, jótékonysági szervezeteknek, olyan helyekre juttatjuk el, ahol még biztosan hasznát veszik.

Az élet más területein? Az alap, hogy szelektíven gyűjtjük a szemetet, igyekszünk csomagolás nélkül vásárolni, ilyen profilú boltban, vagy piacon, illetve egyre több helyen működik, hogy odaviszem a dobozomat és belemérik az árut, amit szeretnék. Ebben elég céltudatos vagyok, és magamnak sem teszek engedményt. Komposztálunk a kertben, minden konyhai zöldhulladék oda megy. Abból látom, hogy mennyit számít ez, hogy klasszikus kommunális szemetünk nagy nehezen gyűlik össze két hét alatt egy zacskó. A konyhában, vagy kozmetikumok tisztítószerek kapcsán törekszem a környezetbarát, lebomló anyagok használatára. De van itthon saját malmom, kenyeret sütök, fermentálok, gyógynövényeket használok, szóval igyekszem a természet adta csodákat behozni a városi életünkbe.

Azt gondolom, a pénzem szavazat, tehát arra törekszem, hogy olyan helyeken költsem el, ahol helyi embereket támogatok vele, vagy olyan koncepciót, ami fontos számomra. Például: közösségi mezőgazdálkodás, biotermények, helyi tervezők, kezdeményezések, szakemberek. Mondanám, hogy a gyerekeimet is erre tanítom, de nem nagyon kell, hiszen a példa a legerősebb tanítás. Persze sokat beszélgetünk ezekről a dolgokról, mert nagyon fontos, hogy az ő korosztályuknak ezek már alapvetőek legyenek.

És hogy látod, nyitottak erre, átveszik a szemléletedet? A családoddal sok időt töltesz a természetben, oda például szívesen mennek?

Nem tudom, más családok hogy vannak vele, nálunk mindig az elindulás nehéz. Vagyis nem mondanám, hogy nagyon lelkesek a kirándulás gondolatától, de ha ott vagyunk, akkor már nagyon élvezik. A két ünnep között például a leghidegebb napot választottam ki egy rövidebb túrára a környéken, szép idő sem volt, ellenben keményen fagyott. Kitalálták, hogy vigyünk magunkkal kesztyűket, zacskót, és amerre járunk, szedjük össze a szemetet. Az ő szemükben ez adott „értelmet” annak a kirándulásnak, és igazán jó érzés volt, hogy nem csak élveztük a természetben töltött időt, de tényleg tettünk is érte (vagy inkább magunkért) valami hasznosat.

Visszatérve a garázsvásárra: jobb az élő az online verziónál? Mennyire kellett visszaszorulnotok az online térbe a járvány miatt?

Ezt mindenki érzi, úgy gondolom. 😊 Mennyivel jobb egy élő színházi előadás az online verziónál? A garázsvásár egyébként is egy offline műfaj. Sokan próbálkoztak ugyan a közösségi médiában különböző csoportokban online vásárokat szervezni, és persze biztos el lehet adni ezt-azt, de számomra a lényeg vész el ilyenkor. Sajnos tavaly csak egy vásárt tudtunk tartani szeptemberben, a szokásos évi kettő helyett, de az jól sikerült, és az összes biztonsági intézkedés betartása mellett igazán jó volt együtt lenni. Remélem, idén késő tavaszra kicsit lazul a helyzet, és ha maszkban is kell még lennünk, de újra meg tudjuk tölteni a kertet.

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!