Írások rólam, interjúk velem
Visszajelzések
- “Kedves Ildikó! Nagyon köszönöm az írását! Remekül átadja olvasóinak a lényeget, csöppet sem didaktikusan, hanem az eredeti művel egyenértékű szépségben és megfogalmazásban. Boldog leszek, ha más könyveink is elnyerik majd a tetszését! Köszönettel és szeretettel: Alexandra” (Szent Gellért Kiadó)
- “Szia Ildi! Már régóta készülök Neked írni egy levelet – most az utolsó löketet Csizmazia Katával készült riportod adta. Szeretnék Neked gratulálni, mert annyira jó dolgokat karolsz fel! Köszönöm írásaidat a heti1este családi közösségi listán, az ígyírokén blogodon, a NOE levelekben, a KétIgen FB oldalán, a Family Magazinban – meg mindenütt, ahol jársz-kelsz, rátalálsz az értékekre és hirdeted azokat – ráadásul nagyon jó stílusban. Szeretettel: Makovsky Király Zsuzsanna” (mentálhigiénés szakember)
- “A Jakupcsek plusz című műsorban láttam Noel édesanyját nyilatkozni kisfia betegségéről. Megható volt a beszélgetés. Hatással volt rám. Rákerestem neten a kisfiúról szóló cikkedre. Beléptem követőid sorába és így szeretnék értesülni a nehéz helyzetbe került emberek sorsáról és lehetőségem szerint segíteni nekik.” (Schlemmer Gábor)
- “Kedves Ildikó! Köszönöm, hogy felhívta a közvélemény/követői figyelmét a kicsi SMA-s Noel és családja helyzetére. Örömmel adományoztunk a nemes célhoz, a felgyógyulásához. Csoknyay Ákos, Sunmed Kft.”
- “Szia. A szív sötétje című könyv kapcsán olvastam el az egyik írásod, pontosabban ellenvéleményed, ami nagyon tetszett. Nekem két kisfiam van, 3 és 1 éves, borzasztó “nehéz” gyerek mindkettő. Totális érzelmi hullámvasút az élet velük. És nehéz sokszor a felszínen maradnom, mert hát van sok nem jó otthonról hozott mintám, egészségügyi kihívás, de támogató, szerető férjem van és imádom a gyerekeinket. De mégis úgy gondolom, hogy túl sokszor érzem úgy, hogy nem így képzeltem az anyaságot, sokszor nem szeretek ez az anya lenni, aki vagyok, pedig 5 gyereket szerettem volna. De már sokszor azon is elgondolkodom, hogy legyen e 3. De pont emiatt szeretnék én is az önismeret útján elindulni, de fogalmam sincs merre érdemes. Olvasni ilyen témájú könyveket nincs se időm, sem energiám (egyelőre, remélem lesz ez jobb is). És hát olvastam hogy te is 10 éve foglalkozol ilyesmivel. Tudnál adni pár tanácsot, mint anya az anyának, hogy hogy érdemes ezt elkezdeni? Az erőszakmentes kommunikációs tanfolyamról már hallottam, de nem volt még időm utána járni. Köszönöm szépen, ha segítesz.”