Karantén-utazás Lappföldön és Új-Zélandon

„Zöld hetem” mai részében garantáltan környezet- és pénztárcakímélő utazásokra hívlak titeket. Anthony Réka háromgyermekes édesanya világkörüli karantén-utazásairól már írtam korábban is. Azóta kaptunk tőle két utazást, egy lappföldi és egy új-zélandi kalandozást, ezeket az ünnepek alatt kipróbáltuk a szűkebb-tágabb családunkkal, róluk számolok be most.

Ahogy korábban írtam, a Réka által megálmodott és megvalósított karantén-utazások célja, hogy minél több családnak (esetleg baráti társaságnak) nyújtsanak útmutatást egy-egy vidám, informatív, de mégis játékos együtt töltött estéhez. Merthogy, ahogy az ötletgazda állítja és mélységesen egyetértek vele én is: „Nagy szükségünk van olykor kilépni a mindennapokból, kikapcsolódni, közös élményeket gyűjteni. Mostanában elég limitáltak a lehetőségek, de így talán eggyel máris bővültek”.

Irány a mindig havas Lappföld!

A lappföldi utazást még a téli szünet első napjaiban „tettük meg”. Vagyis akkor, amikor még semmi jele nem volt annak, hogy az idén egyáltalán látni fogunk havat a közelebbi környezetünkben. És tudva, hogy ezen a járványos télen valószínűleg se keleti, se nyugati irányba nem tudunk határ átlépve több hó, havas hegy és sípálya közelébe jutni, sőt még egy koripályára se (ez utóbbi szerencsére azóta megtörtént), egyre erőteljesebb hó-elvonási tüneteink lettek. Amikor megkérdeztem a gyerekeket, hogy a két lehetséges úti célból melyikkel kezdjük, egyértelműen a kevésbé egzotikus, ám annál „aktuálisabb” Lappföldet választották.

A leírás szerint haladva, először az országgal kapcsolatos általános tudnivalókról szóló, izgalmas kvízt végeztük el. Én a kislányunkkal egy csapatban, a fiúk és apjuk egyénileg és kiderült: meglepően sokat tudunk a tőlünk fizikailag távol, de lelkileg nagyon közelinek érzett vidékről. A gyerekek és felnőttek számára egyaránt releváns, jópofa kérdések a hivatalos nyelvtől a jellegzetes állatokon át, a hivatalos pénzemig sok mindenről szóltak, beleértve természetesen a Mikulást, rénszarvasokat és a huskykat is. A kvíz legnagyobb előnye, hogy a válaszokat azóta is tudják.

Bevallom őszintén, hogy a főzést – hozzávalók és lelkesedés hiányában – kihagytuk, de a játékok egy részét elvégeztük. A hosszú, földrajzi-történelmi-kulturális-gasztronómiai leírást viszont becsülettel végigolvastuk és a benne található összes (!) kisvideót megnéztük. Kedvenceink a kis pukkancs lemming és a számi férfiak hagyományos yoik zenés videói lettek.) Sőt, még két hosszú dokumentumfilmet is végignéztük; igaz, két külön este. Bár szeretünk közösen házimozizni, de nem gondoltam volna, hogy gyerekeim képesek lesznek 25 percen át egy szöveg nélküli és 90 (!) percen át egy angol nyelvű, rénszarvaspásztorok életéről szóló dokumentumfilmet végignézni. És persze utána napokig az volt a téma, hogy mikor utazunk már Lappföldre és ki mi mindent szeretne ott csinálni.

Menjünk a mindig zöld Új-Zélandra!

A téli szünet második felében került sor az új-zélandi utazásunkra, ezúttal öcsém családjával együtt. A kvíz itt is izgalmasra és viccesre sikerült, ezúttal a lányok-nők és fiúk-férfiak csapata versenyzett egymással (és büszkén jelentem: ezúttal is a nők nyertek:). A kaját és a játékok többségét itt is kihagytuk azzal, hogy majd egyszer pótoljuk, de a hosszú és tartalmas, képekkel és videókkal teletűzdelt leíráson itt is szorgalmasan végigmentünk. A kisvideók közül abszolút kedvenc lett a női rögbi csapat maori harci tánca, a haka. Utána következett a hobbit ház készítése, aminek spontán követéséről csak nehezen tudtuk lebeszélni a lelkes fiatalokat.

A legnagyobb hatással a bungy-jumping videó bírt, ugyanis a hét éves lányunk még hetek múlva is emlegette, hogy legközelebbi születésnapjára ezt kéri élmény-ajándékként. (A válaszunk valami olyasmi volt: persze, de majd 18 éves korod után és saját finanszírozásból…) Tekintve, hogy ezt napközben néztük és a reggeli köd után hirtelen kisütött a nap, a hosszabb, szöveg nélküli dokumentumfilmet már jelentősen kisebb létszámban néztük végig, de aki bent maradt annak is minden percét élvezte. Már csak azért is, mert öcsémék kivetítőjének köszönhetően sokkal nagyobb élményt nyújtott, mint a korábbi számítógépes karantén-utazás (tévénk nincs).

A karantén-utazások száma tudomásom szerint folyamatosan, kéthetente gyarapszik, úgyhogy aki már nagyon nem bírja a bezártságot, máris útra kelhet az előbbieken túl Húsvét-szigetre, Új-Zélandra vagy Izraelbe. És hamarosan eljuthat majd Dél-Afrikába, Mongóliába, Izlandra is. Sőt, bérletet is kiválthat, vagy megírhatja úticél-kívánságát az Utazzinkább FB oldalára. (A honlapon pedig részt vehet egy ingyenes kvízjátékon a középkori pestisjárványról.)

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!