Kiss Mónika hegedűművész verses-rajzos kiadványai

Adventi jótékonysági sorozatom következő alanya: Kiss Mónika hegedűművész. Személyesen nem ismerem, de nagyon megérintettek kedves alkotásai, verseiből, rajzaiból készült kiadványai. Pedig akkor még nem is tudtam, hogy kettétört zenei pályájának újratervezéséből, avagy az ő értelmezésében Isten kegyelmi ajándékaként születtek.

A kiadványok láttán kértem, ossza meg velem személyes gondolatait azok létrejöttével kapcsolatban. Először egy önéletrajzot küldött, de aztán megértette: nem erre vagyok kíváncsi… És akkor végre megérkezett tőle a várt levél. Először arra gondoltam, átfogalmazom, mintha én mutatnám be őt, de aztán meggondoltam magam. Annyira szépen ír, amilyen szépen rajzol és hegedül; ezért úgy döntöttem: átadom neki a terepet, szó szerint is.

A lényeg minden esetben a szeretet

„Nem volt szándékomban, még csak a gondolatomban sem a rajzolás. 2017 elején egy kedves lelki testvérem megkérdezte: „Nem gondoltál arra, hogy rajzban is kifejezd mindazt, ami benned van?” Udvariasan meghallgattam, nem válaszoltam, de magamban azt gondoltam: „Ó dehogy! Én és a rajzolás…! Makó Jeruzsálemtől sem eshetne messzebb… Sosem volt hozzá késztetésem, tehetségem.” Mégis, pár héttel a beszélgetésünk után azon kaptam magam, hogy ülök a kanapén, ölemben egy rajztábla, és sorjáznak a papírra az angyalok… Szó szerint, ugyanis az első kis rajz-sorozat csupa angyalkából állt.

A legelső szárny-próbálgatások is már némi sikerélménnyel ajándékoztak meg, mert a vonalak sutasága, bizonytalansága viszonylag rövid idő alatt formálódott olyanná, ami megörvendeztette a lelkemet. Mint egy gyerek, aki váratlan kincset talált, örömmel osztottam meg ezt az első rajz-sorozatot az ismerőseimmel, akiknek a visszajelzése ugyanolyan örvendezéssel töltött el, mint maguk a rajzok.

Az angyalokhoz négysoros versikéket is illesztettem, melyek mintegy körülírják az egyes angyalok szerepét, szolgálatuk tartalmát. De a legnagyobb öröm – az újdonság varázsa és hatása mellett – az a beteljesedettség érzés volt, ami azóta is végigkíséri minden rajz születését, és semmit nem kopott az eltelt három és fél év alatt.

„A szív bőségéből szól a száj” – mondja Jézus az evangéliumban. (Máté 12; 34) A rajzok is a szív bőségéből születhetnek csak, s mivel a szívem a mennyei Atya és Jézus Krisztus szeretetével igyekszik töltekezni, és életem központi helyét Ők foglalják el, ezért magától értetődik, hogy a rajzok 99 százaléka Ővelük kapcsolatos, Őróluk szólnak.

Vannak zenei témájú, vagy virágokat ábrázoló rajzok, de ezek is közvetetten az Ő lelkük megjelenítésének szándékával készültek. Nagyon nagy élmény számomra megélni azt (ami a zenélésben eddig nemigen adatott meg), hogy a papírlapon azt és úgy jelenítek meg, amit és ahogyan szeretném. Ez a fajta szabadság lelkessé tett és kitágította a lelkemet.

Általában először csak halványan, körvonalaiban jelenik meg egy lelki tartalom, gondolat bennem, amit azután megpróbálok vonalakká tördelni. Van, hogy rengeteg radír-nyom árulkodik a megvalósítás tusakodó próbálkozásairól, de olykor az is előfordul, hogy szinte alig változtatok valamit az elsőként papírra vetett vonalakon.

A lényeg minden esetben az a szeretet, odaadás, ami az egész munka-folyamatot átjárja, áthatja azáltal, hogy a legjobbat, legszebbet szeretném előhozni a lelkemből. Függetlenül attól, hogy a rajzban való megjelenítés mennyire „sikeres” – azt értem ezalatt, hogy mások, vagy akár csak magam is mennyire tudom szépnek, kifejezőnek látni a kis alkotást – a benső kiteljesedés, átélés, belefeledkezés, átadottság megélésének öröme elvehetetlen.

Mint minden ajándék, adottság az életben, ez is azáltal válik értékessé, hogy szeretetből és a szeretetért születik. Szeretet a bátorság is, amivel valaki elkezd egy ismeretlen késztetést követni a lelkében, és azt megvalósítani bárhogyan is. S főleg szeretet az Isten részéről a megajándékozás, s a képesség az ajándéka elfogadására és kamatoztatására.

Nagyon hálás vagyok Neki, hogy a kettétört zenei pálya kárpótlásaként adott a szívembe és kezembe új képesség-ajándékokat, az életem megkönnyítésére, szebbé tételére, és talán mások lelki hasznára, javára, örömére is.”

Fájdalmakból kinőtt kegyelmi ajándékok

Ugye értitek már, miért nem nyúltam hozzá ehhez a vallomáshoz és miért osztottam meg egészében veletek?… Mónikáról még annyit érdemes tudni, hogy nyolc éves korában kezdte el a zenei tanulmányait és a Zeneakadémián hegedűművészi diplomát kapott, két éven át a Magyar Állami Operaház Zenekarában dolgozott, majd 15 évig a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarában játszott az első hegedű szólamban.

Egészségi ok miatt azonban abba kellett hagynia a zenekari játékot, de később még óvodákban, nyugdíjasházakban, kórházban és börtönben is sikerült örömet szereznie másoknak a hegedűjátékkal. Később ugyanabban az évben elveszítette férjét és édesanyját, majd két év múlva édesapját is. Talán ezekből a fájdalmakból is nőttek ki később a kegyelmi ajándékok: akkor kezdett el verseket és történeteket írni, később gondolat-gyűjteményt is összeállított. Később a rajzolással is próbálkozott.; azóta majdnem kétszáz grafika született, különböző keresztény és zenei témákban.

Tavaly elkezdte mások számára is elérhetővé tenni az elmúlt évek szellemi-lelki gyümölcseit: művészeti album, verskötet, naptár, gyermekfüzet és képeslapok formájában. Megszületett a YT-csatornája, ezen ízelítőt kaphatunk a grafikákból, zenei felvételt és egy bemutatkozó riportot is. (Miközben ezt a bejegyzést írom, éppen csodás hegedűjátékát hallgatom.)

Mónika képen látható kiadványai megrendelhetőek itt: 06-20-219-0186; monika.hang7@gmail.com.

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!