A mozgás ablakot nyit a világra – megjelent a Bethesda Gyermekkórház legújabb könyve, a MocorGO

Újabb hiánypótló könyv kiadására vállalkozott a Bethesda Gyermekkórház. A tavaszi karantén idején készült rendhagyó szakácskönyv után (aminek döntő részét én jegyeztem le:), a járvány őszi-téli hullámában újra a négy fal közé kényszerült gyermekekre és szüleikre gondolva egy segélyanyagnak indult, de végül prevenciós jellegű, a 0-12 évesek mozgásfejlődéséről és fejlesztésről szóló átfogó ún. kézikönyv született, MocorGO címmel, Hogyan segítsük gyermekünk pszichomotoros fejlődését játékosan? alcímmel. Interjúm a szerzőkkel.

Saját benyomások

Mielőtt a három szerzőt, Németh Zsófia mozgásfejlesztőt, Alapozó terapeutát, a kórház ADHD Centrumának koordinátorát, Sipos Zsanett gyógytornászt és Szegleti Gabriella klinikai szakpszichológust, neuropszichológust kikérdeztem volna, átlapoztam a még csak online elérhető, de hamarosan a nyomdából kikerülő színes, fotókkal teli, játékos című és vidám hangulatú könyvet. Háromgyermekes édesanyaként, rengeteg témába vágó cikken és könyvön, valamint jó pár mozgásfejlesztésen túl (Dévény, TSMT, Ayres, Alapozó, homloklebeny, stb.), kíváncsi voltam arra, hogy mit tud nyújtani ez az újabb könyv a meglévőkhöz képest? Vajon mitől lesz más, mint a már létező kiadványok és mozgásfejlesztési lehetőségek közel végtelen sora?

Gyorsan megkaptam a választ, már lapozgatás közben: bár sok hasonló kiadványt forgattam már, olyannal még nem találkoztam, amelyik 0-12 éves kor közötti életkorra vonatkozóan, azt mozgásfejlődési szempontból legfontosabb időszakokra lebontva, szakmai háttérrel alátámasztva, közben a feladatok otthoni megvalósításra koncentrálva, olvasmányosan, közérthetően és játékosan mutatja meg, mit és hogyan (illetve mit és hogyan nem) érdemes a szülőknek tennie, hogy még időben felismerjék a segítség szükségességét, és mit érdemes a baba születésétől kezdve gyakoroltatni vele ahhoz, hogy később ne legyen szükség külső szakmai segítségre.

Az adott korra jellemző természetes fejlődési lépések ismertetése mellett felsorolja a figyelmeztető jeleket is, tanácsokat ad és konkrét segítséget nyújt abban, hogyan válhat a mozgásfejlesztés az otthoni mindennapok gyakorlatává. Kitér az ajánlott sportokra, az iskolaérettség feltételeire, az otthon végzendő feladatok eredményességi kritériumaira, és felsorolja nemcsak a különböző mozgásterápiákat, hanem az otthoni gyakorláshoz használható eszközöket is. QR kóddal elérhető videókat is tartalmaz, mellékletében pedig mondókákat és motivációs meséket. Mindezt színes fotókkal, gyermekrajzokkal és vicces szörnyfigurákkal díszítve, hogy még a gyermekeknek is kedve legyen kézbe venni.

A mozgás teremti meg az alapot

A könyv ezzel a felhívással kezdődik: „A felnőtt úgy észlel, ahogy gondolkodik, míg a gyermek úgy gondolkodik, ahogy észlel! Az ennek megfelelő érzékszervi feldolgozás a viselkedés és a tanulás alapja.” A szerzők több mint tíz éve foglalkoznak mozgásfejlesztéssel és mindhárman vallják, hogy a mozgás (és a zene) „ablakot nyit a világra”, hiszen az számos olyan tapasztalás és élmény forrása, amely elengedhetetlen az idegrendszer fejlődéséhez és további megfelelő működéséhez. Gabriella így fogalmaz:

„Az élet első néhány éve döntő jelentőségű a gyermekek élete, fejlődése szempontjából. A gyermek a mozgás útján ismeri meg a környezetét, fedezi fel a világot. Az „én csinálom” örömén kívül az idegrendszerük fejlődése szempontjából is rendkívül fontos a mozgás. Ha odafigyelünk gyermekünk mozgásfejlődésére, segítjük az iskolához szükséges képességek megalapozását”. Zsanett megerősíti: „a mai világban a szülők nagyon sokszor az akadémiai előmenetelt hajszolják, de kevés tudásunk van arról, hogy ehhez a mozgás teremti meg az alapot, vagyis azt, hogy a gyermekük későbbi iskolai teljesítménye nagyban függ attól, mennyit mozog és milyen mozgásos ingereket kap pici korától kezdve”.

Eredetileg egy segédanyag készítését tervezték, azon gyermekek szülei számára, akikkel foglalkoznak, akik mozgásterápiára járnak hozzájuk, és azzal a céllal, hogy hatékonyabbá tegyék a közös munkát, segítsék az otthoni gyakorlást. Menet közben az eredeti ötlet könyv terjedelművé nőtte ki magát, és már más szempontok is fontosak lettek benne. Például az, hogy ne kifejezetten csak azoknak szóljon, akik már fejlesztésre, terápiára járnak, hanem a hangsúly eltolódjon a megelőzés irányába. A MorocGO tehát mindenkinek szól, akinek gyermeke van – összegzik, és ezt laikus édesanyaként már az első fellapozás után meg tudom erősíteni, hiszen már akkor eldöntöttem: amint lesz nyomtatott példányom, megnézzük, melyik gyermekem hol tart és aszerint végzünk majd itthoni gyakorlatokat.

„Fotókkal, videókkal szemléltetve, példákon keresztül igyekszünk a gyermekkel legtöbb időt töltő szülőnek segítséget nyújtani abban, hogy időben felismerje a segítség szükségességét. A normál fejlődés elemei mellett a figyelmeztető jelekre is adunk példákat, amiket összességében kell értelmezni, és nem egyesével kiragadva. Ehhez viszont a szülői ismeretek bővítése fontos, hiszen gyakran látjuk, hogy a szülők nem tudják, mit várhatnak el különböző életkorokban a gyermekeiktől, mik azok a figyelmeztető jegyek, amikor érdemes szakembert felkeresni. A legjobb szándékuk mellett is a túlóvás, túlféltés gyakran eredményezhet lassabb fejlődésmenetet, viselkedési nehézségeket” – állítják a szerzők.

Változó fejlesztési lehetőségek

Ugyanakkor megerősítik azt a feltételezésemet, miszerint országosan sajnos nagyon kiegyenlítetlenek a fejlesztési lehetőségek. A fővárosban és nagyobb városokban többeknek van lehetőségük szakemberekhez eljutni, de vannak olyan térségek, ahol egyáltalán nem lehet mozgásterapeutát, gyermekekkel foglalkozó fejlesztő szakembert találni.

„Ezt az egyenetlenséget is célunk csökkenteni a könyvvel; hogy legyen lehetősége azoknak a családoknak is biztosítani fejlesztést a gyermekük számára, ahol nem tudnak szakembert elérni. A mi munkánkat is meg tudja ez könnyíteni, hiszen nincs lehetőségük hetente, akár többször nagy távolságot utazni – magyarázza Zsanett, majd hozzáteszi: Ezek általában nagy terhet – anyagi értelemben és idő tekintetében is – rónak a családokra, pedig sok esetben, ha a szülő időben elkezd olyan játékokat játszani a gyermekével, amelyek segítik a mozgásfejlődését, akkor egy részüknek valószínűleg már nem is lenne szüksége fejlesztésre”.

Míg az ország egyes pontjain tehát inkább a túlféltés és a túlzott információdömping jelentheti a problémát, addig máshol inkább az információhiány és a nehezen vagy egyáltalán nem elérhető mozgásfejlesztési lehetőségek okozhatnak gondot. Utóbbiak számára kiemelten fontos lehet a könyv, úgy a prevenció, mint az otthoni gyakorlás szempontjából. Előbbieknek pedig nagy szüksége lehet hiteles, hozzáértő szakemberek által összeállított, szakmai információkat és praktikus tanácsokat, feladatokat tartalmazó forrásra, kézikönyvre.

„Kicsit talán „divat” is lett mozgásterápiára járni, de azt is látjuk, hogy ennek az is az oka, hogy egyre több terápia érhető el, és a szülők is egyre tudatosabbak, keresik a lehetőségeket, hogyan segíthetnének gyermekeiken. Ezért is volt az a célunk, hogy átfogó leírást adjunk a pszichomotoros fejlődésről és tanácsokkal lássuk el a szülőket, hogy azokban az esetekben, amikor a mozgásfejlődésben csak minor anomáliákat észlelünk, és azokat időben felfedezzük, könnyed játékos formában a gyermek természetes közegében kiküszöbölhessük azokat” – fejtik ki a szerzők.

Személyes szerzői gondolatok

Amikor arról kérdezem, számukra személyesen miért fontos ez a könyv, Zsófia elmeséli: tizenéves lányai vannak, és mennyire jó lett volna, ha valaki segített volna neki tudatosítani, mire figyeljen jobban kisebb korukban és ezzel több későbbi koncentrációs, figyelmi problémát elkerülhettek volna. Gabriella szerint a magyar gyermekek mozgásállapota, mozgásfejlettsége elmarad a nyugat európai, amerikai gyermekek mozgásfejlettsége mögött: „Azt látom, hogy nem jó irányba haladunk, egyre kevesebbet mozognak a gyerekek, egyre több időt töltenek számítógép előtt, és egyre több gyermek számára van szükség mozgásfejlesztésre, olyanoknál is, akiknél ez bővel elkerülhető lett volna”.

Zsanett megerősíti: az általuk kiszűrt fejlődésbeli elmaradások, illetve a mozgásszegény életmód később jelentkező problémái (elhízás, gerinctartási problémák) nagy része kiküszöbölhető lett volna, ha a szülők tudatosabban odafigyeltek volna gyermekeik mozgásfejlődésére és -fejlesztésére.

„Társadalmi-generációs jelenségről, illetve civilizációs betegségről van szó, hiszen az elkényelmesedő életmódváltozással sajnos a gyermekek is kevesebb időt töltenek a szabadban, kevesebb helyezik előtérben a mozgásos szabadidős tevékenységeket. Ugyanakkor az ellátórendszer is folyamatosan fejlődik, komplexebben vizsgáljuk gyermekek pszichomotoros fejlődését és azt, hogy a mozgásfejlődésben megjelenő eltérések, milyen problémákat, képesség- illetve részképesség zavarokat okozhatnak a későbbiek során – ezért is növekszik ezeknek a gyerekeknek a száma. Viszont fontos lenne, hogy a szülők ne erősítsék a gyerekekben a betegségtudatot, és nagyon jó lenne, ha a prevencióval elérnénk, hogy hozzánk már csak olyanok kerüljenek, akiknek valóban szakemberre van szükségük.”

Ehhez a szülői ismeretek bővítésére és tudatosságra van szükség, valamint arra, hogy a mozgás és a mozgásfejlesztés az egészséges életmód feltételeként a gyermekek életének mindennapos része legyen. Minél kisebb korban elkezdődik a tudatos odafigyelés, a mozgás különböző formáinak a gyakorlása és gyakoroltatása, annál könnyebben és gyorsabban beépül az életükbe. És ha ez játékosan zajlik, a mozgáshoz egy pozitív élmény társul, amitől a gyermek szívesen végzi a későbbiekben is.

Mozgás, motiváció, relaxáció, járványhelyzet

Akkor igazán hatékony a mozgásfejlesztés, ha be tud épülni a család heti rendjébe. Legalább heti 3-4 alkalommal 30-60 perc aktív gyakorlásra rá tudjuk venni a gyermekünket – írja a kiadvány. Ehhez viszont szükséges a gyermek motiválására, hiszen ezek a feladatok sokszor fárasztóak, esetleg még nehezek is, tehát borítékolható az ellenállás. A szerzők hangsúlyozzák: nagyon fontos, hogy az elvégzendő gyakorlatokat a gyermekek otthon sem kötelező feladatként éljék meg, hanem játékként.

Ehhez pedig arra van szükség, hogy a szülő be tudjon kerülni gyermeke varázslatos világába, és képzeletbeli történetekkel kísérje a mozgásos feladatot. Ebben segítenek a könyv végi mellékletben található mondókák és motivációs mesék. Emellett fontos még a gyors jutalmazás is, ezért került bele a könyvbe egy jutalomtábla is. Mivel a gyerekek még a jelenben élnek, és nem elég érettek ahhoz, hogy jövőbeli célért – például jobb teljesítmény az iskolában, ügyesebb olvasás, írás, jobb figyelem és viselkedés – dolgozzanak, így fontos, hogy biztosítsunk számukra könnyen elérhető jutalmakat – magyarázza Gabriella.

Feltűnt, hogy a különböző mozgásformák felsorolása mellett a könyv külön megemlíti a relaxációt, a lazítást. Az erről szóló fejezet így kezdődik: „érdemes időben, már óvodás korban elkezdeni megismertetni a gyermekeket a relaxációval”. Jó lenne, ha minél többen tudatosítanák, hogy a torna, a mozgás része a bemelegítés és a nyújtás is, mindegyik elengedhetetlenül fontos az izmok és az idegrendszert számára is – fogalmaz Zsófia. Zsanett hozzáteszi:

„Az már elég jól bekerült a köztudatba, hogy fontos a mozgásfejlesztés hiszen mozgáson keresztül, annak segítségével fedezzük fel saját testünket és a körülöttünk lévő világot. De nem biztos, hogy mindenki érti a pszichomotoros fejlődés komplexitását, a mozgás és a pszichés állapotunk közötti szoros összefüggéseket. Ha megtanuljuk szabályozni a mozgásunkat, az izmainkat – aminek része az is, hogy el tudjuk lazítani azokat –, ez segíti a pszichés állapotunkat is kontroll alatt tartani. Azok a gyerekek akik képesek ellazítani az izmaikat, könnyebben meg tudnak nyugodni, le tudnak higgadni, gyorsabban el tudnak aludni.”

Gabriella így folytatja: „A gyermek jólléte is függ ettől, mind a pszichés, mind a szociális funkcióikat befolyásolhatja a mozgásállapotuk. A fiam nagyon sokszor jön haza azzal az iskolából, hogy aznap legjobb a közös foci volt. Aki viszont ügyetlenebb és ezért nem tud bekapcsolódni a közös focizásba, kimarad egy nagyon fontos szociális kapcsolódásból, és ez nemcsak a mozgására, hanem a pszichés állapotára is rányomja bélyegét.”

Végül arról kérdezem a szerzőket: jól sejtem-e, hogy a könyv apropóját az is adta, hogy járvány idején az otthoni gyakorlásra még nagyobb szükség van, mint korábban. Egyetértően bólogatnak:

„Azt tapasztaljuk, hogy rettentően sok terápia leállt, így a mozgásfejlesztések is, ami a fejlődésben lévő idegrendszer szempontjából hatalmas kiesést jelent. De leálltak a testnevelés órák és az edzések is, jelenleg csak a versenysport működik, és ez túl sok időkiesés a gyermeknek. Ezért különösen fontos, hogy kellő mennyiséget mozogjanak. A feladatoknak legnagyobb része otthon is kivitelezhető. Igyekeztünk összeszedni azokat az eszközöket, amik otthonra beszerezhetőek, de természetesen minden eszközre alternatív megoldásokat is szolgálunk, hiszen a célunk az, hogy azok is végezni tudják, akik rosszabb anyagi helyzetben vannak”.

A könyv megrendelhető ezen a telefonszámon: mocorgo@bethesda.hu.

(Képek forrása: mockups-design.com)

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!