Wheeler-Mezei Virág: Reményt adó élet

Ugyan ki akarna elolvasni egy könyvet arról, hogyan szenved és hal meg egy daganatos négy és fél éves kisfiú? Például én, mert érdekel, miért ír egy szülő naplószerű könyvet kisfiának halálos betegségéről — ráadásul mindezt még a gyermek életében. És először angolul, s csak utána magyarul. És miért fontos neki, hogy a hitéről egy egész regényt írjon?

Minderre fény derül már a könyv első fejezetének első bekezdésében, de mire oda eljut az olvasó, már biztosan elejtett néhány könnycseppet. Ugyanis a könyv nem ezzel kezdődik, hanem néhány szívhez szóló ajánlással, majd köszönetnyilvánítással és egy Lukinak, a történet főhősének írt levéllel folytatódik. Aztán jön egy lelkész által írt előszó és a szerző szándékáról szóló bevezető. E „ráhangoló” írások után kezdődik csak el a naplószerű, megrendítő őszinteséggel írt regény, ami először Virág gyermek- és lánykoráról szól – elsősorban a hit és Istenkeresés szempontjából – , majd a leendő férjével, James-szel való megismerkedésről, majd Luki születésével és a betegségével folytatódik és a halálával ér véget.

A könyvben nagyon sok olyan gondolat van, hitről és párkapcsolatról, amit olvasás közben aláhúzogattam, és azóta is többször átlapoztam, ha valami miatt aggódtam. Apró aggodalmak ezek Virág és James súlyos terhéhez képest; mégis, Luki története és szüleinek hite  újra és újra megerősített abban, hogy ne aggódjak és ne féljek. És ez a könyv pont ezért íródott, itt a bizonyíték: „Talán nem is hiszel Istenben. Annyit viszont remélek, hogy – még ha nem is vagy keresztény – találsz néhány hasznos szót, gondolatot és ötletet ebben a könyvben, amely segíthet, ha nehéz helyzettel állsz szemben, de akár akkor is, ha valaki, aki közel áll hozzád, egy családtagod vagy barátod súlyos beteg. Tudtodra akarom adni, hogy nem kell félned. Isten veled van — ha hívod őt.”

Milyen jó lett volna, ha ez a könyv korábban kerül a kezembe! Akkor, amikor a kislányommal három hétig a János Kórházban feküdtünk, csonthártya/velőgyulladás gyanújával, amit napokig nem tudtak kimutatni, de végül sikerrel kezeltek. Ezért ajánlom nemcsak könyvesboltba járó „civil” szülők számára, hanem egészségügyi intézményekben dolgozó, beteg gyermekekkel foglalkozó szakemberek számára is. Mert nekünk ugyan szerencsénk volt és minden gondoskodást és figyelmet megkaptunk, de azért a magyar egészségügyben és a gyermekhospice-ellátásban még bőven lenne hova fejlődnünk, például a szerző által leírt angliai helyzethez képest – nemcsak anyagiakban, hanem mentalitásban is.  

És nemcsak ezt a könyvet érdemes forgatnunk, hanem a szerző második könyvét is, egy gyerekrajzokkal illusztrált beszélgetést kislányával a mennyországról. A halál, főleg a gyermekhalál témája nálunk még talán tabu, de ezek a könyvek is segíthetnek abban, hogy ne így legyen. Mindhárom gyermekem (6, 9, 12) érdeklődéssel forgatta; van, akit a képek, van, akit a szöveg és van, akit mindkettő megragadott. Nagyon jó alkalom volt ez arra, hogy beszélgessünk már nem velünk élő szeretteinkről. 

(A szerzővel és férjével készült interjúmat a könyvekről, házasságukról, hitükről és misszionárius tevékenységükről pedig a Family Magazin nyári számában lesz majd hamarosan olvasható.)

Wheeler-Mezei Virág: Reményt adó élet, VWM, 2018. 

Wheeler-Mezei Virág: Egy ragyogó hely, VWM, 2019. 

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró