Beszélgetés a hatéves kislányommal
Ezt a kis szösszenetet még tavaly írtam egy balatoni nyaralás során, amikor kettesben voltam a lányommal. Nemrég újra megosztottam, mire egy kedves ismerősön azt írta: olyan szép, mint egy novella, úgyhogy feljegyzem ide is. 🙂
Kincsővel (6) beszélgetünk könnyű nyári ebéd közben:
– Anya, te miért mondod, hogy erdélyi vagy?
– Mert ott születtem és ott nőttem fel.
– És mikor jöttél fel (!) Budapestre?
– 18 évesen. Teljesen egyedül.
– Teljesen egyedül?! Ó, te szegény… Ha én 18 éves leszek, nekem is egyedül kell elmennem otthonról messzire?
– Nem, csak ha akarsz.
– Akkor jó. Te el akartál menni otthonról?
– Nem, de így alakult, hogy egyedül kellett mennem.
Itt egy kis szünet következett, én pedig reméltem, hogy könnyedebb irányt vesz a beszélgetésünk, de nem…
– Anya, te nem fogsz meghalni olyan korán, mint Zsuzsa nagyi?
– Remélem nem.
– Akkor jó. Mi mindig sokat leszünk együtt, jó?
– Jó.
– Mert én most úgy szeretlek téged, mint a szerelmesek.
– Én is nagyon szeretlek.
– És te apával egyszerre fogsz meghalni?
– Nem tudom. Tudod, az ember nem tudja, mikor és hogyan hal meg.
– Igen, tudom, azt csak a Jóisten tudja. De azért jó lenne, nem?
– Valószínűleg igen. De te miért gondolod így?
– Mert akkor együtt lennétek angyalok és együtt hoznátok ajándékokat karácsonykor. És majd én is az leszek, jó?
– Jó. És most fejezd be az ebédedet, kérlek…
Antal-Ferencz Ildikó
Szabadúszó újságíró
Ezeket is érdemes megnézni
Szülőnek Lenni Program – kérdőív szülői igények felmérésére
Király Nóra: 2020 legerősebb üzenete, hogy minden megélhető perc olyan érték, amit többé nem kapunk meg
