-
Miért érdemes gyásztanácsadóhoz fordulni?
Ma lenne 70 éves az édesanyám. Nem könnyű nap ez, hiszen nagyon hiányzik, de nem is nehezebb, mint a 20. karácsony nélküle vagy halálának 20. évfordulója áprilisban. Húsz év után sikerült összeszednem magamat és a vele kapcsolatos gondolataimat: karácsonykor írtam neki egy levelet (megjelent a tavaly téli Family Magazinban), áprilisban pedig összeírtam a tőle kapott örökségemet. Utóbbi írás tulajdonképpen sokkal jobban illene a mai napra, de hát így alakult, akkor jött az ihlet. Így aztán sokat gondolkodtam, miről írhatnék ezek után ma, a születésnapján. És eszembe jutott egy nemrég kapott jótanács: írjak arról, miért érdemes a veszteséggel szembenézni, a gyásszal tudatosan foglalkozni, szükség esetén szakembert igénybe venni. Ezt a kérdést a…
-
Isten áldjon, drága Ómi!
Anyai nagyanyám – a „városi” nagyim – ma lenne százegy éves. Ómi – németesen így hívtuk – életem meghatározó szereplője volt és marad is. Talán túlságosan is meghatározó. Utólag kicsit árnyaltabban látom az ő lelki örökségét (gyermekkoromhoz képest), mindenesetre tény: ő volt a „kedvenc” nagymamám, akitől nagyon sokat kaptam. Imádkozni ugyan nem ő tanított meg (az a „falusi” nagyanyám volt), de a hétköznapi élet más területein számíthattam rá. Mellette tanultam meg például olvasni vagy sütni. Amikor legutóbb édesanyámról emlékeztem meg, összeírtam a tőle kapott örökségemet. Így folytatnám most az ő édesanyja esetében is. Nagymama korából élénken emlékszem minden közös élményünkre, de korábbi élete eléggé hiányos a számomra. Nehéz múltjáról nem sokat mesélt…
-
Beszélgetés a hatéves kislányommal
Ezt a kis szösszenetet még tavaly írtam egy balatoni nyaralás során, amikor kettesben voltam a lányommal. Nemrég újra megosztottam, mire egy kedves ismerősön azt írta: olyan szép, mint egy novella, úgyhogy feljegyzem ide is. 🙂 Kincsővel (6) beszélgetünk könnyű nyári ebéd közben: – Anya, te miért mondod, hogy erdélyi vagy?– Mert ott születtem és ott nőttem fel. – És mikor jöttél fel (!) Budapestre?– 18 évesen. Teljesen egyedül. – Teljesen egyedül?! Ó, te szegény… Ha én 18 éves leszek, nekem is egyedül kell elmennem otthonról messzire?– Nem, csak ha akarsz. – Akkor jó. Te el akartál menni otthonról? – Nem, de így alakult, hogy egyedül kellett mennem. Itt egy kis szünet következett, én pedig reméltem,…
-
Mire figyelmeztet minket Benedek Tibor halála?
Napok óta nyomott vagyok és ez az érzés csak átmenetileg enyhült, amikor szombat délután, egy elsőáldozást követő családi ebéd után rávettem a gyerekeket, menjünk ki biciklivel a Margit-szigetre és keressük fel az uszoda előtti emlékhelyet. Azóta eltelt pár nap, de a korábbi nyomottság visszajött és most már aludni sem hagy rendesen, így kénytelen vagyok kiírni magamból nyugtalanul kavargó gondolataimat.
-
Wheeler-Mezei Virág: Reményt adó élet
Ugyan ki akarna elolvasni egy könyvet arról, hogyan szenved és hal meg egy daganatos négy és fél éves kisfiú? Például én, mert érdekel, miért ír egy szülő naplószerű könyvet kisfiának halálos betegségéről — ráadásul mindezt még a gyermek életében. És először angolul, s csak utána magyarul. És miért fontos neki, hogy a hitéről egy egész regényt írjon? Minderre fény derül már a könyv első fejezetének első bekezdésében, de mire oda eljut az olvasó, már biztosan elejtett néhány könnycseppet. Ugyanis a könyv nem ezzel kezdődik, hanem néhány szívhez szóló ajánlással, majd köszönetnyilvánítással és egy Lukinak, a történet főhősének írt levéllel folytatódik. Aztán jön egy lelkész által írt előszó és a szerző szándékáról…