Kapitány-Fövény Máté: Szavainknak felszabadító ereje van

Március 20-án, a boldogság világnapján került sor az online Boldogság Világnap Konferenciára, ahol tizenhat kiváló nemzetközi és magyar szakember, pszichológus, szerző és tréner legjobb módszereit, praktikáit és világnézetét sajátíthatta el több mint húszezer szülő és pedagógus résztvevő a mindennapi kihívások legyőzéséhez. Ezen a héten minden nap egy-egy előadásból szemlézek; ma Kapitány-Fövény Máté szakpszichológuséból – ajánlva a konferencia teljes, 14+ órányi hanganyagát.

Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus, egyetemi adjunktus előadásának címe: Szavaink felszabadító ereje – Hogyan segít és mit üzen a kimondott szó? Ennek során arra kaptunk válaszokat: miért lesz jobban valaki, ha kimond dolgokat; hogyan lehet a nehézségből fejlődést kovácsolni; hogyan ismerhetjük meg jobban magunkat a szavak által.

A nyelv valóságteremtő/formáló erejében évezredek óta hisz az emberiség; a szavaknak ugyanis varázsereje, sorsbeteljesítő hatása van; lásd varázsigék, ima, átoktáblák az ókorban – kezdte előadását a szakember. Ahogy halmozódik az emberiség tudása – a kollektív tudat -, az visszahat a szavak jelentésére is; és erre legjobb példa a szerelem szavunk. Minél többször dolgozzák fel a témát, annál több jelentést, asszociációt nyer a szó és annál inkább kialakul egy kép a fejünkben, hogy milyennek is kellene lennie a szerelemnek – ez azonban hordozhat fals üzeneteket és elvárásokat is; például, hogy a szerelem mindig szenvedéssel jár.

Általánosságban érezzük, tudjuk, hogy jó kimondani dolgokat; de sokszor előfordul, hogy mégsem tudunk kimondani azokat – hívta fel figyelmet az előadó. Melyek azok a tényezők amelyek ebben akadályoznak?

Az érzelmeket sokszor túlszabályozzuk, tabusítjuk: mit szabad, mit illik kimondani. Okai lehetnek például a depresszió, a hiperaktivitás, a kompetenciahiány, az önbizalomhiány, a túlzott tapintat vagy az “azért, mert úgy is tudja/tudnia kellene”-meggyőződés. Ez utóbbi gyakori a párkapcsolati konfliktusokban, rengeteg kapcsolati játszma fakad belőle.
Vannak kényes vagy tabutémáink: szexualitás, vallás, politikai hovatartozás, szerhasználat. Mivel ezek az identitásunkhoz tartoznak, ezáltal annak egy részét is tabusítjuk, legátoljuk; és így bizonyos ösztöneinknek, vágyainknak, céljainak nem adunk teret a civilizációs szabályrendszer miatt. Ezért számos mentális zavar – amelyek ugyan neurobiológiailag is befolyásoltak – valójában sokszor kulturális termékek.

Kapitány-Fövény Máté ezek után ismertette a beszéd-aktus elméletet, amelynek lényege: azáltal, hogy kimondunk szavakat, az nemcsak egy viselkedést indít be, hanem tényleges cselekvésértéke van. Ha például egy tárgyalás végén a bíró kimondja: “bűnös”, azzal meghatározza a másik sorsának alakulását; ha egy párkapcsolatban kimondjuk: “szeretlek”, az – különösen egy erősen individualizált társadalomban hatalmas jelentőséggel bír és más szintre emeli a kapcsolatot; ha az anyakönyv-vezetőnél vagy az oltárnál kimondjuk: “igen”, annak is jogi/egyházjogi következménye van. Szavainkkal tehát meghatározhatunk későbbi eseményeket; de ez nem feltétel nélküli, hisz nem mindegy, hogy ki mondja ki.

Az elméletnek van egy kiegészített verziója: a közvetett beszéd-aktus – ismertette a szakember. Ugyanis nem mindig kommunikálunk direkt módon, sokszor különböző kerülőutakon jutunk el a lényegig. Ez a vargabetűs kommunikáció a mindennapjaink részét képezi és rengeteg egyéni és párkapcsolati problémát okoz. Miért így kommunikálunk? Mert fenntartjuk annak lehetőségét, hogy a másik bevallhassa bűnét. De ez legtöbbször nem következik be, így fenntartunk egy rossz kapcsolati dinamikát, egy passzív-agresszív viszonyulási módot – fejtette ki az előadó, majd felhívta a figyelmet arra, hogy mindez saját magunkkal kapcsolatban is érvényesülni tud. Például: “nagyon fontos munkám van, azért nem lépek ki belőle” – mondjuk, miközben sok más oka lehet annak, hogy miért nem szeretjük, de mondjuk ki. Egy válás azért is nehéz, mert 10-20 évet rááldoztunk a kapcsolatra, és sajnáljuk az időnk értékét és inkább benne ragadunk a rossz kapcsolatban. Megelőzni mindezt a direkt, egyenes kommunikációval lehet.

A szó nagyon erős fegyver is a kezünkben – figyelmeztetett Kapitány-Fövény Máté. Példaként hozott három mondatot, amelyekben fokozatosan, és végül teljesen megfosztjuk a másikat a döntés szabadságától. : “Ne haragudj, kivinnéd a szemetet?”; “Vidd ki a kukát!”; “Kiviszed a kukát.” És ez nemcsak az alá-fölé rendeltség megteremtése, konzerválása miatt fontos, hanem azért is, mert amint kimondunk valamit a másikról, ő elkezd úgy viselkedni (Pigmalion-hatás). Példaként említette, hogy az iskolában nagyon gyakori, hogy ha a tanár beskatulyázza a gyerekeket, azok elkezdenek aszerint teljesíteni. Ennek oka az, hogy az emberben él egy erős megfelelési vágy, hogy a másokban róla kialakult kép találkozzon a valósággal. A stigma – például egy etnikum esetén is – könnyen önstigmává válhat, beépül annak identitásába, ezért is nagyon fontos meggondolni, mit mondunk ki.

A szakember egy másik, elsősorban terápiás szempontból fontos jelenségre is felhívta a figyelmet: szavaink használatának módja jelzésértékű; árulkodik arról, hogyan vagyunk éppen. A depressziósok szóhasználata például igen árulkodó – és így segít felismerni a jelenséget: igék, leginkább múlt idejű igék gyakori használata (mert sokat rágódnak régi dolgokon eredmény nélkül); az egyes szám első személy sűrű alkalmazása (fokozott negatív én-fókusz); túl sok általánosító – soha, mindig, senki, mindenki – kifejezés (ami kognitív torzításra utal; hiszen ők fekete-fehérben látják a világot); tagadóformulák gyakori használata (amelyek visszahatnak a hangulatukra, ahogy egyébként a pozitív kifejezések is), agresszív kifejezések (de csak írásban, szóban nem); fokozott passzivitás.

Mi történik tehát, ha kimondunk valamit? – tette fel a kérdést újra az előadó, majd egy kutatóra hivatkozott, aki több évtizede azt kutatja, hogy a különböző nyelvi elemek kimondása során hol jelentkezik agyi aktivitás. Az illető arra jutott, hogy igék esetén a mozgással kapcsolatos agyi területeket aktivizálódnak; a testrészeinkhez köthető szavak pedig ugyancsak különböző, annak megfelelő agyi területeket mozgósítanak – mintha valóban mozognánk, mozgatnánk adott testrészünket; mintha az agyunk nem tenne különbséget az olvasott vagy kimondott szó és maga a cselekvés között. Vagyis, ha kimondunk valamit, majdnem olyan, mintha meg is tennénk. Ennek értelemszerűen nemcsak a magánéleti kapcsolatainkban, hanem szakmai (pszichoterápia, orvostudomány) szempontból is óriási jelentősége és haszna van. (A különböző – analitikus, kognitív, séma-, hipno-, meditációs – terápiák másképpen közelítik meg a szó erejét.) Mitöbb, így az emberiség saját fejlődését is előre predesztinálhatja; de közben új igényeket teremt meg, amelyek nemléte hiányérzetet generál – ez a fogyasztói kultúra motorja is.

Kapitány-Fövény Máté röviden kitért a járvány hatásaira is. Amikor kimondunk valamit és kikerül a világba, szubjektív valósággá válik. Ha megosztjuk, akkor pedig objektív valósággá; a pszichoterápia szempontjából megmunkálhatóvá válik. Sokszor azért nem mondunk ki dolgokat, mert félünk a következményektől. Ha viszont nem mondjuk ki, akkor ugyan nem lesznek következmények, de ez a stagnálás, egy helyben toporgás viszont a depresszió táptalaja. A járvány miatti bezárkózás, erős “fékbehúzás” hasonló jelenség; ezért, ha találunk stimulációs lehetőségeket, az komoly védőtényezőnek számít a depresszióval szemben; ha viszont nem, annak jól látható depresszív, szorongásos, traumatikus tünetei lesznek.

A szakember így összegezte, mi kell ahhoz, hogy a nehézségből fejlődés váljon:

Azáltal, hogy kimondunk valamit, valósággá és megformálhatóvá tesszük. Ha a rossz érzést szavakba tudjuk önteni, megkönnyebbülünk; ha megosztjuk mással, csökken a súlya, már nem egyedül mi hordozzuk.
Bizalmas emberi viszonyban javasolt kerülni a tabutémákat, mert kerülőutakhoz, játszmákhoz vezet.
Amikor kimondunk egy igét, a bennünk rekedt passzivitást szünteti meg.
Ahogy a másikkal kommunikálok, annak önbeteljesítő hatása van (magánéletünkben, oktatásban, terápiás hivatásban is); ezért nagyon fontosak a pozitív üzenetek, hiszen megerősítő hatással bírnak.

Aki lemaradt a konferenciáról, megszerezheti a hozzáférést az összes felvételhez, és azokat bármennyiszer és bármikor visszanézheti ITT.

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!