Zsuffa Tünde: Az Ég tartja a Földet – regény Árpád-házi Szent Erzsébet élete alapján

Zsuffa Tünde legújabb, hatodik regényének létrejöttét magam is végigkövethettem, az ötlet megszületésétől a könyv megjelenéséig. Ugyanis éppen akkor – egy évvel ezelőtt -, ismertem meg a szerzőt személyesen egy sajtómunka kapcsán, amikor több ismerőse tanácsolta neki egymástól függetlenül: írjon Árpád-házi Szent Erzsébet életéről.

A decemberi könyvbemutatón a szerző bevallotta: Szikora Róbert zenész volt az egyik, aki megemlítette neki Szent Erzsébetet. Sőt, nemcsak neki, az írónak ajánlott írnivalót, hanem versenysportoló fiának is zenét. A korcsolyázó kamasz ugyanúgy megdöbbent a zenei témajavaslaton – amit végül Robi maga hangszerelt -, mint édesanyja a könyvtéma kapcsán. Végül mindketten megfogadták a tanácsot és nem bánták meg; sőt, sikerre vitték.

Advent elején kaptam meg a kéziratot, de sokáig nem nyúltam hozzá, mert rengeteg más sürgős feladatom volt (például legalább tíz másik könyvről, lehetőleg még karácsony előtt írni) – és Zsuffa Tünde előző könyvei alapján biztos voltam benne: ha nekifogok, ezt sem leszek képes letenni, amíg be nem fejezem. Így is történt. A karácsony utáni napokban kezdtem neki, és addig nem is tudtam semmi mással foglalkozni – néha még a családommal sem -, amíg a regény végére nem értem. És még utána is napokig álmodtam a három gyermekes Szent Erzsébettel és Lajossal, II. Andrással és IV. Bélával, Zsófiával és Izoldával, Walter lovaggal, Gudával, Volkerrel és Waltrauddal (utóbbiakról nem árulom el, kik ők).

És most azzal akartam folytatni, hogy nem tudtam letenni, pedig egy 800 évvel ezelőtt élt magyar szent életéről van szó, de a “pedig” szót máris módosítottam “éppen azért“-ra. Hiszen adventban az ember amúgyis jobban nyitott az Ég felé, várja a misztériumot, figyeli az égi jeleket, és bizonyára jobban érdeklik a szentek is. S ennek a járvánnyal terhelt nehéz évnek a végén talán még inkább, mint valaha. (Én legalábbis erőteljesebben éltem meg az idei adventi várakozást, de erről nemsokára külön is írok.)

Számomra tehát a lehető legjobbkor érkezett ez a könyv és bizony sok kérdésemre választ kaptam belőle. Például arra: hogyan lehet ellenséges emberi környezetben (lásd Szent Erzsébet édesanyja, Gertrúd brutális meggyilkolása, vagy Wartburg várában Zsófia, a leendő anyós rideg fogadtatása és kegyetlenkedései) és végzetes természeti csapások között (lásd ítéletidőt követő járvány, éhínség), kiváltságos, gazdag királylányként is szerénynek, alázatosnak, segítőkésznek, megértőnek, önzetlennek, egyszóval végtelenül emberségesnek maradni. És hinni nemcsak Istenben, hanem az emberekben, az emberi jóságban is. Vagy arra: hogyan lehet a rosszindulatot és/vagy butaságot nyugodt határozottsággal megfékezni, megértéssel elfogadni, vagy békében elengedni, túllépni rajta. Vagy arra: hogyan lehet képességeinket, sőt, lehetőleg életünket is teljes mértékben mások és az Isten szolgálatában állítani. És végül arra is: hogyan lehet a nem hívőket Isten felé terelni, a hívőket pedig a szeretet útján tartani és minden csapás ellenére hinni, és másokkal is elhitetni: az Ég tartja a Földet.

Egyetlen kérdésemre nem kaptam választ, de ez már kevésbé Szent Erzsébet személyéről, inkább koráról szóló, azaz kortörténeti kérdés. Vajon miért kellett a teljes kimerültségig végzett éjszakai virrasztás vagy a megvesszőzés ahhoz, hogy valakiből szent legyen (legalábbis akkoriban)?… Mindemellett teljesen egyetértek azzal, amit Lezsák Sándor az előszóban ír:

“Erzsébet környezete akár a magunk hazai és nyugat-európai környezete is lehetne. A poklok lelket kormozó ügyeletes vámszedői és a mennybéli hívás, a példázatos cselekvők közötti feszültségben lényegül Erzsébet Krisztus szent gyülekezetébe. Éhínségek, járványok, idején élelmezte a rászorulók százait, ápolta a betegeket. Minden szava, mozdulata, cselekedete gyógyító balzsam volt, akkor is, amikor három gyermekével, 21 esztendősen megözvegyült, testét, lelkét sanyargatták, de haláláig a megalázó helyzetekben is rendíthetetlenül szolgálta Krisztusát.”

Ezt a könyvet nemcsak azok számára javaslom, akik ismerik és szeretik Zsuffa Tünde előző könyveinek magával ragadó stílusát. Hanem azoknak is, akiket érdekel a világszerte leg(el)ismertebb magyar szent élete és kora, érdeklik az őt hitelesítő izgalmas, fordulatokban gazdag korabeli történetek, és nyitottak a középkor és a jelenünk közötti történelmi párhuzamokra.

Zsuffa Tünde: Az Ég tartja a Földet, ANTOLÓGIA Kiadó, Lakitelek 2020.

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!