RoBirtok, egy élménydús szülinapi helyszín

Lányunk hetedik szülinapjára készülve a kosdi RoBirtokra esett a választás. A tegnapi zsúrnak akkora sikere volt, hogy azóta is kapom a köszönőleveleket a szülőktől: nemcsak a gyerekeknek, nekik is emlékezetes  volt. 

A Robirtok társvezetőjét, Gyetvainé Zováth Anikót, a KidsOasis Nonprofit Kft ügyvezetőjét, a családi turizmus elismert képviselőjét már régóta ismerem és csodálom, dolgoztunk is együtt (a családok évében interjúsorozatot készítettem a KidsOasis minősítést nyert szállodák vezetőivel). Anikó négygyermekes anyaként kidolgozott egy családbaráti minősítő rendszert – amely nemcsak minősíti, hanem támogatja is a szállodákat a minősítés elnyerésében –, kiadja az Utazik a család negyedéves magazint és egy családi útikönyv-sorozatot, és most férjével együtt egy birtokot is vezet. 

A RoBirtok egy mesés helyszínen, a Vác melletti Kosd falu határában, az erdő szélén található kis családi turisztikai paradicsom, ahol számtalan élményben lehet része a család minden tagjának: állatsimogatás, tehénfejés, lovaskocsikázás, lovaglás, játszóterezés. Amikor lányunk először hallott róla, azonnal azt kérte, hogy ott legyen a következő születésnapi zsúrja. Kívánsága teljesült, mert én is nagyon szerettem volna eljutni oda. Így aztán tegnap az egész családunk, néhány ovistársa és családjuk kíséretében elmentünk Kosdra, hogy a Robirtokon töltsünk három felejthetetlen órát.

Volt ott mindenféle állat: lovak, tehenek, mangalicák, csirkék, dámszarvas, alpaka, emu, strucc, kenguru, de aminek a gyerekek a legjobban örültek: kéthetes kiscicák, egyhetes nyuszik és egynapos illetve egyórás (!) újszülött szarvasok (ez utóbbinak még nedves volt a háta, amikor megnézhettük). Ahogy Anikó tűzrőlpattant lánya, Rebeka – aki végigvezette kis társaságunkat a birtokon és türelmesen válaszolt minden okos és kevésbé okos kérdésünkre – mondta: itt minden napra jut egy újszülött kisállat. (Amikor a gyerekek meghallották, hogy ezek egy része eladó, mindegyikük legalább egy kis nyuszit haza akart vinni. Látva a szülők kétségbeesett arcát, Rebeka határozottan felvilágosította őket a felelős háziállat-tartás feltételeiről és kijelentette: az állatok csak három hónap gondolkodási idő után vihetők el. A szülők megkönnyebbülten sóhajtottak fel, pedig titokban ők is szívesen magunkkal vittek volna egy-két kisállatot.)

Mire megsimogattunk minden állatot, tehenet fejtünk és tejet ittunk, majd felköszöntöttük a szülinapost, alaposan elfáradtunk a nagy melegben. Amíg a gyerekek pizzáztak és tortáztak, majd kézműveskedtek és játszótereztek, a szülőknek nagyon jól esett megpihenni a szabadtéri „falusi vendégasztalnál”, ahol saját készítésű házi szörpöt, kávét, frissen sült lepényt és házi süteményt fogyaszthattunk. És ami a legjobb: nyugiban beszélgethettünk, míg a gyerekeinket mások szórakoztatták. 

Nemcsak az állatos élményektől volt ez a délután felejthetetlen, hanem a vendéglátástól és a házigazdáktól, vagyis attól, hogy úgy éreztük magunkat, mintha vendégségben lennénk egy kedves ismerős családnál. Anikó és családja ugyanis alaposan kiveszi a részét a birtok üzemeltetéséből: a férje a munkája (saját tulajdonú, csomagolástechnikai cég vezetése) mellett – vagyis minden nap előtte-utána és persze minden hétvégén – ezzel foglalkozik; a járvány alatt Anikó is, de most már egyre több a dolga az újra működő szállodákkal, és a gyerekeik is aktívan besegítenek a hétvégéken. A birtok hétközben is látogatható, főleg iskolás csoportok és lovagolni vágyó családok jönnek, hétvégéken rendszerint telt ház van a családos látogatók és a szülinapok miatt, és hamarosan indulnak a nyári táboraik is. Minden további részlet a honlapjukon. 

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró