-
Karanténegyenleg
Ma van a suli utolsó napja. Vége 13 hét digitális/online vagy távoktatásnak. Ovi még van, de lányunk tegnap elballagott, így 9 hét szigorú karantén és néhány lazább hét után megint új időszámítás kezdődik nálunk. De mielőtt még fejest ugrunk az újba, érdemes megállnunk egy hosszú pillanatra és visszatekinteni. Nemcsak az oktatás kapcsán, hanem minden szempontból. Mielőtt az idő teljesen megszépítené az emlékeket, érdemes felállítani egy valós mérleget. Ez nálunk minden nehézség ellenére egyértelműen pozitív. A visszatekintést én már a múlt héten elkezdtem. Ahogy akkor is írtam, nekem kb. a tizedik héten jött el a mélypont. Hiába indult be egyre jobban a külvilági élet, lazultak a karantén falai és belekóstolhattunk a korábban…
-
Karantén után…
Van, aki három hónap karantént emleget, és valóban most kezdődik a 12. hét, de tulajdonképpen csak kilenc telt szigorú bezártságban, az azutáni kettő már a fokozatos nyitás időszaka volt – mindenkinek más ütemben, persze. Ezalatt (és ezután) kell figyelnünk talán a legjobban magunkra és másokra is, hogy a hirtelen jött szabadság okán ne essünk túlzásokba és ne feledjük bő két hónapos tényleges karaténlétünk tanulságait. Az elmúlt két hét szabadsága sokféle érzést váltott ki belőlem. Ahogy már többször megírtam, nem bánom, hogy őszre tolódott az élet teljes újrakezdése. Úgy vélem, a fokozatos visszaállás sokat segíthet abban, hogy ne feledkezzünk meg arról, ami történt velünk – nemcsak fizikailag (egészségügyileg), hanem lelkileg is.…
-
A második karanténhónap
Szinte hihetetlen, hogy kilencedik hete vagyunk itthon, közelítünk a két hónapos „évfordulóhoz”. Írtam beszámolót két hét, majd egy hónap után, nem hagyhatom ki a két hónapos összefoglalót sem. Vajon még hány lesz?… Az első két hét a belerázódás, új életünk kereteinek, az állandó együttlét rendszerének kialakításáról szólt, az első hónap pedig főleg a karanténlét előnyeinek/hátrányainak felfedezéséről és hosszabb távú céljain való elmélkedésről, s mindez a húsvétra való lelki és fizikai készülődés jegyében. Azóta vége a böjtnek, már a pünkösdre készülünk, de az állandó bezártságban az egymás iránti türelem növekvő mértékben fogy, így egyre nehezebb a saját lelki nyugalmunk megőrzése is. Az ovik-sulik még zárva, de vidéken lassan újraindul az élet és előbb-utóbb…
-
Az első kimozdulás
Nyolc hét után ma először kimozdultam otthonról. Nemrég írtam arról, mit teszek elsőként, ha véget ér a járvány. Még nem ért véget, de úgy alakult, hogy ma mégis elmehettem otthonról. Nyolc hete nem ültem villamoson, autóban is csak egyszer utaztam befele a városba hivatalos ügyet intézni, egyébként mindig csak kifele, a természetbe. Furcsa kettős érzés volt. Sokáig gondolkodtam mit érzek, aztán egyszercsak beugrott: olyan, mint amikor szülés után pár héttel először kimozdultam otthonról, a védett kis világomból a nagyvilágba. Persze, nem pontosan olyan, hiszen a körülmények nagyon mások, de mégiscsak leginkább ahhoz hasonlóan éreztem magam. Ugyanúgy furcsa izgatottságot éreztem, mint akkor; kicsit olyan volt, mintha vizsgázni mennék (nem aludtam nyugodtan,…
-
Karantén-divat
Mivel eleve itthonról dolgozom, öltözködés szempontjából nem (sem) okozott nagy változást számomra a karantén. A család többi részének annál inkább. Annyiban persze igen, hogy most még az interjúkra sem kell felöltöznöm, események-rendezvények pedig nincsenek, de a mindennapi „munkahelyi” öltözékem most sem más, mint korábban: hűvösebb napokon melegítő, melegebben rövidnadrág pólóval. És mivel csak nagyon ritkán kell, néha szívesen felöltözöm csinosabban is. Eddig kb. tízszer volt rá szükség. Mivel ez a hetedik hét, ez összesen hetente egy-két alkalmat jelent. A vasárnapi online miséken kívül volt két húsvéti esemény (a nagyheti gyónás és a húsvétvasárnapi áldozás a templomkertben, utóbbi után itthon ünnepi ebéd), egy névnapozás és egy házassági évforduló, amikor felöltöztem. Na jó,…