-
Nekem Erdély…
Tegnap este érkeztünk vissza idén viszonylag rövidre sikerült erdélyi körutazásunkból. Mindig is kerestük az egyensúlyt a rokonlátogatások és a "turistás" nyaralás között - ez Erdély tekintetében nem kis kihívás, de úgy tűnik, ezúttal (is) megtaláltuk. Ugyanis hazafele a gyerekek a szokásos "Mi tetszett a legjobban a mai napban?" kérdésre rendszerint a szokásos "Minden!"-nel válaszoltak, majd újabb érdeklődésemre gyakorlatilag felsorolták az adott nap összes fontos eseményét.
-
Csinta Samu: Por alatt parázs – beszélgetések életről, világról
em utolsó napján egy olyan könyvet mutatok be, amelyről már ugyancsak írtam máshol; ráadásul témájában nem annyira passzol a blogomra, mégis szeretném itt is megemlíteni. Csinta Samu erdélyi fókuszú interjúkötete nagyon közel áll a szívemhez; több okból is.
-
Tisza Kata: Kékre szeretni
Októberben mutatták be az erdélyi származású Tisza Kata „színes sorozatának” utolsó, Kékre szeretni című ún. feldolgozásregényét. A bemutató, ahol a szerzővel Babarczy Eszter író, filozófus beszélgetett, előtte pedig Frenk zenélt, nagyon jó hangulatban telt, már amennyire a téma (érzelmi bántalmazás) és a járvány engedte (dedikálás például nem volt). Utána írtam is róla, de a könyvet sokáig csak kerülgettem. Nem csoda. A bemutató után sejtettem, hogy lesz némi közöm a benne írtakhoz (én is Erdélyben nőttem fel, az elnyomó rendszer okozta családon belüli feszültségeket, depressziót közelről ismerem; én is átéltem az érzelmi elhanyagolást, illetve bántalmazást gyerekként és felnőttként is), és magamat ismerve azt is sejtettem, hogy a könyv bizonyára nagyon fel fog kavarni, így nehezen fogtam neki.…
-
Nekem a tenger…
Minden családi nyaralásunknak három „kötelező” eleme van: az erdélyi (kör)út, egy balatoni és egy tengerparti helyszín. Nem volt ez mindig így, de amióta megszülettek a gyerekeink, (és épp nem voltam közvetlenül szülés előtt vagy után – két gyerekünk is nyári, így azok az évek „kiestek”), ragaszkodtam hozzá. A járványhelyzet miatt idén elbizonytalanodtunk, de hosszas gondolkodás után végül úgy döntöttünk, nem hagyjuk ki. A harmadik helyszín idén az Adria lett, Rab szigete. Hogy miért is ragaszkodom a tengerhez? Mert mindigis hozzátartozott a nyaraimhoz. Gyermekkoromban gyakran nyaraltunk a Fekete tengernél, szüleim munkahelye támogatásával kedvezményes családi üdültetés formájában. Igazi szocreál kinézetű és hangulatú, sokemeletes szállodában laktunk, amit nagyon élveztem, hiszen máskor nem jutottunk el…
-
Nekem az írás…
A Miadele női bloggerközösség kihívásának teszek eleget ezzel a blogbejegyzéssel. Bemutatkozásom alapján tíz olvasó feltett kérdéseket. Újságíróként új és izgalmas élmény volt, hogy ezúttal nem én, hanem engem kérdeznek. Amikor a nyakadba vetted a világot, miért pont Budapesten kötöttél ki? Pontosan mi vezetett arra, hogy megtaláltad az utadat? Közgázt végeztél, adótanácsadó voltál – ez inkább arra utal, hogy a számokkal voltál jóban. Hogy lettél újságíró? Volt egy magyartanárom, aki minden órán helyesírás-röpdolgozatot és fogalmazást íratott, mindkettő nagyon hasznosnak bizonyult. Minden tárgyból kitűnő voltam, szívesen indultam különböző tantárgyversenyeken, de a matek ment a legjobban. Annyira, hogy pályaválasztáskor komolyan fontolgattam, hogy matektanár leszek. Édesanyám szerencsére lebeszélt róla, így a kolozsvári közgáz-szakban gondolkodtam.…