Isten éltesse a 80 éves Bagdy Emőkét!

Még sosem írtam születésnapi köszöntőt ezen a blogon, a szűkebb-tágabb családtagjaimon kívül másnak. Most mégis megteszem, mert egy olyan emberről van szó, akit mélységesen tisztelek, emberileg és szakmailag is, és akit szerencsémre közelebbről is ismerek, többször interjúztam őt (és lányát), illetve beszélgettem vele, velük “csak úgy”, legutóbb 2019 szeptemberében, a Családokért díjátadón.

Soha nem fogom elfelejteni, hogy első interjúm Prof. Dr. Bagdy Emőkével még pályakezdő Mandineres koromban készült, egy Három Királyfi Három Királylány Mozgalom számára tartott előadása kapcsán, és a leiratom – amin természetesen rengeteget dolgoztam – azt a reakciót váltotta ki belőle, hogy legszívesebben átírná az egészet, de nincs rá ideje, így csak a legszükségesebbeket módosítja benne, azokat mindenképpen fogadjam el. Lelkes pályakezdő újságíróként természetesen leforrázott ez a válasz, és írtam neki egy bocsánatkérő levelet, elmagyarázva azt is, hogy 40 éves korom és három gyermekem ellenére én még csak kezdő vagyok a pályán, és nagyon remélem, hogy a most elkövetett hibáimból is sokat tanulva, legközelebb már elégedettebb lesz velem. Vagyis, hogy lesz legközelebb…

Mivel épp a Heti Válasz Műhely tanonca is voltam, megkértem Szőnyi Szilárdot, hogy nézzük át együtt, hogyan kellett volna másképp írnom. Végül a Műhely utolsó óráján kiadta az egész csoportnak, mint közös feladatot, majd bemutatta, hogyan kellene, azaz kellett volna. Akkor már – közel egyéves tanonckodás és ugyanannyi Mandineres munkatapasztalattal a hátam mögött – én is pironkodtam az anyag minőségén. Ugyanakkor nagyon örültem neki, hogy közösen szétszedtünk, hiszen épp azért kértem, hogy lássam, mit és hogyan kellett volna meghúzni, átszerkeszteni, stb. És az is megnyugtató érzés volt, hogy nálam sokkal tapasztaltabb újságírók jelezték: Emőke előadásait hallgatni és vele beszélgetni csodálatos emberi és szakmai élmény, de abból anyagot szerkeszteni bizony nem könnyű, nemcsak kezdőknek tört már bele a bicskájuk. Én se adjam fel tehát…

Nem adtam fel. Ezek után nem sokkal mertem újabb interjút kérni tőle, és amikor igent mondott, talán még jobban izgultam, mint első alkalommal. De ő olyan kedves volt (mindig az), mintha semmi nem történt volna. És ezt biztosan nem(csak) udvariasságból tette, mert emlékezett az első írásra. Ennek ellenére mégis adott nekem egy második esélyt, amivel aztán sikerült kivívnom az elégedettségét, vagy legalábbis azt, hogy ezúttal csak pár szót javítson bele és megköszönje a munkámat. És azóta is nagyon szívesen áll velem szóba, akár írásban, akár személyesen, amiért hálás vagyok neki. És azóta is nagyon szívesen írok róla, amikor csak tehetem, legutóbb például ITT.

Merthogy ő azon ritka emberek, előadók és beszélgetőtársak egyike, akit bármeddig örömmel hallgat, akivel bármeddig szívesen elbeszélget az ember – annyira árad belőle a végtelen munkabírással megalapozott szakmai tudás, a saját élettapasztalatból is fakadó bölcsesség, az életigenlés és az élet tisztelete, a pozitív életérzés, a másokon segíteni akarás, a végtelen alázat és az őszinte kedvesség, hogy az már önmagában építő, immunerősítő, gyógyító; ahogy természetesen üzenetei is azok. Rengeteget tudnék tőle idézni, annyi aranymondata van, de inkább csak ennyit írok:

Köszönjük, Emőke, hogy vagy nekünk (is), hogy ennyit dolgozol, hogy ennyit tanítasz minket és ilyen bátran kiállsz az élet tisztelete és más nagyon fontos, védendő értékek mellett! Isten éltessen még nagyon sokáig, erőben, egészségben, szeretetben!

*

Bagdy Emőke 1941. augusztus 18-án született Tiszafüreden. Édesapja református lelkész volt, édesanyja nagytiszteletű asszony, három gyermek édesanyja. Gimnáziumi tanulmányait Miskolcon végezte, és érettségi után – bár pszichológusnak készült, származási okból – először Budapesten a Gyógytornászképző Főiskolára járt. Évekig gyógytornászként dolgozott, végül 1964-ben felvették az ELTE pszichológia szakára. Már végzős korában a klinikai pszichológia iránt érdeklődött, ezért csatlakozott a Dr. Mérei Ferenc vezette lipóti laboratóriumhoz. 1968-ban szakvizsgázott klinikai pszichológiából.

1969-ben születtek ikrei: Zsolt és Noémi. 1970-ben lett relaxációs terapeuta. Ez évben kezdte egyetemi oktatói munkáját is. 1972-ben védte meg A szenzitivitás-paranoiditás Rorschach diagnosztikai skálája címet viselő bölcsészdoktori disszertációját. 1982-ben kandidátusi fokozatot szerzett, majd 1984-ben pszichoterapeuta címet kapott. 1995-ben A hivatás-személyiség fejlesztése, pályaszocializációs modellkísérlet címet viselő értekezés megvédésével habilitált, egyetemi tanár lett.

1968-tól 2001-ig élete az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézethez (később: Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, OPNI), ismertebb nevén a Lipótmezőhöz kötődött. Mérei Ferenc utódaként megteremtette a klinikai pszichológus korszerű szakmai szerepét, identitását. Szisztematikusan átgondolta és szabályozta a klinikai munkát, a belső képzések, továbbképzések rendszerét is beleértve. Egyre többen jártak oda tanulni így kialakult az úgynevezett a Bagdy Labor, szakmai zarándokhely.

Bagdy Emőke született pedagógus. Oktató, képző, fejlesztő ember. Évtizedek óta folyamatosan tanít. 1985-ben kezdte a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen a pszichológiai oktatás megszervezését. 1987 és 1994 között a Személyiség és Klinikai Pszichológiai Tanszék vezetője lett, majd a Debreceni Orvostudományi Egyetemen 1985-től 1987-ig az orvosi pszichológia oktatója. A ’90-es évek közepén tevékeny szerepet játszott a szupervizor szakirány meghonosításában, majd 1996-ban ő maga is szupervizori oklevelet szerzett. 1994-től 2001-ig a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Klinikai Pszichológiai Tanszékét vezette. 2001-ben pszichoterapeuta végzettséget szerzett. 2000-ben a Károli Gáspár Református Egyetemen megalapította a pszichológia szakot, amelyet 2004-ig tanszékvezetőként, majd 2005-től 2010-ig intézetvezetőként gondozott. 2010-től a Személyiség és Klinikai Pszichológiai Tanszék professor emeritája. 2016-ban alkalmazott egészségpszichológusi szakképesítést nyert el.

Bagdy Emőke mindenkor elkötelezett híve volt a hivatás személyiség-fejlesztésének, és a divatos elméleti tudós-kutató képzés helyett a segítő betegellátás iránt elkötelezett pszichológusképzésnek. Kutatómunkája a pszichodiagnosztikától a pszichoterápiákon át széles spektrumban mozog. A projektív módszerek, különösen a Rorschach Próbával kapcsolatos vizsgálataiból nőtt ki a Közös Rorschach kutatás nemzetközi szinten is elismert műhelye. Az utóbbi majd’ öt évtized során 1600 tudományos előadást tartott. 12 saját szakkönyve van, 23 könyv szerkesztője. 104 szakkönyvi fejezet írója, 9 tankönyvi jegyzet, illetve 25 tankönyvi fejezet szerzője. 200 tudomány tanulmánya van és megszámlálhatatlan recenzió, pályázat, médiaszereplés kötődik a nevéhez. (Forrás: www.bagdyemoke.hu)

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!