Dr. Bagdy Emőke: Ha magadat nem tartod karban, akkor másokat sem tudsz!

Március 20-án, a boldogság világnapján került sor az online Boldogság Világnap Konferenciára, ahol tizenhat kiváló nemzetközi és magyar szakember, pszichológus, szerző és tréner legjobb módszereit, praktikáit és világnézetét sajátíthatta el több mint húszezer szülő és pedagógus résztvevő a mindennapi kihívások legyőzéséhez. Ezen a héten minden nap egy-egy előadásból szemlézek; másodikként Prof. Dr. Bagdy Emőke szakpszichológuséból -, ajánlva a teljes, 14+ órányi anyagot.

Prof. Dr. Bagdy Emőke Klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, professor emerita előadásának címe: Életfeladataink és nevelési lehetőségeink krízis idején. Előadását azzal kezdte: rossz címet adott; inkább ezt kellett volna: A lehető legjobbat kihozni a lehető legrosszabból; nekünk pedagógusoknak. Elmondása szerint a pedagógusok felelősek azért amit tanítanak, amit átadnak; ezért nagyon tisztában kell lenniük ennek a nehezített, krízisidőnek a hatásaival; hogy az mit tesz velük, a gyerekekkel és a környezetükkel. Leginkább akkor tudunk megérteni másokat – egy tanítványt, egy szülőt, saját családtagjainkat – ha magunk is átéltünk és tudatosítottunk hasonló helyzetet; így sokkal empátiaképesebbek vagyunk.

A professzorasszony felhívta a figyelmet: száz éve nem volt ekkora méretű és hatású járvány. A krízis olyan, mint egy mérföldkő: belehasít az életünkbe; és ami addig volt, illetve ami ezután lesz, az mind távolra kerül. Az első sokk hatására egy időn kívüli állapot keletkezik a pszichében; átmenetileg egy más tudatállapotba kerülünk, amelyben megszűnik az idő. Amikor ebből felócsudunk, cselekvéssel válaszolunk. A krízis súlyosságát befolyásolja annak időtartama; az, hogy milyen intenzitással sújt minket (a legsúlyosabb az életveszélyt teremtő krízis); hogyan tudunk ebből az állapotból kikerülni; van-e bármilyen kicsi kontrollehetőségünk, valamint: vajon irreverzibilis károsodásokat okoz bennünk, a mi rendszerünkben, vajon a hajdani egyensúly helyreállítható? A krízis hatása kiterjedhet a családi életen túl a munkaügyi helyzetünkre, az egész társadalmi közegünkre, egy országra – vagyis létünk minden feltételére. Az emberben azonban kialakultak olyan mentális funkciók, amivel ezeket a krízishelyzeteket meg tudjuk dolgozni, hiszen “az élet élni akar”.

Mi is történt velünk a több mint egy éve tartó járvány alatt? – kérdezte Bagdy Emőke. Amint túljutottunk a pánik, a tehetetlenség akkut állapotán, ami kilökött az időből, megtörtént egy belső lelki (egy gondolati, illetve egy mélyebb pszichológiai) és egy külső, környezeti folyamat (milyen módon viszonyulunk másokhoz). A pánik állapot első jele a kétségbeesés, ami a cselekvés irányába mozgatja az embert (boltok megrohanása). A debilizáló szorongás csökkenésével azonban már tudunk kérdezni, szeretnénk az okokat és a védekezés lehetőségeit megismerni, megérteni. De hogy a kapott információkat hogyan dolgozzuk fel, milyen belső programok mozdulnak meg ilyenkor bennünk, azon néha mi magunk is elcsodálkozunk. Előjöhetnek olyan feszültségelhárító, önvédelmi mechanizmusok, mint például a tagadás, a bagatellizálás és az elfojtás, azaz a szelektív felejtés (“nem akarok vele foglalkozni”), ami nemcsak magunkra nézve veszélyes, hiszen ha sokakra kiterjed, normaképző lehet. Ilyen esetekben az el az érzelmi agyba átnyomott tudás szervi utakat követ; s nem értjük, miért szorongunk, milyen értelmetlen feszültség uralkodik bennünk, megbomlanak a biológiai egészségügyi funkcióink (például alvás- vagy táplálkozási zavar). A belső feszültség kivetítése pedig bűnbak-keresésbe fordulhat és egészen irracionális, irreális okok kitalálására is sor kerülhet.

Ezen általános pszichés jelenségek bemutatása után az előadó rátért a pedagógusok szerepére: különös nagy jelentősége van annak, hogy ők hogyan áll ehhez az egész helyzethez – hiszen a diákok számára az ő viszonyulásuk meghatározó, mitöbb, identitásképző hatással bír. Ha a pedagógus a tények mellett marad, tudomásul veszi a helyzetet és kritikával illeti az irracionális elméleteket; akkor mind ő, mind a tanítványai képesek nemcsak a túlélésre, hanem arra is, hogy észrevegyék mindenben a jót és kihozzák a helyzetből a legjobbat. A legnagyobb bizonytalanságban éppen az segít, ha a tényekhez, a tudományhoz fordulunk; ugyanakkor el kell fogadnunk azt is, hogy a tudományos ismeretek is változhatnak; a biztos garancia tehát mindig a jelenlegi tudományos állás. Ennek ismerete és terjesztése, valamint a kulturált kommunikáció a mi szakmai, pedagógiai felelősségünk – figyelmeztetett a professzorasszony.

Bagdy Emőke így folytatta: ha alapattitűdünk az, hogy míg én egy bizonyos szempontból látom a világot, a másik pedig egy másikból; akkor el tudjuk fogadni a véleménykülönbséget is. Ha jóindulattal, jószándékkal vagyok a másik iránt és igyekszem kiemelni a pozitívat, az előre vivőt; akkor a pozitív pszichológia képviselői vagyok. A kulcsszó az egészséges optimizmus – a pedagógusnak pedig iskoláznia kell magát, hogy képes legyen erre; képes legyen magát egy életegyensúlyba visszahelyezni és segítőkész, életvidám maradjon a körülmények ellenére. A személyes kapcsolódás hiánya, a bezártság, az izoláció kapcsán elismerte: a pedagógusok most nem élhetnek számos korábban alkalmazott pedagógiai eszközzel; például fizikai kontaktusokat sem kapni, sem adni nem tudnak, így könnyen elmarad a korábban létrehozott érzelmi hullámhossz-szinkronizáció. Ezért ún. pótlóeszközöket kellene használniuk az online kommunikációban, a távkapcsolatban, mint például erősebb gesztusok, fokozott mimika, több mozgásos feladat – így valamelyest működtethetővé válhatnak a tükörneuronok.

A szakértő végül ismertette az ún. selfmanagement legfőbb szabályait. Az első: ha érzed a feszültséget, ne maradj egyedül, keress egy hozzád közel állót, akivel megosztod gondolataidat. De ne keseregj, inkább próbáljatok meg arról beszélni, hogyan lehetne ezen a helyzeten segíteni. A második: a rendszeres mozgás, illetve a napirend; ami minél jobban hasonlít a “békebelihez”, annál jobb (ugyanakkor kelni, utazás helyett mozogni, stb.). Ezek segítenek a szétesés elkerülésében. Jellegzetes mozgásszervi betegségek érhetők tetten a túlzott képernyőhasználat esetén, ezért nem ajánlott fél óránál hosszabb ideig ugyanabban a pozícióban lenni; érdemes felállni, légzőgyakorlatokat, relaxációt végezni. A változatosság az élet minden területén fontos; nagy jelentősége van még a játéknak, az általa létrehozott flow-élménynek, hiszen “minden mosoly mosolyt ragaszt a másik arcára”. Ha pedig magányos vagy; vagyis ha nincs, aki számára fontos legyél, akkor tedd magad fontossá: keress egy nálad elesettebbet. A legfontosabb tehát: ha magadat nem tartod karban, akkor másokat sem tudsz!

Aki lemaradt a konferenciáról, megszerezheti a hozzáférést az összes felvételhez, és azokat bármennyiszer és bármikor visszanézheti ITT.

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!

(Fotók forrása: Pexels.)