Friss hús – rövidfilmek a Várkert Bazárban

Öt magyar és külföldi rövidfilmet láthattam nemrég a Várkert Mozi műsorán, Friss hús válogatások címmel. A háromból csak kettő tetszett, plusz az egyik kicsit elgondolkodtatott, kettőt viszont gyakorlatilag végiguntam. Ez az 50% nem túl jó arány, elismerem, különösen a tavalyi kb. 80% (5-ből 4) után, viszont az a kettő annyira megérintett, hogy nem bántam meg, hogy újabb szép nyári estét töltöttem a Várkert Moziban.

Idén nyolcadik alkalommal rendezték meg a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivált, aminek célja a legújabb magyar és külföldi rövidfilmek bemutatása, és egy olyan szakmai fórum felépítése, ahol az alkotók nagyobb közönség előtt mutathatják meg filmjeiket. Idén nyáron a Várkert Mozi válogatott a tavalyi év legsikeresebb filmjeiből és ízelítőt adott az idei filmekből is.

Andrasev Nadja Szimbiózis című animációs filmjében egy megcsalt feleség nyomozásba kezd férje szeretői után. Ahogy egyre több nőt követ és egyre mélyebbre ás a hűtlenség okait illetően, kezdeti féltékenységét fokozatosan felváltja a kíváncsiság. A film képvilága megfogott, de a történet és különösen az üzenete lehangolt, hiszen előre tudható: próbálkozásai kudarcra vannak ítélve, mert célja (egy idő után) már nem is a kapcsolat gyógyítása, hanem maga az egyre abszurdabbá váló oknyomozás. Másrészt: miért lenne érdemes bármilyen áldozatot hozni egy olyan férfiért, aki láthatóan nem akar a kapcsolatban hűséges maradni és azért bármit is tenni? A film végét sajnos nem sikerült megfejtenem, bár lehet, hogy az nem is volt alkotói szándék: az oknyomozásnak látszólag vége, de vajon lesz ereje kilépni ebből az értelmetlen kapcsolatból?

Tóth Luca Lidérc úr című animációs filmjében egy fiatal férfi mellkasröntgenén egy apró férfi sziluettje látható, aki tumorként türemkedik ki az ifjú oldalából, hogy aztán világra jöjjön a férfi testéből és őt figyelgesse napokig. A számomra végtelen hosszúnak tűnő rövidfilm végéig nem derül ki, ki ez a parányi lény, létének mi a célja, értelme és milyen változást hoz a férfi életébe, hisz a végén elkullogva lelép, miután a férfi felhoz a lakására egy néger (?) nőt.

Szeleczki Rozália Rozgonyiné című rövidfilmje az egyik kedvencem lett, egyrészt a főszereplő Törőcsik Franciska játéka, másrészt a sztori miatt. A huszonéves Juli vőlegénye legénybúcsúztatóján köt ki és bár először majdnem lelép, végül ottmarad és „helytáll” a fiúk között. Mindez nemcsak azért érdekes, mert akkor is tudjuk, mik a legénybúcsúztatók „kötelező” elemei, ha még sosem vettünk részt rajta; hanem azért is, mert folyamatosan felmerül a kérdés: mivel teszi Juli jobban kockára a kapcsolatát: azzal, hogy hazamegy és fantáziál a vőlegényével történtekről vagy ottmarad és végignézi, hogy vőlegénye meddig megy el, netán maga is belép a buliba? Az alapkérdés persze nem itt keresendő, hanem ott, hogy valóban szükség van-e olyan legénybúcsúra, ahol „kötelező” részegre inni magad, illetve táncosnőt fogadni – hiszen ezzel a leendő vőlegény kerül kényszerhelyzetbe, és vajon ő meddig mehet el, amíg valóban nem kockáztatja kapcsolatát?

Nagy Lili Élesztő című rövidfilmje sajnos megint nem nekem szólt, pedig ennek témája is „kis magyar abszurd”, amit szeretni szoktam, de ezt egyszerűen nem értettem. Artúr, sikeres divat- és reklámfotós egy fotózás erejéig visszatér a stábjával a szülőhelyére, a lepattant óbudai lakótelepre, ahol belefut régi szerelmébe. A történet eddig rendben, de sem maga a forgatás, sem Artúr, sem a szerelem nem meggyőző. Kicsit sem. Még akkor sem, ha Szalai Kriszta játssza a régi szerelmet. Az amatőr módon összerakott és rendkívül nyomasztó filmben nincs egy pillanatnyi katarzis sem, hacsak a kisbolt raktárában egymásra találó öregecske párost nem tekintjük annak – ez sajnos nekem nem ment.

Füzes Dániel Szokásjog című rövidfilmje megmentette az estémet. Benedek fiatal futballultra, akinek döntenie kell: egész életén át egy testvérként szeretett balhés csapatot követ és rendszeresen véresen kerül haza édesanyjához, vagy saját útjára lép és kitart barátnője, illetve az általa választott sport mellett. Benedek egyértelműen kiemelkedik az ultrás csapatból, szellemileg és fizikailag is, de annak vezéregyéniségeként sokáig nem hajlandó más életmódban gondolkodni. Akkor bizonytalanodik el, amikor szerelme végleg otthagyja, majd amikor édesanyja egy vitába fulladt ebéd közben utalást tesz ugyancsak balhés apjára, kérve fiát, hogy ne kövesse őt. Ebből sejtjük meg Benedek apai örökségét és életének fő motivációját, és ezért szurkolunk neki édesanyjával együtt, hogy túllépjen rajta és vállaljon felelősséget önmagáért és szerelméért.

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger