Csender Levente: Böjte Csaba Füveskönyve – Örömhöz segítő gondolatok

Adventi sorozatom utolsó ajánlója ez, s talán a legjobb választás a közelgő ünnephez. De nem szándékosan alakult így, hiszen a könyv már hetekkel ezelőtt megjelent és én sokáig türelmesen vártam az ígért tiszteletpéldányt a szerzőtől…:) Aztán végül nemrég elmentem érte, így viszont most csak egy rövid ajánlót tudok írni róla (ahogy a tegnapiról is), mert nem akarok végigszaladni rajta, s majd még úgyis biztosan fogok írni róla.

A szerző amúgyis ezt ajánlja:

“Böjte Csaba Füveskönyve egy gondolkodó szerzetes gyakorlatba átültethető elmélkedéseit és tanácsait tartalmazza. Nem szükséges egy szuszra az elejétől a végéig elolvasni. Tegyük az ágyunk mellé, hogy az esti lefekvés előtt elolvashassunk egy-egy részt, amellyel feltöltjük a napközben lemerült akkumulátorunkat. Álmodjuk tovább Isten álmát, a teremtet világot, és Csaba testvér gondolatai legyenek a kapaszkodók ezen az úton.”

Levente még annyit a könyv átadásakor elárult: nagy megtiszteltetés számára, hogy a kiadó őt bízta meg az eredetileg a Böjte Csaba 60. születésnapjára tervezett, de a járvány miatt alaposan elcsúszott kötetnek a megírásával. Hiszen egy életre szóló ajándékot kapott ezzel a lehetőséggel, ahogy azt a könyvben és korábban pár Mandiner cikkben is megvallotta:

“Életre szóló ajándékot kaptam azzal, hogy vele utazhattam több héten keresztül, kérdezhettem, leírhattam, szerkeszthettem a gondolatait, miközben ezek a gondolatok kitörölhetetlenül a sajátjaimmá váltak. Egy pillanatig sem éreztem, hogy dolgozom. Ahogy készült ez a könyv, úgy épülhettem észrevétlenül én is újjá. Addig mondta Csaba testvér, hogy minden ember Isten temploma, hogy én is Isten országát építem, és egyszer majd egy asztalhoz ülhetek vele, amíg elhittem. Neki elhittem, mert van neki az a bizonyos karizmája, amitől elhiszed, amit mond. Elhiszed, hogy Isten nem teremt selejtet, hogy minden ember alapvetően jó.” Én is elhittem neki, pedig nem utaztam vele öt hétig, csak néha találkoztam, beszéltem vele.

Őszintén irigylem Csender Leventét ezért az öt hét utazásért , amiről maga is azt mondja: lelkigyakorlattá lett, és mindenkinek felírná receptre, hogy üljön be Csaba testvér mellé az anyósülésre, és beszélgessen el vele. (Azért így, mert “vele nem lehet csak úgy leülni beszélgetni, vele menni kell. Fel kell venni s tempóját, ahogy ő él, mert ő is úgy él, hogy útközben tervez, tárgyal, örökséget ment, gyerekeket fogad be lelkeket ápol, új nevelőket próbál ki, beszélget a gyerekeivel, teszi amit tennie kell. Jövőt épít”). Nekünk idén csak egy hét Erdély jutott, és abban is csak egy villámlátogatás fért bele egy másik gyermekotthon-vezetőhöz, Gergely Istvánhoz, de így is csodás volt. Nagyon egyetértek a szerzővel, sőt magam is ezt vallom, egyre többször és egyre gyakrabban hangosan is kimondva: “Becsüljünk meg minden hiteles embert, mert egyre kevesebb van belőlük“.

Azt gondolom, Csaba testvér mellett (de egyébként Tiszti mellett is), az ember nem tud nem a hatása alá kerülni, nem megváltozni, nem jobbá lenni, nem Isten templomává válni és ezáltal nem jobbá tenni a világot. Levente csak remélni tudja, én viszont biztos vagyok benne, hogy amit ő kapott ettől az úttól, “az a könyv lapjairól az olvasóra is átsugárzik”. Biztos vagyok benne, mert Böjte Csaba olyan hiteles ember, aki a könyvön át is jól tud üzenni, Csender Levente pedig olyan hiteles író, aki ezt jól át tudja adni.

A könyv tele van Böjte Csaba értékes gyöngyszemeivel szeretetről, Istenről, az emberről, a teremtett világról, a nevelésről. Ha akarnék sem tudnék csak néhányat idézni belőlük, de nem is akarok. Inkább újra előszóból idéznék, búcsúzóul:

“Ez a könyv nem trendi, nem azt mondja, amit ma oly sokan, hogy itt a világvége, fogadjuk el, nyugodtan fogyasszuk el a reggelinket, aztán haljunk meg, hanem azt üzeni, hogy ezt a folyamatot te is megfordíthatod, nem a világvége jött el, hanem egy új korszak küszöbén állunk. Van remény, van jövő, tehetünk érte, alakíthatjuk a világunkat, formálhatjuk magunkat. Tégy jót! Légy aktív! Ne ijedj meg! Ne tarts a huhogókkal! Fog meg a melletted álló kezét, ha elesett, segíts neki felállni, és indulás előre!”

Merjünk hát elindulni, jót tenni, aktívak lenni, alakítani a világot és magunkat, de mindenképpen vigyük magunkkal ezt a könyvet is. Azért, hogy – ahogy nekem dedikálta: legyen ez iránytű egy csodás lelki utazáson.

Csender Levente: Böjte Csaba Füveskönyve – Örömhöz segítő gondolatok, Helikon Kiadó, 2020.

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!