Szalóki Ági: “Talán éppen ez a váltás és változás kellett az életemben ahhoz, hogy édesanya lehessek”

Évértékelő sorozatom eddig csak az adventi hétvégéken jelent meg. Mától kezdve azonban minden nap, egészen január első napjaiig, sőt, talán még azután is, ameddig lesz aki megossza gondolatait ezen a felületen. Mai beszélgetőtársam az általam nagyon nagyra tartott Szalóki Ági énekesnő, Liszt Ferenc-díjas előadóművész, dalszerző.

Mi volt az idei éved legboldogabb és legnehezebb pillanata?

Annyi szép és boldog pillanatom volt, hogy nehezen tudnék választani. Azonban van egy közös jellemzője ezeknek a pillanatoknak: akár csendesek, akár vidámak és nevetéssel teliek, akár magányosak, akár másokkal eltöltött pillanatok voltak, ezekben béke volt, és testi-lelki-szellemi megélése az élet jóságának.

A legnehezebb pillanatok mindig azok számomra, amelyek által szembesülök az emberi gyengeséggel, rosszindulattal, keserűséggel. Szenvedés, baj van eleve a világban, de a szenvedés és testi lelki betegség jó részét maga az ember teremti a maga számára. Ezt látnom fájdalmas. 

Mit felejtenél el a legszívesebben és minek tudtál örülni a legjobban?

Hála Istennek van egy olyan jó tulajdonságom, hogy a személyes sérelmeket, fájdalmakat túl sokáig nem hordozom magamban, képes vagyok túllépni a nehézségeken, és a legtöbb fájdalmat ki tudom törölni az emlékezetemből. A világban folyamatos a háború, az agresszió, de ami viszonylag új keletű, az az, hogy a világ eddig békésebbnek hitt országaiban is egyre gyakoribb a fizikai erőszak, a durva agresszió. Egy nemzethez tartozók támadnak egymásra, káosz és anarchia, brutalitás és terror jelent meg a nyugati világban, ott, ahol eddig jellemzően béke volt. 

Aminek egyértelműen a legjobban örültem és örülök, az az, hogy kisbabát várok, édesanya leszek. Egész életemben vágytam erre, és most itt van. Csoda történt.

Mi volt a legfájóbb veszteséged és a legváratlanabb örömteli meglepetésed?

A munkámat elvesztettem, mint rengetegen idén. 25 év folyamatos aktivitás után új életstratégiát kellett és kell kialakítanom.

De a nehézségben is ott a remény, a sötétségben a fény. Talán éppen ez a váltás és változás kellett az életemben ahhoz, hogy édesanya lehessek. 

Miből merítettél erőt, ki segített át a nehézségeken?

A családomtól, barátaimtól, kollégáimtól, ismerőseimtől, rajongóimtól rengeteg szeretetet, figyelmet és figyelmességet kapok. Az imádság, az Istenhit és a természet is segít mindig. 

Milyen nagyobb felismerésre tettél szert? 

A környezetemben azok az emberek, akik eddig is bizakodóak, jóindulatúak, derűsek és a nehézségek ellenére is alapvetően kiegyensúlyozottak voltak, ebben a rendhagyó, komoly alkalmazkodást és lemondást igénylő időszakban is bizakodóak, jóindulatúak, derűsek és kiegyensúlyozottak tudtak maradni. Alapvetően ezen nem lepődtem meg, mindössze felismertem, hogy a jóindulatú és derűs ember a bajban is jóindulatú és derűs marad, a rosszindulatú ember pedig csak elmélyíti a saját szenvedését. 

Mi az év legnagyobb tanulsága számodra és milyen az éved egyenlege? 

Röviden: ember tervez, Isten végez. Összességében pedig egy nagy lehetőségként tekintek erre az évre, amelyben megérezhettem, hogy milyen nagy jelentősége van az élet jóságába és az Istenbe vetett hitemnek. 

Mit vársz a 2021-es évtől? 

Azt hiszem, a legjobb, ha nyitottan, örömmel várom, ami jön és nincsenek elvárásaim. Azért persze az egész világnak azt kívánom, hogy érjen véget ez a járvány, és azok, akik elfáradtak, megpihenhessenek és feltöltődhessenek; akik betegek, meggyógyuljanak; akik szenvednek, azoknak múljon el a szenvedésük; és ott, ahol háború volt vagy van, legyen béke. 

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!