-
Itthonról haza…
Tegnap érkeztünk vissza kilencnapos erdélyi utunkról. Ezt pontosan három hónappal korábbra terveztük, édesanyám halálának 20. évfordulója okán, de a járvány ezt is, mint annyi minden mást, elsöpörte. Három hónap várakozás és a járványügyi kockázatok átgondolkodása után július elején úgy döntöttünk: elindulunk. S bár ez az út nem az eredeti apropóról és az ezzel kapcsolatos (elmaradt) nagycsaládi összejövetelről szólt, inkább nyaralás volt, mégis áthatotta annak hangulata is. Hiszen, mint mindig, most is kimentünk a temetőbe édesanyám (és anyai nagymamám) sírjához, kirándultunk a környéken, ahol gyermekkorunkban vele is, és többször elmentünk korábbi lakásunk ablaka előtt, ahol felnőttem és ami pár éve eladásra került. (Az árkosi Ezüstfenyő panziót vezető Karda Gabika néninél szállunk meg évek…
-
Karanténegyenleg
Ma van a suli utolsó napja. Vége 13 hét digitális/online vagy távoktatásnak. Ovi még van, de lányunk tegnap elballagott, így 9 hét szigorú karantén és néhány lazább hét után megint új időszámítás kezdődik nálunk. De mielőtt még fejest ugrunk az újba, érdemes megállnunk egy hosszú pillanatra és visszatekinteni. Nemcsak az oktatás kapcsán, hanem minden szempontból. Mielőtt az idő teljesen megszépítené az emlékeket, érdemes felállítani egy valós mérleget. Ez nálunk minden nehézség ellenére egyértelműen pozitív. A visszatekintést én már a múlt héten elkezdtem. Ahogy akkor is írtam, nekem kb. a tizedik héten jött el a mélypont. Hiába indult be egyre jobban a külvilági élet, lazultak a karantén falai és belekóstolhattunk a korábban…
Ezeket is érdemes megnézni
Negyedik hónapunk Amerikában, avagy Halloween magyar szemmel
45 éves lettem én…
Karantén után…
-
Együtt Emmáért – segítsük Emmát és családját!
Pár napja hallottam egy négyéves kislányról, Emmáról, akinél márciusban Juvenitis myelo monocitaer leukemiát (JMML) diagnosztizáltak, ami a leukémia egy agresszív és ritka fajtája. Magyarországon évente mindössze egy-két gyermek érintett ebben a betegségben. Kezelését rendkívül megnehezíti, hogy kialakulhat belőle más típusú leukémia egyik pillanatról a másikra, ráadásul a kemoterápiát nem viseli jól, így egyedüli hatékony gyógymódként csak és kizárólag a csontvelő átültetés jöhet szóba, ami nélkül a kislány nem éli meg a hatéves kort. Emmának tehát minden perc számít! Szerencse a szerencsétlenségben, hogy testvére, a három éves Miron tökéletes csontvelő donornak ígérkezik az eddigi vizsgálatok alapján, ami azt jelenti, hogy Emmának nem kell hónapokat várni és legalább 70% esélye van a gyógyulásra, az esetleges szövődmények ellenére…
Ezeket is érdemes megnézni
Salva Vita Alapítvány
Láthatatlan munkások (is) vagyunk, ünnepeljük meg magunkat (is) ma!
Anyaoltalmazó Alapítvány
-
A második karanténhónap
Szinte hihetetlen, hogy kilencedik hete vagyunk itthon, közelítünk a két hónapos „évfordulóhoz”. Írtam beszámolót két hét, majd egy hónap után, nem hagyhatom ki a két hónapos összefoglalót sem. Vajon még hány lesz?… Az első két hét a belerázódás, új életünk kereteinek, az állandó együttlét rendszerének kialakításáról szólt, az első hónap pedig főleg a karanténlét előnyeinek/hátrányainak felfedezéséről és hosszabb távú céljain való elmélkedésről, s mindez a húsvétra való lelki és fizikai készülődés jegyében. Azóta vége a böjtnek, már a pünkösdre készülünk, de az állandó bezártságban az egymás iránti türelem növekvő mértékben fogy, így egyre nehezebb a saját lelki nyugalmunk megőrzése is. Az ovik-sulik még zárva, de vidéken lassan újraindul az élet és előbb-utóbb…
Ezeket is érdemes megnézni
6+1 családi kommunikációs tréningjavaslat
Házi körkérdés
Édesanyám öröksége
-
Az első kimozdulás
Nyolc hét után ma először kimozdultam otthonról. Nemrég írtam arról, mit teszek elsőként, ha véget ér a járvány. Még nem ért véget, de úgy alakult, hogy ma mégis elmehettem otthonról. Nyolc hete nem ültem villamoson, autóban is csak egyszer utaztam befele a városba hivatalos ügyet intézni, egyébként mindig csak kifele, a természetbe. Furcsa kettős érzés volt. Sokáig gondolkodtam mit érzek, aztán egyszercsak beugrott: olyan, mint amikor szülés után pár héttel először kimozdultam otthonról, a védett kis világomból a nagyvilágba. Persze, nem pontosan olyan, hiszen a körülmények nagyon mások, de mégiscsak leginkább ahhoz hasonlóan éreztem magam. Ugyanúgy furcsa izgatottságot éreztem, mint akkor; kicsit olyan volt, mintha vizsgázni mennék (nem aludtam nyugodtan,…
