Zsuffa Tünde: Paprika rummal

Zsuffa Tündét tavaly decemberben ismertem meg és nem íróként, hanem a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) sajtófőnökeként.

Egy adventi esős szombaton elmentem a Vörösmarty térre meghallgatni egy beszélgetést, amire aztán alaposan megváltoztatta — ha nem is az életemet, bár arra is erős hatással volt, de — a munkámat mindenképp. A megszólalókat hallgatva, erős indíttatást, szinte belső kényszert éreztem, hogy a végén bemutatkozzam Tündének és felajánljam szolgálataimat a NEK számára, mint újságíró. Ő igent mondott és január elején elkezdtünk együtt dolgozni.

Nyitott személyisége, erős, határozott egyénisége, profi kommunikációs stílusa és mély hite eleinte fenntartás nélkül lenyűgözött, később viszont ellentmondást nem tűrő vezetői munkastílusa miatt többször összevitatkoztunk. Mégis mindvégig azt éreztem: sokkal több bennünk a közös, mint a különbség, amit munka közben megélünk. Végül ez a családi önéletrajzi könyv adta meg erre a kérdésre a választ, mindkettőnk számára. 

Amikor a nagyhéten kézbe vettem a könyvet (pontosabban a kéziratot, mert a szerző nyilvánosan felajánlotta, hogy aki kéri, megkaphatja tőle húsvétra karantén-ajándékként), még nem is sejtettem, mennyire be fog szippantani. Pedig nincs ebben semmi meglepő: nagyon szeretem a családregényeket, különösen a történelmi hátterűeket, és leginkább a női szemszögből írottakat.

Ráadásul Zsuffa Tünde úgy tud írni, hogy nemcsak látod magad előtt az egészet, a helyszínt, a szereplőket, sőt, minden apró részletet, hanem szinte belekerülsz a történetbe. Ott vagy Kubában az „őrült spanyol földjén”, majd az újpesti „zsidó gyarmat nyomortanyáján”, Ősiben „a fehér gólya otthonában”, majd a „háború borzalmai” között. És végül napról napra végigéled Pusztaszabolcs hentesének és népes családjának mély Istenhitét, összes örömét és tragédiáját… A szerző nagyapjának alakja felidézte bennem saját erdélyi nagyapámét, édesapja húsvét előtti halálának részletes leírása pedig édesanyám örökségét, így már nem is csodálkoztam, amikor velük is álmodtam. 

(Kép forrása: a szerző Fb oldala)

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!