Jégkirályság a Fővárosi Nagycirkuszban

Megígértem a lányomnak, hogy a központi felvételi vizsga után olyan kulturális eseményre viszem el Budapesten, amit ő szeretne. A Fővárosi Nagycirkuszt választotta. Mivel több mint fél éve külföldön élünk, nem is tudtam, épp melyik/milyen műsoruk fut, így először utánanéztem. Örömmel láttam, hogy pár nappal korábban kezdődött az ukrán nemzeti cirkusz vendégjátéka, a Jégkirályság című produkció; amelyben a magyar cirkuszművészetet a világhírű Rippel testvérek képviselik közismert emelőszámukkal.

Mint ismeretes, a Fővárosi Nagycirkusz a szomszédos háború kitörése óta nemcsak befogadja és ellátásban részesíti az Ukrajnából menekült artistaművészeket, hanem rendszeres fellépési lehetőséget is biztosít számukra; melynek részeként január 14-től március 19-ig az ukrán nemzeti társulat lép fel Közép-Európa egyetlen kőcirkuszában. A 120 perces, varázslatos mesevilágba kalauzoló előadás azonnal nosztalgikus hangulatba hozott; hiszen nemcsak a pár napos otthonlét és a magyar kultúrafogyasztás örömét jelentette számunkra, hanem felidézte azt a 2017-es családi élményünket, amikor hasonlóan jégbe borult a manézs.

A mostani műsor az előző nagy sikerére való tekintettel jött létre – valamint azon prózai okból kifolyólag, hogy elkerüljék az intézmény bezárását. Ismét lenyűgöző korcsolyás artistaprodukciókat láthattunk, jópofa bohócokkal, bájos kisállatokkal, látványos jégrevüvel és izgalmas mesevilággal; amelyben természetesen a Jó ezúttal is legyőzi a Gonoszt, ráadásul nem is akárhogyan. A Jégkirályság fiatal hercege beleszeret a gyönyörűséges Tündérboszorkányba, el is veszi feleségül; de az esküvő után a szépséges ara sötét természete kerekedik felül, papucsférjjé változtatva házastársát. A királyságban élő jégmanók viszont nem nyugodnak ebbe bele; hanem összegyűjtik azokat a kockákat, melyek szerkezetté összerakva legyőzik a hercegnő szívét beborító gonoszságot, így végül természetének jobbik oldala győz. Bárcsak minden házasság ilyen jól alakulna, és minden női (és férfi) elsárkányosodást meg lehetne így, két óra alatt szüntetni; gondoltam magamban. Igaz, ez még a manézsban zajló mesében sem ment könnyen, lélegzetálló cirkuszművészeti produkciók kellettek hozzá, ráadásul korcsolyával…

Az előadás látványos tányérszámmal indul, amelyben tizenöt edény pörög-forog vékony pálcákon, de a Jégkirályság Hercegnője és hű segítői odaérnek mindegyikhez időben, mielőtt darabokra törnének a jégen. A lányomnak természetesen az esküvő és az azt megelőző, öltöztetős jelenet volt a kedvence. Másik kedvence pedig az illúziószám, ahol Demóna, a sötét tündér megparancsolja papuccsá vált férjének, hogy zárja be és “darabolja fel” két alattvalóját. A minket elkísérő rokoni család számára kellemes meglepetést jelentettek a bohócszámok és az állatszámok. (Régen jártak utoljára cirkuszba, ezért kissé tartottak a hagyományos cirkuszi elemektől.)

Azonban Hook kapitány színes, hangos és vicces tollas barátai, egy kakadu és három arapapagáj; akik nemcsak az emberi hangok elismétléssel produkálták magukat, hanem komoly fizikai mutatványokra is képesek voltak; azonnal elnyerték szívüket. Ahogy a mókás kutyaszámban szereplő játékos kiskutyák is, akikről sugárzott gazdájuk iránti feltétlen bizalom és szeretetet. A klasszikus produkciók mindegyike (levegőszámok, kockaszám, ugrókötél, tűz- és egyéb zsonglőrszámok); illetve a korcsolyatalpakon kézen állva sikló ún. handstand zsánert bemutató jégmanók mind-mind kellemes, bár talán a Fővárosi Nagycirkuszban megszokottnál kevésbé látványos élményt nyújtottak.

Így nem csoda, hogy az előadás fő produkciója a magyar Rippel testvérek voltak. Az emelőszámban a hunok és a magyarok rettenthetetlen ősei, a Csodaszarvas nyomába eredő Hunor és Magor ereje, kitartása és összetartása elevenedett meg. Bár a többszörös fesztiváldíjas, Hortobágyi Károly-díjjal és Érdemes Művész kitüntetéssel elismert artistaművészeket mi már többször láttuk – hiszen eddig több mint tízezer alkalommal hódították meg a világ színpadait, és a mai napig külföldi előadások és TV-műsorok állandó sztárjai –, egyszerűen nem tudjuk őket megunni, mindig csodálattal adózunk profizmusuknak és elhivatottságuknak, melyek révén az elmúlt 30 évben egyedülálló artistaművészeti eredményeket értek el. Az egyes produkciók minősége mellett az előadásban szereplő időtálló értékek – esküvő, testvériség, ember és állat barátsága, a jó győzelme a gonosz felett – miatt ajánlom az előadást a család minden tagja számára.

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!