-
Nagyböjti egyenleg, húsvét utáni gondolatok
Az idei nagyböjt alatt folyamatosan a tavalyi időszakhoz viszonyítottam - a járvány harmadik hulláma okán egyébként is adta magát a párhuzam -, de szomorúan tapasztaltam: messze nem éltem meg annyira jól, mint egy éve. Pedig most azért sokkal kevesebb az ismeretlen, a bizonytalan és közelebb a járvány vége. Viszont ami tavaly még nagy örömmel töltött el - például a családi együttlét -, most kevésbé, és az általános fáradtság, türelmetlenség kihatott mindenre.
-
Az én idei adventem
Advent a kedvenc időszakom, a karácsony pedig a kedvenc ünnepem. Így van ez egészen azóta, amikor először elvarázsoltak az Angyalok és a rájuk való várakozás/vágyakozás. És ez nem változott később sem; sőt, idővel csak egyre jobban erősödött bennem a ragaszkodás az advent és a karácsony misztériumához.
-
Az első karanténhónap
Napok óta fogalmazgatom magamban a 30 napos kényszerpihenő és a 40 napos böjt tanulságait (talán nem véletlen, hogy e kettő ennyire egybeesik…). A húsvéttal kapcsolatos gondolataimat végül felkérésre máshová írtam meg, de az itthonlétünkkel kapcsolatban még mindig van bennem bőven mondanivaló, úgyhogy most itt folytatom előző, kéthetes tanulságokról szóló bejegyzésemet. Rengeteg értékes gondolatot olvastam fontos emberektől különböző újságokban. A legtöbbjükben találtam átgondolni, megfontolni valót, de ez az, ami a legjobban megfogott, amivel leginkább egyetértek: „Most tényleg csak a család vesz körül, és ez boldogság. Mozizgatunk, többet beszélgetünk, kertészkedünk, sportolunk. Isten jelenléte sem erősebb az oltáriszentségben, a templomban mint bennem, benned, a családban. Csak más formát ölt. Amikor Jézus azt mondja, egymás terheit…