Balogh-Madár Emese: Az első év után az iker-lét inkább áldás

Anyaságról szóló sorozatom harmadik napján egy háromgyermekes édesanyával beszélgetek. Balogh-Madár Emesét a saját esküvőmön ismertem meg, mint férjem barátjának párját; azóta családi barátság köt össze minket. Mesi nemcsak két jóképű iker fiú és egy tündéri kislány édesanyja, hanem felelős közszolga is: alpolgármester.

Milyen körülmények között lettél édesanya?

27 éves koromban lettem először édesanya, pár hónappal a házasságunk után nagy örömünkre pozitív lett a terhességi tesztem. Siettünk is a nőgyógyászhoz, ahol kiderült, hogy ikrek. Először nagyon meglepett minket a dolog, de mivel anyai nagymamámnak is iker fiai születtek; az orvos szerint számolni lehetett ezzel. Aztán a fiúk a hetedik hónapban úgy gondolták, hogy itt az ideje világra jönni, így koraszülöttek lettek. Szerencsére elég nagy babák voltak mind a ketten, két-két kilóval születtek, de így is három hetet töltöttünk kórházban, mire hazaengedtek minket. A kislányom születésénél harminc éves voltam. Mindenképp szerettünk volna a fiúk után még egy kislányt is, és a Jóisten meg is adta nekünk Lilikét, aki azóta a család szeme fénye.

Hogyan élted meg a várandósságokat?

Szerettem mindkét időszakot, a férjemtől és a családomtól is sok támogatást kaptam. De a két várandósságom teljesen más volt, szinte összehasonlíthatatlanul. Az ikrekkel minden érzés, dolog új volt, és nem tudtam milyen lesz, ha a kezemben tartom majd a fiúkat. Ráadásul mivel az ikrekkel veszélyeztetett terhes voltam, sokkal óvatosabban csináltam mindent. Amikor a kislányommal voltam várandós, szinte fel sem tűnt; ha akartam volna, se tudtam volna annyit pihenni, mint az első várandósságom alatt, hiszen otthon voltam két hároméves kisfiúval.

Milyen élmény volt maga a (két) szülés?

Mindkettő szülésem császármetszés volt. Az ikrekkel életmentő császár, de szerencsére a férjem mindkét esetben végig mellettem tudott lenni, ami nagyon sokat jelentett. Az életmentő császár után úgy felgyorsultak az események, hogy a legkisebb gondom volt a saját fájdalmamra gondolni, viszont emlékszem, hogy Lilike születése után azt mondták, ha a saját lábamon le tudok menni hozzá a csecsemőosztályra, akkor a karomba foghatom. Nyilván lementem, de olyan pokolian fájt a hasam, hogy a liftben mondtam édesapámnak, hogy én biztos, hogy többet nem szülök császárral.

Mit jelent számodra az anyaság?

Világéletemben nagyon szerettem a gyerekeket, talán ezért is lettem tanár. Így nagyon vártam, hogy legyen minél előbb saját gyermekem. Az élet feladta a leckét, hogy egyből kettőt kaptam, de az első egy év után az ikerlét azt hiszem inkább áldás, hiszen nálunk soha nem volt probléma, hogy unatkozna valamelyikük, vagy ne lenne játszópartnere. Nagyon szeretem az édesanya szerepet, de azt hiszem, ehhez kell a férjem is, aki támogat abban, hogy néha ki tudjak kapcsolódni, el tudjak menni a találkozni a barátokkal, legyen én-időm is.

Mikor tudtad meg, hogy fiad/kislányod lesz és mit jelent számodra fiús/lányos anyának lenni?

Mindkét esetben nagyon gyorsan kiderült a gyerekek neme. És nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy megadatott, hogy vannak fiaim és lányom is. A fiúk megedzik az embert, sokkal keményebbek tudnak lenni, mint bármelyik munka. Néha azt gondolom, amikor szinte lehetetlen feladat hárul rám a munkában, hogy aki két nyolcéves fiút nevel, az nem ismer lehetetlen küldetést. Még magamon is meglepődöm olykor, milyen szigorú tudok lenni velük, de muszáj meghúzni egy határt, mert az nekik is fontos, hogy tudják, eddig mehetnek el és ne tovább. Ezek után azt lehetne gondolni, hogy egy kislány már meg se kottyan az embernek; de azért a lányoknak is van elég komoly érdekérvényesítő képességük, meglehet pár fokkal finomabb, mint a fiúké.

Annyi gyermeked van, amennyit szeretnél?

Kiskorom óta két dolgot tudtam: korán szeretnék édesanya lenni és három gyereket szeretnék. A mai világban azt gondolom, ha valaki 27 évesen szül, az viszonylag fiatalnak számít, úgyhogy azt lehet mondani, ez sikerült. (Habár én már korábban is el tudtam volna képzelni, hogy édesanya legyek…) A három gyerek is megvan, de mostanában néha elgondolkodom rajta, hogy lehet, kéne még egy negyedik. Férjem mindig is négy gyereket szeretett volna, és mostanában a gyerekek is sokat mondják, hogy szeretnének kistesót. Meg a hárommal ugye az a baj, hogy páratlan, így egy valaki mindig kimarad. Szóval ez még a jövő zenéje. Most úgy érzem, hogy egyensúlyban vagyok a családdal és a munkával, amit ez a dolog nyilván megváltoztatna, de meglátjuk, mit hoz a jövő.

Felelősségteljes közmunkát végzel, alpolgármester vagy. Hogyan tudod magadat megosztani munka és család között, van segítséged?

Normális esetben, ha mindenki végzi a dolgát, senki sem beteg, nincs világjárvány, akkor a dolog egész gördülékenyen működik. Reggel a kicsit az édesapja elviszi oviba, az ikreket pedig én útközben kiteszem a sulinál és aztán irány a munka. A gond akkor kezdődik, ha porszem kerül a gépezetbe, hiszen akkor mindent újra kell tervezni és át kell szervezni. Az elmúlt egy év különösen emberpróbáló volt, két (most) második osztályossal, akik külön osztályba járnak és egy ovissal – voltak izgalmak, de ezzel nem vagyunk egyedül. Szerencsére édesanyámék mobilak és bármikor tudunk számítani rájuk. A munkámat is nagyon szeretem; néha azt érzem, a Belváros a negyedik gyermekem.

Mi a legfontosabb üzenet, amit szeretnél átadni a gyermekeidnek?

Nagyon fontosnak tartom a példamutatást, hogy a gyerekek előtt jó példával járjunk el. Azt látom rajtunk, hogy mivel nekünk öröm a munka és nem teher, így ők is szívesen mennek iskolába, óvodába, különórákra. Fontos számomra a család szeretete, hogy tudják az életben ez az egyik legfőbb támaszunk. Szeretném, hogy megtanuljanak az embertársaikkal tisztességesen viselkedni, az időseket tiszteljék és legyenek empatikusak. Tudatosan neveljük őket a környezetünk védelmére és a természet szeretetére, ezért nagyon sokat járjuk velük az erdőket, szelektíven gyűjtjük a hulladékot és komposztálunk a kertünkben.

Mire vagy a legbüszkébb velük kapcsolatban?

Mind a három gyermekem nagyon melegszívű, illedelmes és segítőkész. Az ikrek egy nagyon jó iskolában szépen helyt állnak. Az egyiküknek a matektudását kiemelkedőre értékelték félévkor, a másikuk a mesemondó versenyen jutott most tovább. Ezt azért 2012-ben az I. számú Klinika koraszülött osztályán az életmentő császár után nyilván senki nem borítékolta volna nekem. Úgyhogy este lefekvés után ezért (is) mindig hálát adok a Jóistennek.

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Saját anyaságomról szóló korábbi bejegyzéseim ITT és ITT olvashatóak.

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!