Száraz Dénes: Az apaságban az a legjobb, hogy az ego átértékelődik, háttérbe szorul

Anyák napi sorozatom mintájára készítettem egy apák napi sorozatot is; amelyben egy-két-….-hétgyermekes édesapákat kérdeztem meg. Első alanyom Száraz Dénes színművész, aki olyan sokatmondó gondolatokat, érzéseket osztott meg velem apaságáról, minthogy: eszébe sem jutott, hogy ne legyen bent a szülésnél; ő vágta el a köldökzsinórt; akkor volt legszerelmesebb a feleségébe, amikor az vajúdott; apaként immár nem önmaga körül forog az élete és hogy ez milyen jó.

Mikor lettél édesapa?

Huszonhét éves koromban találkoztam a feleségemmel, és 33 éves voltam, amikor megszületett a fiunk. A baba határozottan tervezve volt, szerettük volna és jókor is jött. A 33 éves kor szerintem olyan, amikor már nem vagy túl fiatal, de még elég fiatal vagy – mert amikor a gyereked 10-15 éves lesz, még akkor sem leszel öreg, tudsz vele foglalkozni, érted a kamasz problémáit. Jó dolog, ha az apa fiatalos – de persze ez sem általánosítható, azaz nem köthető konkrét korhoz, mert például van egy bácsikám aki 56 éves volt, amikor a gyermeke született, és teljesen rendben van. Nekünk mindenesetre pont jókor jött, és minden klappolt: a tervezés is meg a „kivitelezés” is.

Hogy élted meg feleséged várandóságát?

A várandóság nagyon szép időszak volt. Egyetlen probléma merült csak fel: három héttel korábban érkezett a baba. Nem volt koraszülés, de nagy meglepetés volt. Éppen a bécsi maratonra készültem és mentem is volna futni, ha nem jön a hír, hogy elfolyt a magzatvíz. A bécsi maraton helyett így a Nagyvárad téri kórház szülészetén töltöttem pár napot.

Milyen élmény számodra maga a szülés?

Hosszú és fárasztó, mert több mint 20 órán át zajlott a vajúdás; engem haza is küldtek éjszakára azzal, hogy azalatt még nem fog történni semmi. Reggel visszamentem. Eszembe sem jutott, hogy ne legyek bent a szülésnél, egyértelműen az apaságom hozzátartozójának tartottam, hogy abban is részt vegyek; ezzel kezdődött az apaságom. Én vágtam el a köldökzsinórt, és ez fantasztikus érzés volt. Talán életemben először történt meg, hogy saját magam, az egom teljesen háttérbe szorult és nem én voltam az első, hanem hirtelen a harmadik ember lettem a saját életemben.

Szerintem nagyon fontos, hogy a férfiak (és persze a nők is, de különösen a férfiak) ezt megtapasztalják: hogy nem magad körül forogsz többé. És a szülés alatt ez hatványozottan így van. Eszembe sem jutott, hogy nekem ez nehéz vagy fárasztó, hanem csak azzal foglalkoztam, hogy a feleségemnek minél könnyebb legyen, és a gyerekem minél könnyebben megszülessen. És ez a legjobb: az ego átértékelődik, háttérbe szorul. Az egész egy csoda volt – akkor is, és utólag is. Azt gondolom, abban a húsz órában voltam a legszerelmesebb a feleségembe – éppen akkor, amikor ugye nem a legszebbek és legkedvesebbek a nők, mégis csodálatos közös élményben volt vele részem.

Mit jelent számodra az apaság?

Ez sokat változott az elmúlt kilenc év során. De továbbra is jó dolog például az, hogy amikor nagyon fárasztó vagy kevésbé izgalmas munkáim vannak, akkor tudom, hogy a családomért dolgozom, s ezzel a tudattal így könnyebb leküzdenem a munka-akadályokat. Teszem a dolgom és kész. És az is jó, hogy kiskorától kezdve sokat megyünk kirándulni, biciklizni.

Ugyanakkor most nagyon nagy küzdés van, mert sajnos ő is nagyon rákattant a videojátékokra, és emiatt egyre nehezebb kiráncigálni a szobájából. A ’80-as években is voltak gépi játékok, de engem sosem érdekeltek, én inkább edzettem meg bringáztam. És mivel vele is sokat kirándultunk és bicikliztünk, nem gondoltam volna, hogy az ő életébe is ennyire be fog jönni az online játék. De sajnos bejött, belecsúsztunk. Az online oktatás alatt megengedtük neki, hogy a tanulás után úgy lazuljon el, ahogy ő szeretne. És bár akkor és azóta is igyekszem ebből kimozdítani, mert muszáj, de nagyon nehéz. A covid első hullámában majdnem minden nap mentünk kirándulni. A másodikban is, amíg nem dolgoztam. Május elejétől viszont megint sokat dolgozom, bár szerencsére most van suli. A nyár végén megyünk nyaralni, de már megegyeztünk, hogy oda nem viszünk ilyesmit. Összességében minden rendben van, szeretem a családi életet, de ez egy küzdelmes dolog, amire nagyon kell vigyázni.

Mikor tudtad meg, hogy fiad lesz és az milyen érzés volt? Mit jelent számodra fiús apának lenni?

A várandóság alatt tudtam meg, hogy fiunk lesz; bár sajnos épp nem tudtam jelen lenni azon az ultrahangos vizsgálaton, amikor kiderült, mert épp forgattam. Nem emlékszem pontosan, de bizonyára megdobbant a szívem, kihúztam magam, büszkeséget éreztem, mert arra számítottam, hogy fiús apa leszek és így is lett. De egyébként ennek most még nem nagyon van jelentősége; szerintem majd inkább később, amikor kamasz lesz, 13-14-15 évesen lesz ez fontos; akkor fog inkább engem keresni a fiús kérdéseivel. Legalábbis nálam ez így volt. Most még inkább anyásabb. Én viszem az erdőbe és bringázni, ez az én feladatom, részem a gyereknevelésben; de amúgy még inkább az édesanyjához bújik

Annyi gyermeked van, amennyit szeretnél?

Én jól megvagyok egy gyerekkel. A fiunk régebb gyakrabban mondogatta, hogy szeretne egy kistestvért, ma már ritkábban teszi. Nekem is van egy húgom, és nagyon jó, hogy mindig számíthatunk egymásra – most és a későbbiekben is, amikor majd öregek leszünk; ezért én inkább csak a fiam miatt szerettem volna még egy gyereket, nem magam miatt; de sajnos nem úgy alakult az életünk.

Vesztettek el babát/gyermeket?

Nem.

Mi a legfontosabb tanítás, amit szeretnél átadni a gyermekednek?

Egyrészt a családszeretetet. Másrészt az őszinteséget, azaz kerülje a hazugságokat – mert az ugyan mindig a könnyebb út, de nem vezet előre – és mindig álljon bele a dolgaiba. És végül azt, hogy merje felvállalni a gyöngeségeit és merjen segítséget kérni. Ez a fiúknál különösen fontos; mert sokan azt gondolják, hogy az a kemény, ha nincsenek problémáink vagy nem beszélünk róla. Ez is pengeélen táncolás, hiszen az állandóan panaszkodó, meg nem értett, mindig sértett férfi a másik véglet, annál nincsen rosszabb; míg a segítségkérés és a beleállás a problémákba szerintem férfias, attól nem lesz valaki kevesebb. De mindenkinek magának kell megtalálnia, hogy mi a sok, a kevés és a pont jó.

Mire vagy legbüszkébb magaddal (apaként) és a fiaddal kapcsolatban?

Magamra családfenntartóként és apaként akkor lennék igazán büszke, ha végre össze tudnék hozni egy saját házat vagy lakást. Nekem nagyon erről szólnak a napjaim, tíz éve ezen pörgök, de valahogy sosem jön össze erre a pénz. Akkor egy kicsit megnyugodnék.

A fiammal kapcsolatban pedig nem nagyon tudok kiragadni konkrétan semmit; úgy, ahogy van, az egész gyerekre, minden cselekedetére, megmozdulására, a létezésére büszke vagyok. Elég belevaló gyerek lett belőle, aki megmondja az őszintét, a füllentést nagyon el tudja kapni és tőlünk is elvárja, hogy ne lódítsunk. Nagyon jól lát dolgokat és megvan a magának való esze: kevésszer kell rászólni, és ha játék közben túl sok a csúnya beszéd, vagy bunyó kezdődne, észreveszi és szól vagy kilép. Udvarias, nem irigy gyerek, ez is jó.

Rengeteget dolgozol. Hogyan tudod magadat megosztani munka és család (apaság) között? Van valami konkrét szabály-rendszered, amit igyekszel betartani?

A szabály, az nekem nagyon kell, ahogy a szabadság is. Most, hogy sokat forgatok, semmiképpen nem vállalnék be egy színházi próbafolyamatot is emellett, mert akkor semmit nem lehetnék sem a családommal, sem magammal. Ezt én mindig szem előtt tartottam, amióta van gyerekünk. Nagyon sok mindenre tudok nemet mondani. Persze, nagyon kellene már egy saját lakás vagy ház, de akkor sem fogok 10 óra forgatás után elmenni színházi próbára vagy előadásra. Negyvenvalahány évesen még erőnk teljében vagyunk, de ha nem vigyázunk magunkra, akkor hatvan évesen nem leszünk. Illetve hatvan évesen csak arra fogunk emlékezni, hogy végigdolgoztunk az életünket. Ugyanakkor nem ítélem el azt sem, aki kétszer ennyit vállal és bírja, rendben van tőle. Nekem nem menne, beleőrülnék. Van, aki tíz óra forgatás után is tud pörögni, én nem.

De egyébként az sem mindegy, mi a munkám. Van, hogy sokat dolgozom, és látom, hogy volt értelme, ilyenkor szívesen teszem akár napi 10-12 órán át, szívesen hozok érte áldozatot és vagyok távol a családodtól (hiszen ezért lettem színész); de van, amikor csak a pénzért teszem, mert muszáj eltartani a családomat. Nemrég Herczeg Ferenc Kék róka című tévéjátékát forgattam 18 napig – igaz, hogy közben ment a Mintaapák is, de szerencsére jól egyeztettek – az egy nagyon tartalmas munka volt, szép eredménnyel. A hétvégéim is a munkától függnek, tegnap például pár órára hazaugrottam két forgatás között. Augusztus közepéig forgatjuk a Mintaapákat, de a nyári végi szabadságot már mindannyian nagyon várjuk, hiszen tavaly a pandémia miatt egyáltalán nem nyaraltunk.

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!