Évértékelő sorozatom összegzése – köszönöm, köszönöm, köszönöm!

November 28-án kezdődő és január 17-ig tartó, adventban hétvégéken, karácsony óta pedig minden nap megjelenő, összesen 33 részből álló évértékelő sorozatom összegzése következik. (Tegnapra terveztem, de a technika, pontosabban a technikai tudásom hiánya közbeszólt, így végül csak mára sikerült megfejteni a statisztikákat.) Köszönöm!

Mielőtt a számokra rátérnék, szeretném rögzíteni, hogy nem kicsit fáradtságos feladat volt az alanyokat elérni, az anyagokat pedig határidőre megírni, begyűjteni, megszerkeszteni és napi szinten megjelentetni. Ugyanakkor hatalmas szellemi és lelki-érzelmi élményt nyújtott ilyen sok, számomra meghatározó, értékes életúttal rendelkező emberrel való kapcsolattartás és tartalmas gondolataik írott formába öntése, szerkesztése.

Tekintve, hogy az év talán legsűrűbb időszakában jött a nagy ötlet, már az is nagyon szép, hogy az erre felkért összesen 56 emberből 34-en igent mondtak. (Volt, akit kicsit győzködni kellett, de a nagy többség azonnal vállalta, a többiek pedig időhiányra hivatkozva nem, és csak hatan nem reagáltak semmit.) De arról álmodni sem mertem, hogy az ötlet elindítása után két (!) nappal már volt tíz igenem és két kész anyagom, így akkor már biztosan tudtam: meg fogom csinálni, elkezdhetem advent első hétvégéjén!

Nagyon hálás vagyok ezért mindenkinek, de különösen annak az első két személynek, Horváth Lilinek és Lackfi Jánosnak. És persze a következő kettőnek is, hiszen amellett nagyon elfoglalt orvosok, saját legújabb könyveik bemutatásával is foglalkozniuk kellett – Fodor Réka Afrékáról és Csókay Andrásról van szó -, mégis azonnal igent mondtak és advent második hétvégén már meg is jelentek. És ugyancsak hálás vagyok a harmadik hétvégén megjelent két színművésznek, Farkasházi Rékának és Csőre Gábornak, akik a szigorítások ellenére is sokat dolgoztak akkoriban is, mégis vállalták a beszélgetést velem. És végül köszönet a Bethesda Gyermekkórház ugyancsak végtelenül elfoglalt két vezető munkatársának – Velkey György János igazgatónak és Tamásné Bese Nóra kommunikációs vezetőnek. És folytathatnám a sort Szalóki Ágival vagy a legnagyobb civil szervezetek vezetőivel, Gyurkóné Kardos Katával és Nagy Annával. Vagy a legelfoglaltabb pszichológusokkal-mediátorokkal, Fazekas Ritával és Zámbori Somával, Léder Lászlóval, Mihalec Gáborral és Kozma-Vízkeleti Dániellel, akik mind-mind rendelkezésre álltak, pedig bizonyára rengeteg egyéb dolguk is volt/lett volna. Hálásan köszönöm mindenkinek!

És persze legalább ilyen hálásan köszönöm az így kapott gondolatokat, évértékelős új szempontokat, szemüvegeket, amelyek révén magam is újragondolhattam az elmúlt különös évet. És amelyeken nemegyszer elérzékenyültem, elmosolyodtam, megrendültem, elgondolkodtam, felnevettem, vagy épp elsírtam magam… Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

Vannak személyes kedvenceim, de először hadd mutassam meg, hogy az olvasóim, követőim kinek a gondolatai iránt érdeklődtek leginkább. Egyáltalán nem meglepő módon, Csókay András az abszolút “nyerő”, toronymagasan vezeti a google analiticset (és persze nemcsak azt). A következő legnépszerűbb alanyom Csőre Gábor színész. (Az interjú címe valószínűleg sokat dobott az érdeklődésen: Mi magunk vagyunk a vírus.) A harmadik dobogós pedig Lackfi János, amin megint csak picit sem csodálkozunk. (Csak legfeljebb hozzátesszük, hogy ebbe a Mandiner olvasói is benne vannak, hiszen a lap volt olyan kedves és szemlézte az akkor még csak egy hetes blogomat.) A negyedik Szalóki Ági, az ötödik Léder László, őket követi Mihalec Gábor, Takács Bence Ervin, Porkoláb Gyöngyi, Gyetvainé Zováth Anikó, Kozma-Vízkelety Dániel és Panyi Zsuzsi. Köszönöm szépen nekik és az őket követő huszonkét másik személynek is!

És akkor a legkedvencebb idézeteim a rengeteg értékes gondolatból. (Remélem senki nem fog megsértődni, mert minden írást valóban nagyon szerettem és egy napja csak válogatok közülük, újra és újra elolvasva őket.)

Gondoljunk bele, már az mekkora pillanat lesz, amikor levehetjük a maszkot… Vajon ugyanaz az arc lesz még mögötte? És ha igen, mikor állítható helyre a bizalom? Ezek nagy kérdések, de hiszem, hogy tanultunk, láttuk a jólét megsemmisülését, saját korlátainkat és ezek felismerése elvezet minket oda, hogy az az el nem csókolt emberarc 2021-ben egy puszit kaphat. (Takács Bence Ervin)

Szeressük egymást, mert minden pillanat nagyon fontos és értékes akár mosoly, akár könny kíséri. Kollektív veszteség érte a világot, és hazánkat, a településen élőket, minden egyes lakásban, házban, közösségben, munkahelyen. Minden ismert ember halála erre világított rá (…), és ennek feldolgozása is közös feladatunk. Beszélni az érzéseinkről nem könnyű, de merjük megfogni a másik kezét, merjünk időt szánni, hogy meghallgassuk a másikat, hogy a fejét a vállunkra hajthassa. (Porkoláb Gyöngyi)

A ködben nem érdemes elkezdeni össze-vissza szaladgálni, mert eltávolodhatunk és nem találunk vissza. Ilyenkor tudni kell megállni és megvárni, hogy felszálljon a köd. És egyáltalán nem mindegy, hogy akkor, amikor felszállt, milyen állapotban vagyunk. Oda tudunk állni a startvonalhoz vagy addigra már ledaráltuk magunkat, mert – Petőfi szavaival – a „félelem titkos férge” belülről már szétrágott minket. (Bedő Imre)

Sok mindennek tudtam örülni, de leginkább annak, hogy minden húsleves főzésnél érkeztek bennem a drága nagymamám háborús életmeséi. Hihetetlen finomak lettek a levesek, például a húslevest megszórtam petrezselyemzöldes új hagymával, pórékarikákkal és pritaminpaprikával tetézve. Amúgy az online rendelés fantasztikus előnye, hogy minden nap ehettem reggelire is lila hagymát a vajas kifli mellé. (Polus Enikő)

És tudod, mit szeretnék legjobban? Nevetni másokkal. Harsányan, ahogy csak boldog emberek tudnak. (Zsuffa Tünde)

És végül hálás köszönet az olvasóimnak, követőimnek, akik időt szántak ránk, és akik az előzőknek hála, egyre többen vannak, lassan immár 600-an.

Nektek melyik volt a kedvenc évértékelős beszélgetésetek; amelyik a legjobban megérintett titeket? Írjátok meg megjegyzésben!

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!