Léder László: A covid után arra fogok törekedni, hogy az IT-t visszaszorítsam a saját és a családom életében

A 2020-as év véget ért, de az évértékelő sorozatom folytatódik, hisz még bőven van időnk és lehetőségünk az elmúlt évről gondolkodni. Idei első beszélgetőtársam az interjú-alanyból lett családi jóbarát, a kétgyermekes apa-szakértő pszichológus Léder László, az Apa Akadémia alapítója, a Csendes Apaforradalom című könyv szerzője. (Végre egy férfi a sok nő után, igaz? 😉)

Mi volt az idei éved legszebb és legnehezebb pillanata?

Mivel én gyed-en voltam a kislányommal, én igazából lepkehálóval gyűjthettem a boldog pillanatokat, napokat, órákat. Nálam ez valami olyasmi érzés, hogy ennél jobban nem is történhetett volna. Kár, hogy ehhez a nyugalmas évhez egy ilyen szörnyű járvány is hozzá járult.

Mit felejtenél el a legszívesebben és minek tudtál örülni a legjobban?

Tavasszal én is hetekig betegeskedtem, ki tudja mi volt, nem teszteltettük magunkat. Azt szívesen kihagytam volna, mert sokszor egész napokat csak dideregve és leverten töltöttem. Egy aktív embernek ez maga a rémálom…

A családommal töltött békebeli napoknak örültem a legjobban. Olyan természetes volt, hogy együtt reggelizünk, ebédelünk, aztán vacsorázunk. Egy kicsit álomszerű volt.

Mi volt a legfájóbb veszteséged és a legváratlanabb meglepetésed?

A feleségem születésnapjára vettem két koncertjegyet az első sorba Angela Gheorghiu világelső román szoprán margitszigeti koncertjére. Nagyon készültünk, fájó volt, amikor vissza kellett váltani a jegyeinket…

Örömteli meglepetés pedig az, hogy mennyire nem hiányoztak a megszokott nyári utazások és a jövés-menés. Meglepődtem, hogy mennyire kitisztult a lelkem és a fejem is pár hét elzártságtól. Nekem volt benne valamiféle lelki elvonulás-élmény is.

Miből merítettél erőt, ki segített át a nehézségeken?

Pszichológusként sajnos az ember sok nagyon nehéz emberi sorsot lát. Ennek azonban van előnye is, talán éppen az, hogy az ember helyén kezeli a problémákat. Az én piros lámpám ritkán gyullad fel. A tavasszal egyik barátunk nagy fiát súlyos baleset érte, őmiatta aggódtam. De nekem az a tény, hogy a családom egészséges és szeretetben töltjük a mindennapokat, óriási erőt adott. Boldog, aki otthon boldog – mondta Tolsztoj és én ezt most megélhettem.

Milyen nagyobb felismerésekre tettél szert magadról, környezetedről? 

Én eddig is vállaltam, hogy az IT-t és az online világot „nagy kamunak” tartom. Egyféle fejlődés van, az ember fejlődése. Ez csak megerősödött bennem. Az IT, eszköz helyett egy időre az életünk teljes meghatározója lett, ami szerintem egyértelműen civilizációs visszalépés. Én a covid után arra fogok törekedni, hogy az IT-t visszaszorítsam a saját és a családom életében. Nagyon pozitív élmény volt, amikor közelben lakó barátaink csak úgy betoppantak hozzánk és nem egyeztettük mobilon, chat-en, google naptárban a találkozót. Egész más hangulata volt.

Mi az év legnagyobb tanulsága számodra és összességében milyen az éved egyenlege?

Nehéz kérdés. A privát életünk egyenlege számomra nagyon pozitív. Ugyanakkor én is elgondolkodtam az eddigi világunk jövőjén és ebben már nincsenek egyértelműen pozitív érzéseim. A családi bevételünk, sok más családhoz hasonlóan jelentősen megcsappant. Hamar rájöttünk, hogy csak magunkra számíthatunk. Ettől egy kicsit tartok, hogy a jövőben sokkal jobban csak magunkra számíthatunk majd, mint eddig megszoktuk. Lehet, hogy újra eljön az önfenntartó tanyák és falvak időszaka? Ebben azért van valami nagyon izgalmas is.

Mit vársz a 2021-es évtől? 

Nyugalmas újrakezdést. Jó lenne, ha a nagy szünetre nem nagy zizivel válaszolna az emberiség. Nekem tetszik, hogy kevesebb repülő megy el a kertünk felett, nem hiányzik a Dubaj-New York járat zaja Pilisszentlászló fölött. Barátok, család, zene, szép munkák, kiegyensúlyozott anyagi biztonság. Nem ezt hívják polgári jólétnek? És szeretném befejezni a Gyedi Lovag Naplója című könyvemet!

Léder Lászlóval készült interjúim ITT, ITT és ITT és ITT olvashatók.

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!

(Fotók forrása: Apa Akadémia, a címlap és az utolsó kép fotósa: Duba Máté)