Tibenszky Moni Lisa: A 2020-as év üzenete a „csakazértis” és az „újratervezés”

Évértékelő sorozatom mai alanya Tibenszky Moni Lisa újságíró, a 10 éves Felelős Szülők Iskolája alapító-ügyvezetője. Az egyszerre legalább húszféle projektet futtató, örökmozgó, kétgyermekes Lisát évek óta ismerem és tisztelem aktivitásáért. Lisa gondolatai következnek.

#csakazértis jó lesz!

Sok volt a lent és sok a fent. Az amplitúdók szintetizálása a legnehezebb feladat, idén kiemelten, mert amikor azt hiszed, hogy nagyjából van egy életritmusod, viszonylag széles skálán mozgó rituálécsomagod, akkor olyat dob az élet, amit még soha. A tavaszi karantén két nap alatt száz rendezvényünket vitte el, ahol élménypedagógiai foglalkozásokat tartottunk volna gyerekeknek. A hogyan tovább sokkal inkább a lelki síkot, a mentális erőt érintette a lehúzott roló után. Karantén, ahol Síva istennőként próbálsz egyszerre anya-tanár-újságíró és minden is lenni… A top napomban volt Edison áramháborúja, Kodály munkássága alapján énekóra, főnévragozás és társai, közben kétszer odaégett ebéd… A végén sajtos-sonkás tészta lett a vacsora; közben négy, félig megírt cikk és egy vállalhatatlan videófelvétel...

Jött még sok minden, például a kimerültségtől a testi tünetek – fogfájás, ideg- és izomgyulladás –, amikor korlátozva voltam a testi létemben is. Kedves kineziológus ismerőseim, mindig okosan megkérdezik – rátapintva a lényegre – miért is épp a hátad, vállad fáj? Talán nem azon hordozol-e mindent? Vagy a torkod, nem azon mondasz-e ki minden szót, minden lelki dolgot, ami bánt? Lehet hinni vagy nem hinni benne, de egy biztos: a pszichés dolgok – amiből valljuk be idén volt bőven, mert ki ne félt volna, vagy féltette volna a családját, a bizonytalanság, ennek következtében a túlvállalás, a kompenzálás – nagyon rányomják a bélyegüket a fizikai létünkre és akkor már nem kerülhetjük el, hogy szembenézzünk vele.

A legjobb ötleteim, gondolataim nekem mindig akkor jönnek, amikor mozgásban vagyok, futok, sétálok, vagyis amikor nem akarásból szeretném megoldani a dolgokat. Így jött számtalan olyan interjú ötlete, cikk témája vagy épp digitális országos élménypedagógiai program megvalósítása, ami hatalmas sikert aratott. Minden emberi találkozásból, beszélgetésből kapunk egy-egy mondatot, útravalót, amivel nekünk van további, saját munkánk. Ezért szeretem a szakmám: újságíró vagyok, minden érdekel. Szeretem a kihívásokat, az új dolgokat, szeretek alkotni, kitalálni, de ehhez nyugalom kell, belső béke.

Amikor ezt megtaláltam, akkor tudtuk újra felállítani a társadalmi vállalkozásunk új dinamikáját is és ebben nagy szerepe volt a társamnak, barátomnak, Vargacz Alexandrának is, akivel évek óta visszük a Felelős Szülők Iskoláját. Így tudtunk olyan élményprogramot létrehozni, amely keretében egyszerre húszezer diákkal tudtunk „dolgozni” online a nappaliból. Gigantikusan jó élmény volt.  De ahhoz, hogy megtaláld magad, a magán- és a karriercélod is, el kell engedni dolgokat. Ez a nulladik lépés.

Az év tanulságai

Az első tanulság az volt, hogy nem kell és nem tudsz tökéletes lenni. A perfekcionizmust tehát száműztem. A szerepköreimet is tisztáztam. Csak adott időszakra voltam hajlandó beleállni ezekbe és ragaszkodtam az én-időhöz – ez általában meditálást, jógát, a természetben való sétát jelentett. Az olvasás is sokat adott, nagyon sokat, de aki ismer, az tudja, hogy a jó kis könyvekből jövő gondolatok csak tovább inspirálnak épp egy interjúra vagy egy kampányra. Így valósult meg a Felelős Szülők Iskolája weboldalán a léleksimogató közösségi mesekampány is, amit a karantén alatt indítottam.

Olvastam egy mesét, ami nagyon megérintett és úgy éreztem, hogy ezzel misszióm van. Sok barát, ismerős, celeb állt a közösségi mesekampány mellé és estéről estére lett új feladat, cél, az embereknek adni lelki erőt, átkeretezést a virtuális térben. Kádár Annamari, Hesna, Lackfi, Gerendás Péter, Balatoni Jocó és számtalan számomra kedves ismerős mesélte el az ő meséjét. A legmegdöbbentőbb az volt, amikor arról számoltak be: milyen örömmel töltötte el őket, amikor válogattak a mesék között s napokra célt kapott az akkor bezárt, céltalan, bizonytalan valóság.

A második tanulság a célok aprítása és azok megünneplése. Mert álmodni, tervezni ér, sőt enélkül sehol nem lennénk, mert ha már a képzeletünkben képesek vagyunk odavarázsolni magunkat a delfináriumba, vagy a titkos kertünkben lévő kovácsolt vas karosszékbe, akkor megteremthetjük a belső harmóniánkat. Persze, hogy ez nem ilyen egyszerű… Nálunk sincsenek meg párosan a zoknik, mi is mindig elkésünk és esténként holtfáradtan dőlünk be az ágyba – valahogy úgy, hogy hétfő és péntek között tulajdonképpen nem is tudjuk, mi történt.

De mi lenne, ha lennének apró céljaink? Privát és munkacél is és amikor sikerül, akkor megünnepelnénk. Egy jó szóval, egy kis én-idővel, egy finom kávéval vagy csak egy családi kirándulással, ahol tudunk kapcsolódni. A legnagyobb ajándék a figyelem, az osztatlan figyelem, ami manapság ritka, mint a fehér holló. Próbáljátok ki! Szólok, hogy nagyon fárasztó, de annál szebb ajándék, mint meghallgatni az idős szüleiteket, vagy épp a gyermeketek agyament számítógépes játékának élménybeszámolóját, vagy a barátotok, barátnőtök lelki kiborulását egy évek óta mérgező kapcsolatról. Utána büszkék lehettek, hiszen ez is egy vállalás, egy cél, de közben vigyázzatok a saját lelki terhelhetőségetekre is.

Ünnepeljétek meg, ha valamire tudtok NEM-et mondani, tudjátok, hogy ezzel valamire IGEN-t mondtatok. Ismerjétek meg saját határaitokat, belső kívánságaitokat és tegyetek érte. Nem vagyok zenész, nem is tudok zenélni, de idén beleszerettem egy hangszerbe, ami nekem a minden: handpen. Csodálatos módon hatott rám, bármikor meghallottam a hangját elvarázsolt. Hosszú és kalandos út volt, amíg lett egy saját handpeden. Hatalmas és látványra nem is szép, de nekem a lelki béke. Bárki tud rajta zenélni, nem kell hangszeres tudás. Játszottam rajta a Bakonyban, a Balatonparton, a Dunakanyarban holdfényben…. Egy csodás mellékszereplője az életemnek; kicsit olyan, mint a Dzsin, a szellem a palackból, csak itt ő maga a beteljesült kívánság.

A festés, élményfestés is épp így érintett meg. Édesanyámnak készítettem anyák napjára, mert már annyira hiányzott, hisz hónapok óta nem ölelhettem Őt magamhoz… Így egy kedves barátom segítségével megfestettem a képünket. Soha nem felejtem el édesanyám arcát, amikor megkapta. Ünnep, ünnep, ünnep!

A harmadik a hálaadás és köszönetnyilvánítás, mindenkinek, aki az úton találkozik veled. Ők, ahogy kedves barátnőm, Polus Enikő könyvének címe mondja – melyen sokat dolgoztunk ebben az évben – : életünk mellékszereplői. Megtanultam tőle, hogyan kell felvenni azt a szemüveget, amelyen keresztül látod azokat az embereket, akik segítőid, néha „rontóid”, és azokat a történéseket, amelyek más irányba terelnek, esetleg azokat a tárgyakat is, amik erre felhívják a figyelmed. Mindig is hittem a szenzoraimban, most még jobban.

Hosszú út az önismeret, de magaddal kell a legjobban lenned, ismerned a határaidat, nemet és igent is felelősséggel mondani, mert egy életünk van. Hálát kell tudni adni minden olyan pillanatért, amit megélünk és jelen vagyunk benne és tudni kell – ha késztetést érzel – kapcsolódni és köszönetet mondani személyeknek, akár olyanoknak is, akiktől azt tanultad, hogy ez vagy az ő barátsága nem a te utad.

A lelki drive beindult, kell hogy hallgassunk rá – akkor is, ha minden újra kinyit, ha minden újra színes és hangos lesz. Mert ki ne vágyna egy pöttyös bögrés habos kávéra egy klassz kis kávézóban a barátaival, újra szabadon futni, lovagolni, utazni….Ez is kell, de a keret kicsit megváltozott, s talán már értjük, hogy a barátunkat, a társunkat, a gyermekünket magunkhoz ölelni a legnagyobb ajándék az életben. Nekem csodálatos családom van, pont olyan szeleburdi és vidám, mint egy Kusturica-filmben, de hiszem, hogy ez sem véletlen.

Belső utazásban, megérzésekben és életünk mellékszereplőinek felismerésében gazdag új évet kívánok mindenkinek! Jelszó: újratervezés és higgyétek el csakazértis jó lesz!

Tibenszky Moni Lisa, újságíró

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!