-
A Föld napja a mi napunk is – avagy 14 év párkapcsolati felismerései
A Föld napját sosem fogom elfelejteni vagy eltéveszteni. Tizennégy éve aznap volt a polgári esküvőnk. A Várban volt a szertartás, majd lesétáltunk egy aprócska, azóta megszűnt tabáni étterembe. Séta közben eltekert mellettünk egy nagy biciklis csapat, akik észrevéve minket, elkezdtek jó hosszan és hangosan csengetni. Így aztán nekünk nem harang- vagy orgonaszó, hanem biciklis csengőhangok tették emlékezetessé a napot. (Későbbi egyházi esküvőnkre a feledékeny pap elfelejtette elhívni a kántort, így az sokkal csendesebbre sikerült…) Tizennégy év. Sok idő. Mégis – ahogy mondani szokás – egy pillanat alatt elrepült. Pedig elég sűrű volt. Kettőnknek összesen legalább öt munka(hely)-váltás. Négy költözés. Három gyermek. Két vetélés. És egy hullámzó, de sok tekintetben azért folyamatosan fejlődő párkapcsolat.…
-
Szenvedéllyel szeretett élet
A Bloggerképző tegnapi (szeretett, igen, két t-vel!) és mai témája (szenvedély) egyben. Mindkettő fontos, sőt kihagyhatatlan, s mivel számomra nagyon közel vannak egymáshoz, összevontam őket egy bejegyzésbe. 🙂 Mi/ki iránt érzek szenvedélyt? Az élet iránt. Szenvedélyesen szeretek élni. Szenvedélyesen szeretek rácsodálkozni a szűkebb-tágabb környezetemben lévő emberi, természeti és ember alkotta tárgyi szépségekre. És legalább ennyire a szellemi és lelki szépségekre. Hiszem, hogy az élet szép, a világ csodákkal teli, az emberek alapvetően jók és értékesek, lelkük és szellemük gazdag. (Nem minden pillanatban hiszem ezt, de általában és a szívem mélyén igen.) Csak legyünk képesek, azaz legyen alázatunk, türelmünk és szívünk észrevenni és értékelni mindezt. Most, a járvány és a nagyböjt…