-
Tizenegyedik hetünk Amerikában, avagy iskolai élmények minden mennyiségben
A szeptember mindenhol és mindig sűrű. A tavalyi azért volt extrém, mert akkor ismerkedtünk meg az amerikai oktatási rendszerrel. Nosztalgikus, ugyanakkor tanulságos élmény visszaolvasni akkori kihívásainkat és igyekezetünket, hogy lépést tartsunk mindennel.
-
Harmadik hetünk Amerikában, avagy turistaként New Yorkban
A kellemes és tágas, de a kánikula miatt mégiscsak zártnak érzett cliftoni szállodai apartmanban töltött első két hét után azt mondtam a férjemnek: vagy a gyerekeket küldjük el valamilyen táborba, vagy én megyek el otthonról. Míg ő ügyintézett és dolgozott reggeltől estig, én egyre kevésbé tudtam lekötni gyerekeim energiát. A New Yorki vívótábor életmentőnek bizonyult; és a magyar edzőnek köszönhetően nemcsak nekem, hanem a gyerekek számára is életre szóló élményt nyújtott. Ha hétvége, akkor óceánpart és magyar templomi közösség Júl 16. Ha szombat, akkor óceánpart! Ezt múlt hétvégén eldöntöttük, s egész héten nagyon vártuk (legalábbis én és a gyerekek biztosan). Ismerősünk javaslatára ezúttal a Sandy Hook Beach-re mentünk, s annyira jó volt,…
-
Második hetünk Amerikában, avagy első találkozásunk az óceánnal
Eredetileg azt terveztem, hogy egy-egy hónapnyi tavalyi beszámolót sűrítek majd egy-egy blogbejegyzésbe. De kiderült: eleinte olyan részletesen számoltam be mindenről, hogy egy hónapot egyben elolvasni túlságosan hosszú lett volna, így egyelőre heti bontásban nosztalgiázom az akkori élményeinken, első rácsodálkozásainkon Amrikára. A második héten eljutottunk az óceánpartra és New Yorkba. A híres Jersey Shore Júl. 9. Több mint egy hete itt vagyunk… Hihetetlen, mert gyorsan eltelt, s közben annyi minden történt, hogy az az érzésünk, mintha hetek óta itt élnénk. Mindenesetre szombat lévén végre elautóztunk az óceánpartra (az ún. Jersey Shore-hoz, azon belül Asbury Parkhoz), ahol találkoztunk Gábor egyik legjobb barátjával. A gyomrom már szokja az autópályát, pedig itt még 2x…
-
Első napjaink Amerikában, avagy “Jézus tudta, miért kell ide jönnötök!”
Lassan egy éve élünk a tengerentúlon; épp itt az ideje, hogy a közösségi oldalamra kitett napi-heti bejegyzéseimet csokorba fűzve átkerüljenek a blogomra is, hogy könnyebben (vissza)olvasható legyen ez az online napló. A hosszú és kalandos év távlatából már én is megmosolygom kezdeti rácsodálkozásaimat Amerikára és itteni életünkre; azóta sok mindent megszoktam (és sok mindent nem), illetve másképp látok; mégis úgy döntöttem: nem módosítom az eredeti bejegyzéseket, csak legfeljebb rövidítem; hadd maradjon meg azok színe-szaga-hangulata. Indulás és érkezés Júl. 1. Megérkeztünk!!! Július elseje eddig is nagggyon különleges nap volt. 2006-ban, azaz 16 éve lettünk házasok Isten színe előtt, és két évvel később ugyanezen a napon lettünk szülők. És most az élet úgy hozta,…