Varga Szilvia Edit: A nők számára nehéz elválasztani saját igényeiket mások elvárásaitól

Szilvit évek óta ismerem, még az újságírói hivatásom előtti időszakból. Nagyjából ugyanakkor nyergeltünk át a multis üzleti világból – ő a segítő szakma, én a média területére. Jó volt vele párhuzamosan megélni a többgyermekes, negyven év körüli nők újratervezését. Munkakapcsolatunk azóta barátsággá érett és folyamatosan új lehetőséget teremt: voltam már általa szervezett EMK-tréningen, írt rólam a blogján. Most pedig a közeli nőnap alkalmából megálmodott, ingyenes (!) március 19-i Nő álarcok nélkül című konferenciája kapcsán – amelyen én is részt veszek előadóként, Női önmegvalósítás és hit témával – kikérdeztem őt (és a hét során néhány másik előadót).

Mesélj magadról, családodról, munkádról!

Immár hatodik éve mediátorként, önismereti coach-ként dolgozom, bár eredeti végzettségem és szakmám közgazdász. Szüleim, húgom gyógyszerészek, így én kakukktojás vagyok, bár gyerekként sokat voltam a patikában anyukám mellett. Utam azért vitt a közgazdaságtan felé, mert kitűnő tanuló, „jóeszű”, matematikát, logikát szerető gyerek voltam, és épp a privatizációs hullám közepén kellett egyetemet választanom, amikor úgy tűnt, a mesterségesen felduzzasztott gyógyszerészi szakma nagy része nem fog munkát találni a jövőben. Felvettek vidéki lányként Budapestre, a Közgázra, majd lediplomáztam, férjhez mentem és egy nagy multinál kezdtem dolgozni. 13 évig dolgoztam ott kezdő gyakornoktól országos vezetői posztig. Közben megszületett a kisfiam, megromlott a házasságom, elváltam, újra férjhez mentem és született egy kislányom.

Rájöttem, hogy két gyerek mellett nem tudok – és nem is szeretnék – napi 10-14 órát dolgozni. És mivel sosem éreztem hivatásomnak a közgazdász pályát, a humán szakmákat viszont annál inkább, elkezdtem utánajárni, hogyan tanulhatnék tovább. A mediátor szakmával akkor ismerkedtem meg, mikor második házasságomban is nehézségek léptek fel, és békés megoldást kerestem. Már akkor éreztem, nagyon közel áll a mediáció szellemisége hozzám, mivel hidat teremt azok között, akik félreértik vagy nem értik egymást. Emellett az arany középútra törekszik, a nyertes-nyertes megoldásra, ami tudattalanul az én hitvallásom volt egész életemben. Így indultam el ezen a pályán.

Röviden összefoglalnád, hogy milyen szolgáltatásokat nyújtasz most?

Mediátorként bármilyen családi konfliktus békés megoldásában segítek, közvetítek a felek között, hogy megtalálják a közös, mindenkinek elfogadható megoldást. Ez lehet párkapcsolati probléma – főleg ezzel azonosítják a mediációt – , de volt már kamasz-szülő, idős édesanya-felnőtt lánya, tehát nők közötti közötti mediációm is. Valamint iskolai problémák esetén is tudok segíteni, ahol a gyermekek között vagy gyermek-pedagógus illetve pedagógus-szülő közt merül fel nehézség. Az iskolákban egyébként jogszabály is teret ad mindehhez.

Önismereti coach-ként az ún. tranzakcióanalízissel dolgozom. Ez egyrészt ötvözi azt, hogy megvizsgáljuk, mit hozunk a gyerekkorunkból, a múltunkból, amik akadályozzák azt, hogy teljes életet élhessünk és a saját életünket éljük, másrészt gyakorlati megoldásokat is nyújt ahhoz, hogyan léphet ki valaki ezekből az (ön)korlátozó mintákból. Személyiség teszteket, modelleket használok, de dolgozom asszociációkkal is. És persze elengedhetetlen az ügyfél elkötelezettsége, aktív részvétele, hisz a konkrét megoldást, a konkrét lépéseket ő fogalmazza és teszi meg. Ahhoz, hogy a változást – ami sokszor a korábbi életéhez, énjéhez képest gyökeres –, valóban át tudja ültetni valaki a gyakorlatba, fontos a megfelelő kommunikáció, amely egyszerre együttműködő és önérvényesítő. Ez az ún. erőszakmentes kommunikáció, amelyet szintén átadok az ügyfeleknek, akár az önismereti munkától függetlenül is, önálló módszerként.

Jellemzően kik és milyen tipikus problémákkal, elakadásokkal fordulnak hozzád?

Általában nők keresnek meg, főként a 30-50 közötti korosztály, de van kamasz és 60 feletti ügyfelem is. Sokan küzdenek azzal, hogy nem találják önmagukat, a saját útjukat, ami nem a másoknak való megfelelés, az elvárások teljesítéséből fakad, hanem az ő önálló akaratukból, igényeikből. Ha valaki az elvárásoknak él évtizedekig, először gyerekként, majd fiatalon az első párkapcsolatában alkalmazkodó félként, a munkahelyén szorgos munkaerőként, majd feleség és édesanya lesz, ahol szintén háttérbe szorítja a saját szükségleteit, egyéniségét, akkor nehéz lesz 30-40 éves kor felett már szétválasztani, hogy melyek az ő igényei és mik azok, amiket mások támasztanak felé. Ilyenkor teszik fel sokan a kérdést: „ki vagyok én, hol vagyok én, mikor következem én az életemben?” Ehhez társulhat karrierváltás vagy annak megfogalmazott igénye, kiégés a munkahelyen, illetve párkapcsolati problémák.

Mit tapasztaltál a járvány során? Miben kellett leginkább segíteni?

Ma a fizikai szükségletek – étel, ital, pihenés, egészség – is veszélybe kerül(het)nek, a biztonsági szükségletek szintén, hisz nem tudjuk, lesz-e állásunk, kapunk-e egészségügyi ellátást, mi vár ránk a következő héten, hónapban, évben. A társas, szociális kapcsolataink is sérülnek nap mint nap a korlátozások, az online kapcsolattartás miatt. A szeretteinkkel még talán soha nem voltunk ennyi ideig összezárva; ez kiélezhet olyan konfliktusokat, amik eddig is ott voltak a felszín alatt, de a napi teendők, rövid közösen töltött időszakok elfedték. Emiatt többségében párok kerestek meg azzal, hogy muszáj megoldaniuk a nézeteltéréseiket, különben a karantén végére elválnak. Voltak nők, akik munkahelyi problémákkal kerestek meg, mert kiégés közeli állapotba kerültek vagy felismerték, hogy munkahelyüket, munkájukat nem szeretik és váltani szeretnének, csak ez épp a járvány idején nehéznek tűnt. Van, aki pedig most, ebben a befelé forduló időszakban fedezte fel, hogy nem boldog, nem elégedett önmagával, az életével és meg kell találnia a saját útját.

Kétgyerekes édesanyaként szakmát váltottál, folyamatosan képzed magad, vállalkozóként dolgozol. Hogy tudod összeegyeztetni munkádat a családdal? És mit javasolsz a szakmai váltáson gondolkodó nőknek?

A karrierváltás mindig nehéz döntés és nehéz kivitelezni, hiszen a korábbi megszokott, biztonságos (vagy annak tűnő) élethelyzetből váltunk. Nekem is voltak könnyebb és nehezebb időszakok. A járvány idején nekem is számtalanszor kellett újraterveznem; volt, hogy épp több időm volt a családra, volt, mikor épp ellenkezőleg. Az mindig motivációt ad, hogy ezt a szakmát érzem hivatásomnak és szívből csinálom, illetve hiszek abban, hogy ezzel a munkával valóban hozzájárulhatok ahhoz, hogy mások olyan életet éljenek, amiben boldogok, amiben kiteljesedhetnek. A korábbi munkámhoz képest összességében több időm van a családomra, jobban van arra lehetőségem, hogy én osszam be az időm. Emellett sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, amit a párom és a gyerekek is érzékelnek. Jobban meg tudom élni a szabad gyermeki énemet, a kreativitásomat, a spontaneitásomat; mind a munkában, mind otthon.

Azon nők számára, akik újrakezdésen, karrierváltáson gondolkodnak, azt javaslom: legyen az A tervük mellett B és C tervük is. Az alkalmazkodókészség, a rugalmasság és a tervezés elengedhetetlen. Emellett fontos a nyitottság, a folyamatos tanulás és a képesség arra, hogy merjünk segítséget kérni.

Honnan jött a március 19-i online női konferencia ötlete? Mi a célod vele, mi alapján választottad ki az előadókat? Hol lehet rá jelentkezni?

Jellemzően nők keresnek meg, és kérnek támogatást abban, hogy megerősödjön az önbizalmuk, a magabiztosságuk. Hogy elhiggyék, értékesek, és fontosak az ő igényeik is. Nehéz számukra elválasztani a saját igényeiket mások elvárásaitól; azoktól a címkéktől, amiket akár gyerekkorukban kaptak, akár felnőttként a környezetük, a társadalom vagy épp a párjuk közvetített feléjük. Ráadásul sok online elérhető cikk és tanács szintén címkékben gondolkodik, és tanácsot is úgy ad. Például ahhoz, hogyan legyél türelmes feleség, vonzó nő, sikeres vállalkozó, önálló nő, sok olyan végletes javaslatot ad, amely nem számol azzal, hogy mindannyian egyediek vagyunk. Lehetnek tendenciák, hasonlóságok, de nem mondható ki egységesen, hogy így KELL vonzónak, önállónak, sikeresnek lenned, mert ez működik, ez beválik, ez a helyes. Mindannyiunknak saját magunknak kell megtalálni azt, mi az életcélunk, mivel tudunk azonosulni, mi tesz teljessé, boldoggá, és ehhez mit kell elengednünk, változtatnunk, megtanulnunk.

Olyan előadókat kerestem, akiknek a munkáját és személyiségét jól ismerem, hitelesek, gyakorlottak és szakértők a saját területükön. Emellett értékrendjükben ők is azt képviselik, hogy nem lehet skatulyákat ráhúzni az emberekre, nem címkézhetjük fel őket. Arra is törekedtem, hogy sokféle szakterületet, ezáltal sokféle önismereti utat és egyéniséget megmutassak, ami szintén a lehetőségek sokféleségét tudja bemutatni, ezért inspiráló lehet a résztvevő nők számára. Szeretném, ha a nők elhinnék magukról, hogy címkék és álarcok nélkül, pusztán önmagukat adva is megélhetik, hogy „EGÉSZ VAGYOK, ELÉG VAGYOK, JÓ VAGYOK!” A konferencia egyébként ingyenes, mert az a fő célja, hogy minél többekhez eljusson, akiknek támogatásra és információra van szükségük a témában. Ezért arra buzdítjuk a regisztrálókat, vigyék hírét az online konferenciának. Az eseményről részleteket ITT olvashatnak és jelentkezni is ugyanott lehet.

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!