Velkey György János: Az év elcsépeltnek hangzó, de valódi hozadéka az „orando et laborando”

Ahogy jeleztem, advent negyedik hétvégéjén évértékelő sorozatom alanyai a Bethesda Gyermekkórházban dolgozó két kedves ismerősöm. Tegnap Tamásné Bese Nóra kommunikációs igazgató, ma pedig Velkey György János kórházigazgató osztja meg velünk évösszegző gondolatait.

A „Milyen volt 2020?” kérdésre kell, hogy legyen válasz, mert ez az az év, amire rá fognak kérdezni az unokáink, dédunokáink, mint mi 19-re, 44-re vagy 56-ra, és így a vége felé jobb ezt tisztázni. Tehát lássuk csak és rögzítsük, hogy milyen is volt ez az év. („Ez az az év, legyen, legyen…” – Cseh Tamás és Bereményi Géza után szabadon…)

Egyrészt megint megtréfált a Jóisten, a legnagyobb mókamester, mert épp október elejére készültem fel jó másfél éves edzéstervvel életem első maratonjára, és amikor eljött a várva várt pillanat, helyette letepert a COVID, amit néhány napos mérsékelt szenvedés után túléltem – talán épp a 25 kiló leadásával is megspékelt életmódváltás miatt…

…miközben barátaim haltak bele, akikért megszakad a szívem, és perlekedek Vele, hogy miért, miért, miért…

…de lehajtott fejjel és megtörve-felvértezve veszem tudomásul, hogy ha engem megtartott, akkor még bizonyára van velem dolga itt.

Másrészt izgalmas tapasztalat az is, hogy ez a koronavírus kiváltotta 180 fokos fordulat, ez a hátraarc mennyi bizonyossággal járt:

…hogy a betegségben az értékek kikristályosodnak – emberekről, zenéről, versekről, olvasmányokról,

…hogy az épp mostanában felépült balatoni házunk egy igazi jó kis búvóhely, az osztódott, de új egységeiben terebélyesedő családunknak együtt vagy külön-külön a vírus elől is oda lehetett menekülni, vagy éppen lábadozni,

…hogy a mi kis Bethesdánk egy élő, intuitív, cselekvő, alkalmazkodásra képes közösség,

…hogy az igazán jó megoldások a tetthelyen születnek – például a családokban és kis munkahelyi csoportokban és nem a nehézkes nagy rendszerekben (oh, szubszidiaritás!),

…hogy a világ legértelmesebb és legszebb, legemberibb és legkrisztusibb hivatását kaptuk mi orvosok és ápolók, ami végre kicsit másnak is kezd feltűnni…

Harmadrészt, ha átgondolom, hogy minek is lett értelmes következménye a kezdeményezéseimből, akkor az ima és a munka, vagyis pontosabban a kontemplációból született cselekvés marad, így az év elcsépeltnek hangzó bár, de valódi hozadéka az „orando et laborando”…

Velkey György János, a Bethesda Gyermekkórház igazgatója

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!