-
Egy gyermek valóban “képes elpusztítani a szerelmet, a kapcsolatot, egy nő lelki egészségét?!”
Ma a korábbi vállalkozói női sorozatomat terveztem folytatni, de a hétvégén olvastam egy cikket - egy interjút egy állítólagos sikerkönyv írónőjével - ami azóta sem hagy nyugodni. Először a címére kaptam fel a fejem; majd beleolvastam, remélve, hogy megcáfolja rossz érzésemet, de nem ez történt, hanem egyre jobban ledöbbentett, amit olvastam. A téma valóban fontos, kell beszélni róla, na de így?! Általánosításokkal, téves kiindulóponttal, másokat (gyermek, férj, társadalom) hibáztató következtetésekkel?? Vajon a könyv is ilyen? Tartok tőle, hogy igen, hisz a író állítja ezeket.
-
Tony Parsons: A családban marad
Ezt a könyvet 35. születésnapomra kaptam egy kedves barátnőmtől, de csak 5 év múlva vettem a kezembe. Az volt sorsa, mint megannyi könyvemnek: az éjjeliszekrényemen várta türelmesen, hogy egyszer sorra kerüljön. Ő még a szerencsésebbek közöl való, hiszen végül elolvastam. (Sőt, a járvány alatt még egyszer átfutottam, hogy írni tudjak róla.) Ahogy barátnőm is megjegyzi a dedikációban: ez egy igazi „csajos„ könyv, de a komolyabbik fajtából. Hozzáteszem: ez egy igazi „amerikai” könyv, de a jobbik, elfogadhatóbb fajtából. Három lánytestvérről szól, akik súlyos családi örökséget cipelnek magukkal (édesanyjuk elhagyta őket és apjukat, amikor a legnagyobbik is még csak tizenegy éves volt), és hárman háromféleképpen próbálják (vagy éppen nem próbálják) túlélni és feldolgozni…