Patak Gyöngyvér: Család a dombon

Egy újabb regény, amit a karanténidőszaknak köszönhetően tudtam elolvasni. Már régóta megkaptam a kéziratot a szerzőtől, bele is olvastam, mert érdekelt a sztori, de sokáig nem jutottam a végére. Most, a pünkösdi hosszú hétvégén végre sikerült.  

Kisgyermekes anyáknak és/vagy gyermekre vágyó anyáknak szóló, életszagú, humoros, de sosem felszínes, naplószerű történetmesélés egy városból falura költöző és létszámban folyamatosan bővülő, a könyv végén már ötfős kedves családról és rokonaikról-barátaikról, akik akár mi is lehetnénk. A szerző nagyon őszintén és néhol szinte zavarba ejtő részletességgel mutatja be az anya és a nő szemszögéből a kisgyermekes lét napos és árnyas oldalait, a párkapcsolat és a önismeret alakulásának hullámvölgyeit és csúcsait, a család és/vagy munka örök dilemmáját. Tekintve, hogy én már pár éve túl vagyok az előbbin, inkább az utóbbi kérdések fogtak meg, azokat nagyon átéreztem. Eszembe jutott, mennyit gyötrődtem azon, mit is kezdjek majd magammal, ha gyerekeim picit nagyobbak lesznek és már nem tudok (és nem is akarok) visszamenni a korábbi multihoz. (Vicces, de talán nem véletlen, hogy Gyöngyvérrel is épp akkor találkoztam, amikor a saját utamat keresgéltem. Közös projektjeink is voltak, de aztán útjaink elváltak és mindketten az írás felé orientálódtunk…) De olvasás közben nemcsak ennek az időszaknak, hanem nagycsaládos létünk kezdeti, már porosodó emlékei is előjöttek; szinte sajnáltam, hogy én nem írtam anno sem naplót, sem blogot – pedig már akkor is nagyon szerettem írni –, így számtalan élményünk talán már örökké a múlté…

Ahogy olvastam, kedvem támadt leírni a mi történetünket is. Ki tudja… És persze olvasni a folytatást is, hiszen tudom, hogy a szerzőnek azóta tovább bővült a családja, a várva várt kislány helyett egy ikerfiú párossal (!). Születésük izgalommal és aggodalommal teli időszakáról már írt is egy novellát (PIC-i történet: Hat hét a koraszülött intenzíven), de szerintem nyugodtan kijöhetne a regény folytatása is.  

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró