Kedvenc gyermekkönyveink

Ma van a gyermekkönyvek nemzetközi napja. Ennek örömére megkérdeztem a gyerekeimet, melyik a három legkedvesebb könyvük és miért. És végül magamat is megkérdeztem. Íme a mi házi gyűjteményünk. 

Nálunk mindenki szeret olvasni. De nem volt ez mindig így. Mi, felnőttek szenvedélyesen, és ez gyerekkorunkban kezdődött, ahogy már megírtam, ezért mindkettőnknek fontos volt, hogy a gyerekeinkkel is mielőbb és minél jobban megszerettessük. Az elsőnél ez nem ment egészen simán (ahogy sok minden más sem, de ez nem csoda, hiszen az első gyereknél a szülő is tanulja mit és hogyan…), de tudatossággal (minden este meséltünk, majd felolvastunk nekik) és némi ráerősítéssel („ha elolvasol egy-két-három oldalt, én felolvasom neked a mese többi részét”), sikerült átlendülni a holtponton (hogy az olvasás nehézsége örömmé, majd élvezetté váljon), és onnantól kezdve már nem volt megállás. Azóta majdnem naponta-kétnaponta elolvas egy könyvet, és már túl van minden kötelezőn a következő 1-2 tanévre is, és olyan port kavart könyveken is, mint az Egri csillagok. A középső gyerek könnyebben indult (már nagyjából tudott olvasni, mire iskolába ment) és bár sosem kapta el úgy az olvasás szenvedélye mint a nagyot, de ő is elég sokat, gyorsan és szívesen olvas. A kislányunk még ovis, de ő is nagyon szereti forgatni, nézegetni a könyveket, és mivel már ismerkedik a betűkkel, sokszor eljátssza, hogy olvas. Szerintem hamarosan fog is… 🙂

És akkor jöjjenek a mi kedvenceink: 

Gergő (12): Berg Judit: Alma és Drifter, Cressida Cowell: Így neveld a sárkányodat (sorozat), Jenei Zoltán: Rév Fülöp (sorozat).  „Berg Judit könyveit azért szeretem, mert nagyon jó a témájuk (sakk) és mert izgalmas (két világ között járkálnak). Az így neveld… nagyon fordulatos és élménydús, a főszereplő nagyon jellemes karakter. A Rév Fülöp pedig azért nagyon jó, mert a főszereplő egy utcagyerek, akiből először apród, később hős lesz, három köteten keresztül. ”

Csongi (9,5): Berg Judit: Az őrzők, Wéber Anikó: Az osztály vesztese, Berg Judit: Rumini (sorozat).„Az őrzők azért nagyon jó, mert jófej szereplők vannak benne és mert olyan titokzatos. A Rumini egy kisegérről szól, akinek nagyon tetszik a leleményessége és karaktere. Az osztály vesztese azért jó, mert leírja a gyerekek életét, kivel mi történik.”

Kincső (6,5): Vadadi Adrienn: Örökké óvodás maradok és A palacsinta tábor, Bartos Erika: Brúnó Budapesten (sorozat) és Első tapasztalataim: Az orvosnál és Kistestvér születik. „A Brúnót azért szeretem, mert sokat tudom nézegetni, nagyon jó helyek vannak benne, amiket meg lehet nézni. Sok helyen már jártunk mi is, néha pedig térképként használjuk, hogy felfedezzük Budapestet. Vadadi Adrienn ovis könyvet azért szeretem, mert én is ovis vagyok, ezért szeretem hallgatni, hogy mi történik velük, mivel játszanak. Kedvencem Lea és Peti, róluk szól a legtöbb történet. A lapozgatós könyvet pedig azért szeretem, mert az egyik mese egy kisbaba érkezéséről szól, amit én is nagyon szeretnék, a másik mesében pedig a doktornéni mindenkit meggyógyít. Az is nagyon tetszik, hogy minden oldalon elbújik egy sárga kiskacsa, amit nagyon szeretek megkeresni.”

Én végül nem gyerekkorom könyveiből választottam, hanem a gyerekeim mese/gyerekkönyveiből, mert ott is sok olyan van, amit nagyon szeretek felolvasni nekik (és néhány, amit nagyon nem 😉 ).  Ez persze gyerekenként és időben is szokott változni, ahogy nekik is, de azért vannak örök/biztos kedvencek. Például: Rotraut Suzanne Berner: Böngészők, Pifkó Célia: Szörnyek a szobádban és Kádár Annamária: Lilla és a Tündérbogyó. A Böngészők egy külön világ, Lóri papagájjal és a sok kedves szereplővel. Valószínűleg azért lapozgatom még 11 év után (és 43 éves fejjel) is szívesen, mert imádom a hangulatát. Gyerekkoromban nagyon szerettem rajzolni és leginkább az ilyen jellegű képeket: békebeli hangulat, aprólékos életszagú részletek, élénk színek. A Szörnyek… azért lett nagy kedvencem, mert bár minden gyerek egyedül alszik el kiskora óta és a fiúk sose féltek a sötétben, a lányunk félelmével nem nagyon tudtam mit kezdeni, amíg nem találtam rá erre a könyvre. A szörnyfigurák nagyon jópofák és egytől egyig szerethetőek, a könyv másik nagy értéke pedig a felnőttek számára is humoros stílusa, szófordulatai.  Kádár Annamari könyvét pedig most fedeztem fel magamnak újra. Már régóta megvan, anno bele is olvasgattam, de mivel az oviban felolvasták az óvónők a gyerekeimnek, itthon már nem kérték. A mostani vesztegzár miatt viszont Kincső polcáról mégiscsak előkerült és jó volt újra felfedezni: nagyon tetszik stílusának erdélyi, gyermekkoromat idéző zamata (rengeteg olyan szó van benne, amit csak ott vagy ottaniaktól hallok), életszagú történetei és a Tündérbogyó figurájának pszichológiai háttere is. 

Olvasni jó! Neked melyik a kedvenc gyermekkönyved? 

Antal-Ferencz Ildikó

szabadúszó újságíró