Juhász Anna: A kávéház nekem is az élet-terem lett, amire még mindig várnom kell...

Évértékelő sorozatom mai beszélgetőpartnere Juhász Ferenc költő lánya. Anna tíz évvel ezelőtt felélesztette az irodalmi szalonok és kávéházak hagyományát és rengeteg, szívvel-lélekkel végzett munkával, végtelen munkabírással, elkötelezettséggel és lelkesedéssel elérte, hogy az irodalom egyre több magyar ember világnézetévé váljon (újra), neve pedig védjegyévé váljon ezeknek a kisebb-nagyobb létszámú, de mindig családias hangulatú irodalmi esteknek. Édesapja emlékére filmet forgatott, filmes projektjei is folyamatosan bővülnek.

Mi volt az idei éved legszebb és legnehezebb pillanata?

Mindkettőből volt bőven. A 2020-as év sok szempontból volt nehéz és adott számos lehetőséget is. Mindannyiunk élete megváltozott tavasszal, amikor a járványhelyzet miatt elindultak a lezárások. Tudjuk, sokat beszéltünk már róla és azóta is velünk van egyre erősebben a probléma: mit tegyünk, mit tehetünk, hogy folytassuk az életünket, a munkánkat. A járvány okozta “átállás” számomra gyors volt, de a figyelem fenntartása online kulturális tartalmakkal egy intenzív, folyamatos munka, ami adott kihívásokat is. Szerettem, szeretem, de hiányzik a közönség, nem tagadom.

Emellett a férjemmel volt időnk otthon többet beszélgetni, együtt lenni, korábban félbemaradt irodalmi és filmes terveket kidolgozni és pályázni – ezeknek a munkáknak is beért a gyümölcse őszre, több filmes munkát nyertünk meg, melyek mind egy-egy irodalmi témához, műhöz kapcsolódnak, így ér össze a kettőnk területe és ezekkel foglalkozunk kiemelten 2021-ben.

Mit hiányoltál a legjobban és mit felejtenél el a legszívesebben?

Az ölelések hiányoztak és hiányoznak leginkább, ezt nem lehet semmivel pótolni. Óvatosak, méricskélőek lettünk, félünk és féltjük a másikat, nehéz megtalálni a helyes utat ezen a téren. Kávéházi emberként több mint tíz éve a napjaim nagy része kávéházakban telt, ez a létforma számomra a “levegő”, így ez is nagyon hiányzik nekem. Egy kávé, egy beszélgetés, szerkesztőségi ülés, irodalmi est, pódiumbeszélgetés – így teltek a mindennapjaim, a kávéház nekem is az élet-terem lett, amire még mindig várnom kell…

Elfelejteni nem szeretnék semmit, számomra minden egyes mozzanata az életnek, mégha fájó is, nehéz és könnyekkel teli – az egésznek a része, nem kihagyható. Hisz kell a sötét a fényhez, a feladatok kellenek a fejlődéshez, a rossz tapasztalások, a nehézségek a lelki és szellemi alakuláshoz.

Pilinszky János így fogalmaz: “Ahova estél, ott maradsz. / A mindenségből ezt az egyet, / ezt az egyetlen egy helyet, / de ezt azután megszerezted.” Hogy mit szerzek meg és hol maradok – nem a körülményeimen, hanem rajtam múlik, ezen dolgozok, dolgoztam az elmúlt évben is.

Miből merítettél erőt, ki segített át a nehézségeken?

A szeretteimből és a közönségből. A család számomra nagyon fontos. A férjemmel a sok otthoni beszélgetés, együttlét, közös gondolkodásról már írtam, milyen szép eredményeket hozott, de abban is megerősített, milyen szerencsés vagyok: nem kell másra bíznom magam, más ötletét várnom, hisz nálunk otthon van az alkotás, biztatjuk egymást a munkára és támogatjuk egymás gondolatait. Amikor nyáron volt egy könnyebb időszak, Attiláék még épp le tudták forgatni Tolvaly Ferenccel a Szent Ignác zarándokútról készülő filmjüket Spanyolországban. Habár itthonról, távolról követtem a több száz kilométeres utat, ami szimbolikus megtisztulást is hozott mindannyiuknak, erőt adott nekem is.

A karantén alatt kezdett beszélni a kislányunk, Mimi, közelről figyelhettük a fejlődését, mindig együtt voltunk, hatalmas élmény és még szorosabb kötelék alakult köztünk, számos boldog pillanattal. És erőt ad a közönség. Ebben a fura évben sok ezren csatlakoztak irodalmi munkáimhoz, és egy szoros, egymásra figyelő közösség alakult ki, akikkel megyünk tovább a 2021-es évbe, a sok új esemény és feladat felé.

Milyen nagyobb felismerésekre tettél szert magadról, környezetedről?

Ha őszinte vagy, erősebb vagy. Ha tanulsz, szorgalmas vagy és felkészült, nem vehetik el azt, ami a tied. Az elégedettséget számomra az hozza el, ha megdolgozom valamiért, sok munkát fektetek bele, és ez másoknak szép irodalmi, kulturális élményt tud adni. Ingyen semmi nem kell, csak amiért megdolgozom – és mindez a karantén alatti munkákban még inkább érződött, ezen a fejlődésen dolgoztam és igyekeztem a rossz energiákat, a mérgező embereket letenni, kizárni az életemből.

Olyan törékeny az élet, olyan sok szép feladat vár ránk, és olyan sokaknak van szüksége a támogatásra, a figyelemre, hogy nincs helye emellett az életemben tisztátalan dolgoknak. Hogy is lenne, ha az olvasás, az irodalom önmagában tisztító út, fejlődésre, mélységre hív mindannyiunkat. Számomra az olvasás az igazság.

Ismét Pilinszky Jánost idézem: “A hamisság mindenképp önzésből fakad, sorsa is szükségszerűen véges. Vele szemben az igazság csak ideiglenesen veszíthet, sorsa viszont szükségszerűen torkollik a végtelenbe. Az igazság ezért sose lehet türelmetlen vagy támadó, és sose irányulhat senki ellen. Tartalmára hogyan is cáfolhatna rá természete? Győzelme a szelídekre vár, és a türelmesekre.“

Mit vársz a 2021-es évtől?

Szabadabb életet, öleléseket, munkát és utazásokat. Többször idéztem most Pilinszkyt, nem véletlenül. Nyáron adtam le egy összefoglaló tervet, amiben már az idei, dupla évfordulóra készültem – idén van Pilinszky János születésének 100., halálának 40. évfordulója. A centenárium okot és lehetőséget teremt arra, hogy programokkal, közösségi és on-line együttlétekkel, videókkal kiemeljük a szerző sokrétű életművét, új olvasókat szerezzünk és mindenkinek, aki ismerősen mozog Pilinszky világában, új megvilágításban mutassuk be a szerzőt és a fiatalabb generáció felé kinyissuk életművét. Ennek keretében január végén indul a Pilinszky 100 fogalom című, egy egész évet átfogó, hangsúlyosan videós sorozat, amihez utazások, irodalmi, zenés akciók, előadások is kapcsolódnak majd, és amit azért szeretnék megvalósítani, hogy lássuk, ez a páratlan életmű ma, 2021-ben mit üzen nekünk, milyen gondolatokat, szavakat hangsúlyoz leginkább.

Pilinszky mellett idén – továbbra is – hangsúlyozottan foglalkozom a Karinthy családdal, ami nagyon fontos nekem, hisz a XI. kerület kulturális nagykövete lehetek, ahol ők éltek, alkottak, dolgoztak. Karinthy Mártonról dokumentumfilmet, míg Karinthy Frigyesről és Böhm Arankáról Frici&Aranka címmel televíziós filmet forgatunk, és persze számos könyv, est, pódiumbeszélgetés is várható a témában. Dolgozunk egy népmeséket tárgyaló filmsorozaton, és folytatódnak az estjeim – január 21-én a szintén 100 éve született Mészöly Miklósra fókuszálok a Várkertben – úgyhogy feladatokból idén sem lesz hiány, de ez pont így van jól!

Juhász Annával készült korábbi interjúm ITT olvasható.

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!