Fábián Sára: Sok okos ember mikor lesz újra egy helyen?

Évértékelő sorozatom UTOLSÓ ELŐTTI alanya Fábián Sára, az Amigos a gyerekekért Alapítvány fiatal, lelkes és tehetséges megálmodója és vezetője. Az egyetemistákból (!) álló jótékonysági szervezetnek a célja, hogy súlyosan beteg gyerekek napjait szebbé tegyék a nyelvtanuláson keresztül. Sárát nem ismerem személyesen, de többször beszéltünk telefonon, és már többször úgy volt, hogy lesz közös dolgunk, de végül mindig máshogy alakult. Most végre összehoztuk és folytatni fogjuk, hiszen jótékonysági ügyekről és ilyen tudatos és elkötelezett fiatalokról mindig érdemes írni, hírt adni. Sára évértékelő gondolatai következnek.

Hat éve gondolkodunk fenntarthatóságban és közösségben. Minden döntést annak mentén hozunk meg, hogyha a jövőben ugyanezt a kérdést még százszor feltennék, ugyanazon logika mentén hasonlóan tudnánk-e dönteni, mint ahogyan a múltban tettük. Ha a pénzügyekről van szó, csak akkor vállalunk egy újabb kiadást, ha látjuk, hogy tartalékaink az aktuális mentén is kitartanak még 1,5 évig, a szükséges kiadások mellett is. 

Amióta az Amigost vezetem minden egyes nap eszembe jutott: mi lesz majd, ha beüt egy válság. Az én egyetlen éles emlékem, ami összefűződik a válsággal az a 2008-as helyzet, akkor voltam 14 éves. Láttam, hogy gond van a gazdaságban, akár a tágabb környezetemben is, de nem tudtam kik és hogyan oldották meg, hogy túléljen egy család, egy cég, egy ország és a világ. Tudtam, hogy jöhet még hasonló és jönni is fog, hiszen a válság a működés velejárója, de csak reménykedni tudtam benne, hogy minél később következik be. Hogy még élvezhetjük azt a jót jó sokáig, ami most van. Azt pedig elképzelni sem tudtam, hogyan fogom kezelni, ha utolér minket. Ezért elővigyázatosságból mindig is tartalékoltunk, és a precedensteremtés alapvető fogalomként ivódott be a szervezetünk kultúrájába. 

Most pedig, hogy túl vagyunk egy kilenc hónapos rodeón – igaz, azt nem látjuk, mikor lesz vége -, de már elmondhatom, melyek a első-második körös tanulságok.

1. A tartalékképzés egy civil szervezetben a legfontosabb működési elvek között kell, hogy legyen. 

Egy Amigo megbízható és következetes. Ha megígérjük, akkor ott vagyunk. Két pillér az alapelveink közül. De hogy mer az ígérni, aki folyamatosan ki van szolgáltatva a támogatóknak, pályázatoknak? Definíció szerint függünk, de nem mindegy, hogy milyen mértékben. Ha nem hónapokban, hanem években mérjük a tartalékokat, akkor fenn lehet tartani a hosszú távú gondolkodás kontinuitását és a problémákra ehhez mérten tudunk megoldást találni. 

2. Emberek vagyunk, hibázunk. Ez ne legyen meglepetés senkinek.

2020-ban felerősödtek Kundera gondolatai, miszerint az élet olyan, mintha egy színész egyetlen próba nélkül játszaná a premiert. Senki se látott még ilyen jellegű válságot kortársaink közül. Nem voltak protokollok, mindenki csak tapogatózott, hogy a saját területén, hogy navigálja a hajót. Egy olyan hajót, amiről fogalma sincs, hogy még mekkora távot kell megtennie a tankban lévő felhalmozott üzemanyaggal. Ilyenek voltunk mi is. Igyekeztünk agilisan reagálni, rugalmasak voltunk, aminek remek eredményei voltak rövid távon, de csak 2-3 év távlatában fogjuk tudni igazán kiértékelni a döntéseket és mérlegelni, hogy milyen hibákat vétettünk. Mert abban biztos vagyok, hogy mindenki hibázott, de ma még nehéz megállapítani, hogy hol és mit csinálnánk másképp, jobban.

3. Közösségben az erő, de mit jelent a közösség?

Kezdetektől arra épült fel az Amigos, hogy a segítés öröme mellett a 21. század legnagyobb hiánycikkét adjuk meg az egyetemistáknak: a közösséget. De hogyan értékelődik ez át akkor, amikor a közösség az egész világon elhalványul vagy akár teljesen megszűnik. A saját valóságunkba zárkózunk, lehetőségünk sincsen azt kibővíteni, és a realitástól akár teljesen el is szakadunk. Újra meg kell tanulnunk barátkozni? Vagy ugyanonnan fogjuk folytatni, ahol abbahagytuk? Lehetséges ez egyáltalán? És mi lesz azokkal a hiánypótló közösségszervező csapatokkal, akiket most telibe talált a vírus, és csak találgatni lehet, mi lenne a jó megoldás? Lehet online barátkozni? Ha nem lehet, de csak erre van lehetőség, akkor mit választunk? Elzárkózunk vagy megtanuljuk ezt az új módszert és elfogadjuk, hogy legalább az online barátkozás itt van nekünk?

Nem tudom. Én is keresem a válaszokat. Abba viszont továbbra is hiszek, hogy sok elkötelezett ember egy helyen meg tudja találni a megoldást a legnehezebb problémákra is. A kérdés csupán az: mikor lesz legközelebb sok okos ember egy helyen? Tartsunk ki, hogy lehessen még ilyen!

Forgács-Fábián Sára, Amigos a gyerekekért Alapítvány

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!

(Képek forrása: Amigos a gyerekekért FB oldala)