F. Várkonyi Zsuzsa: Tanulom magam

Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című könyvének méltó elődjére bukkantam egy kedves ismerősöm ajánlására. A szakmabeliek nyilván még régen, valószínűleg kötelező olvasmányként forgatták, nekem csak most jött el az ideje és nagyon hálás vagyok érte, ugyanis a sokéves önismeret-tanítási tapasztalat összegzése nemcsak a segítő foglalkozásúak, hanem az érdeklődő laikusok számára is érdekfeszítő és folyamatos aha-élményt nyújt. 

Egy letehetetlen és mégis folyton letenni szükséges könyv – letenni azért, hogy elgondolkozzunk az olvasottakon, illetve, hogy megoldjuk a javasolt gyakorlatokat – mindazok számára, akiket érdekel az ember működése, és akik szeretnének választ kapni a szerzővel együtt az olyan kérdésekre, mint:

• Miért teszünk olyasmit, amivel magunk sem értünk egyet?
• Milyen belső program irányítja tetteink zömét?
• Hol tanultuk az életünket megkeserítő pszichológiai játszmákat?
• Valóban magunk írtuk-e meg életünk tervét?
• Hogyan menthet meg az önismeret a beprogramozott csapdáktól?
• Átírhatjuk életünk sorskönyvét?

Az elméleti részek során megismerkedhetünk a pszichológia mint tudomány demokratizálódásának folyamatával, a Gordon-féle kapcsolati modellel és az azon alapuló gyermeknevelési stílussal, az önelfogadás forrásaival, a különböző családmodellekkel, a Berne-féle tranzakció-analízissel és a különböző én-állapotokkal, életünk programozásával, sorskönyv-és játszma-típusokkal; a pedagógusok sorskönyvéről. Mindez sok-sok példával és jópár gyakorlattal tarkítva, valamit egy konkrét történettel, amelyben a kliensnek a szerző segítségével sikerült megváltoztatnia sorskönyvét. 

A gyakorlati példák és a feladatok segítségével rengeteget tanulhatunk magunkról, családtagjaink viselkedéséről, és rengeteg kapcsolati helyzetet megértethetünk utólag. A könyv olvasásakor számtalan mondatot aláhúztam, íme néhány ütősebb:

„Igazunk és fontosságunk tudata az a két pillér, amin önértékelésünk nyugszik. Nagyon sok energiát fordítunk önvédelmünkre. S bár mozgósíthatnánk ugyanezeket az energiákat jobb eredménnyel is, többségünk mégis csak eddig jut el az otthon tanult viselkedéstár révén.”

„A szexuális együttlét minőségét a benne megvalósuló igazi intimitás megléte vagy hiánya szabja meg. Lehet az együttlét technikailag hibátlan, mégsem erősíti a párkapcsolatot, ha bármelyik fél úgy érzi, nem kapott benne meghittséget. (…) Ha egy pár előszeretettel veszekszik vagy gúnyolódik egymással mások jelenlétében, ez meglepő módon arról árulkodik, hogy a szexuális önbecslés minimumát sem kapják meg egymástól.”

„Meghallani és mérlegelni a másik ember igényeit hosszú tanulás eredménye. Legkönnyebben természetesen ezt is kiskorunkban sajátítjuk el. Ha ez a modell, amit szüleink nyújtanak, mi is nagy valószínűséggel automatikusan így viselkedünk.”

„Szülők és pedagógusok egyik legártalmasabb, e nem vallott nevelési célja, hogy a gyereknek ne legyen önálló akarata. Ők is ezt tanulták, ezt adják hát tovább.”

„A Gordon-ismeretek azoknak jelentik a legnagyobb felfedezést, akik elégedetlenek kapcsolati működésükkel, és sejtik vagy tudják, hogy saját belső programozásuk a felelős ezért. (…) Ha fontos nekem, hogy a gyerekeim leendő kapcsolataikban is jól elboldoguljanak majd, hogy párom ne a hírzárlatban lássa az egyetlen megoldást gondjai elviselésére, hogy kollégáim ne a hátam mögött mondják el, ami rám vonatkozik, akkor nekem kell jobb mintát nyújtanom. Ha hoztam ilyeneket otthonról,  nagyszerű! Ha nem, hát tanulhatok újakat.”

„Minél kötöttebb a szülők sorskönyve, annál szűkebb lesz gyermekük mozgástere is. Az a tény viszont, hogy két szülőnek természetesen két sorskönyve van, bizonyos választást engem meg a gyerek számára.”

„Tudjuk, hogy nemcsak a szülő képes életre való sorskönyvi előírást vagy engedélyt adni, hanem más szülőfigurák is, ha elég fontos szerepet töltenek be életünkbe. Hogyne tartoznának ide a pedagógusok, akik szerencsés esetben komoly hiányokat pótolhatnak, de meg is sokszorozhatják átkainkat.”

Remélem sikerült felcsigáznom az önismeretre éhezők figyelmét. Ha mégsem, akkor is javaslom, hogy kezdjék el olvasni, bizonyára ugyanúgy fognak vele járni, mint én.

F. Várkonyi Zsuzsa: Tanulom magam, 8. kiadás, Kulcslyuk Kiadó, 1999. 

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger