Tizedik hetünk Amerikában, avagy iskolakezdés

Az utolsó nyári szüneti, de már szeptemberi hétvégi sátorozást követő első amerikai iskolai nap izgalmas, vegyes élmény volt, de semmiképp nem negatív. Iskolakezdés terén minden rendben ment, kivéve az előző éjjel megérkező, s másnap is folyamatosan zuhogó őszi esőt, ami miatt mindkét iskolabusz késett, a lakópark elől és a sulikból is.

Szept 6. A gyerekek sokat meséltek a sulikról, ezekből néhány gondolat:

• Az elemiben még vannak, de felsőben (middle schoolban) már nincsenek osztályok: ott óránként keveredik az évfolyam, így Gergő ritkán találkozott a vele egy évfolyamra járó magyar fiúval;
• A szünetek 3 (!) percesek, ez csak éppen arra elég a felsősöknek, hogy az egyik teremből a másikba átmenjenek;
• A kicsiknek van tízórai-szünet, a nagyoknak csak ebédszünet, amelynek felét mozgással tartok (jó idő esetén az udvaron);
• Felsőben még senki nem kapott könyveket; a nagyoknál még tábla sincs; a tantárgyak legtöbb feladatait gépen (chromebook) végzik, amit naponta hazahoznak (a házit is azon kell megírniuk);
• A fiúk szerint a tantárgyak könnyűnek tűnnek, de a nap nagyon hosszú (9 section/rész van, ebből egy ESL (ahol külön angoloznak a külföldiekkel) és egy ebéd, a többi tanóra: minden nap van alaptantárgy, akár kétszer is, a többi változik, (A és B napok szerint), de az órarend kb. ugyanaz minden nap.
• A legviccesebb, hogy az óráról való távozást (még a wc-re) írásban engedélyeztetni kell (néhány tárgyból papíron, máshol online!!), feltüntetve a távollét időpontját.

Egyszóval rengeteg az eltérés a magyar oktatási rendszerhez képest; meg is állapítottuk, hogy nem nagyon érdemes hasonlítgatni; helyette inkább érdemes elővenni a magyar nyelvű tankönyveiket, és elkezdeni azokból készülni a félévi beszámolókra, Kincsőnek pedig a felvételire.

Szept 9. Tegnap múlt két hete, hogy beköltözünk szeretett lakásunkba, ma pedig végetért az első iskolai hét. Gyorsan, de eseménydúsan telt el mindkettő. A gyerekek elképesztő gyorsan felvették a ritmust, ami az iskolai rendszert, a buszos közlekedést, az iskolai kommunikációt, szokásokat, elvárásokat és a tanárokat illeti. Az angollal nyilván még küzdenek, különösen Gergő, akinek irodalom-nyelvtan leckéihez még nekünk is szótár kell; Csongi állítólag már mindent ért, csak még mindig nem szívesen szólal meg; Kincsôék pedig egyelôre annyira játékosan tanulnak, hogy ô gyakran észre sem veszi, hogy még nem tud angolul. Érdekesség: az alsós tanítónő, de a felsős tanárok többségét is nagyon érdekli a gyerekek személyisége, ezért egy halom ezzel kapcsolatos kérdőívet töltettek ki velük és velünk is. Ez önmagában persze nagyon dícséretes (feltéve, hogy a szülôk és a tanárok is komolyan veszik – reméljük a legjobbakat), de a hat közel egyforma kérdőív helyett gyerekenként egy is elég lett volna…

A hét másik nagy feladata az anyagilag és logisztikailag elérhető sportok felkutatása volt. Tapasztalataink:

• Az iskolában meghirdetett sportok kéthavonta változnak (aminek alsóban még lehetne értelme, mint ismerkedés a sportokkal, de ott nincs ez a lehetőség; viszont felsőben már nem itt kellene tartania egy gyereknek); így mi ezt kihagyjuk, ahogy ismerőseink többsége is, pláne hogy ezek nem is az iskolában zajlanak, tehát hordozni kellene őket.
• A városi magán sportklubok kínálata elég változatos, de minősége hullámzó; és a legtöbb helyen vagy csak a versenysportolókkal foglalkoznak; vagy csak rájuk koncentrálnak, amit egy ingyenes elsô alkalommal szinte lehetetlen kiszűrni; ezért elôször mképp érdemes ismerôsöknél körbekérdezgetni, aztán megnézni személyesen, társakat keresni a logisztikához és kirakósként összrakni a hetet. (S közben persze alaposan belenézni a pénztárcába, hogy az mit bír el.) Ennek alapján a fiúk voltak már vívóedzésen egy orosz vagy ukrán (nekünk mindegy!) vívó klubjába, amit a New Yorkban megismert magyar edzőnő ajánlott; s ahol majdnem földig hajoltak elôttük és mindenféle kedvezményeket ajánlottak csak mert magyarok. ❤️🤍💚
• Kincsővel és a szomszéd magyar család két kislányával voltunk két szertornászteremben, de egyik sem igazán jött be; ezért jövő héten nézünk másikat.
• Jövő héten megnézzük az uszodákat is, mert az úszást mindenképp folytatni kellene, ha már vízilabda elérhető közelségben nincs.
• Az iskolai sport tehát felejtős, viszont vannak zenekarok, ahova akár kezdőket is várnak. A fiúkat még győzködni kell, de Kincső már jelentkezett is fuvolázni. (A hangszereket itt bérelni szokás, egy iskola által ajánlott cégtől, aki a tankönyvel együtt egyenesen a suliba szállítja az; persze nem ingyen, de legalább ezügyben nem kell rohangászni.)

Mindemellett beindultak a magyar közösség programjai is. Egyelőre csak naptárakat és meghívásokat kaptunk, de ebből már látszik, hogy a hétvégéink is tele lesznek. (A nagy távolságok miatt ugyanis a magyar programok csak ekkor vannak). Lesz magyar iskola, cserkészet és néptánc szombaton, hittan, mise és hagyományőrző foglalkozás vasárnaponként; egymással nem ütközve, köszönhetően a komoly szervezésnek; és annak hogy mindezt pár lelkes ember szervezi, akik rengeteg önkéntes munkát végeznek azért, hogy gyermekeik kapcsolatban maradjanak a magyar kulturával. Erről a szülői erőfeszítésről sok cikkem fog születni; nagyon csodálom őket, és szeretném, ha az otthoniak is tudnák, hogy a magyarság ápolása mekkora áldozatot is jelent ennyire távol az anyaországtól.

Kábé itt tartunk most ami a gyerekeket illeti. Gábor közben sikeresen letette a KRESZ vizsgát, és már teszteli a kiszemelt autókat; nekem végre megérkezett a TAJ számom (SSN), így akár már hivatalosan is dolgozhatok itt, de ezt még meglátjuk. Addig is, minden nap futok a lakóparkban és élvezem a csendet és az egyedüllétet a hosszú és mozgalmas nyár után, és végre eljutottam fodrászhoz is a szomszédos kisvárosba. Utóbbi sürgető apropója – a drasztikus lenövés mellett – egy konferencia (Amerikai Magyar Iskolák Találkozója, AMIT) a New Yorki magyar konzulátuson, amire érdeklődő szülőként és újságíróként megyek és majd be is számolok róla.

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!