Erőszakmentes kommunikáció (EMK) iskolai keretek között

Érzelmi intelligenciáról szóló heti sorozatomban újra Varga Szilvia Edit önismereti coach és mediátor barátnőmhöz fordultam. Felnőtteknek szóló erőszakmentes kommunikációs (EMK) tréningjeit ismerve, sokáig próbáltam egyik gyerekem általános iskolájában meggyőzni az osztálytárs-szülőket arról, hogy nagy szükség lenne egy gyerekeknek szóló EMK-tréningre – mindenhol, de különösen egy olyan osztályban, ahol elég sok a feszültség és már sokan el is mentek az osztályból.

Sajnos a meggyőzés nem sikerült, de ez nemcsak a szülőkön és a vonakodó iskolavezetőségen múlott, hanem a közben kitörő járványon is. Azóta iskolát váltottunk, de az említett, sajnos immár tipikusnak és gyakorinak mondható problémák a másik gyerekem osztályában is utolértek, így szeretném ezt a módszert több iskolában is bemutatni – e beszélgetésen keresztül, ha már saját tapasztalatom egyelőre nincs.

Elmondod röviden, miért foglalkozol az EQ és az EMK témákkal?

Mediátorként, önismereti coachként és erőszakmentes kommunikáció szakértőként meggyőződésem, hogy a mai világban egyre inkább felértékelődik azoknak a képességeknek a szerepe, melyek ahhoz szükségesek, hogy tudjunk a változásokra reagálni, újratervezni, a kapcsolatainkat kialakítani, megtartani, konfliktusainkat, különbözőségeinket kezelni és elfogadni. Az érzelmi intelligencia, a tudatosság, az önismeret fejlesztése segítséget, eszközöket adhat mindehhez. Sajnos azonban intézményesített keretek között mindezt nem tanítják, ezért tartom küldetésemnek, hogy mind a gyerekek, mind a felnőttek számára bemutassam a konfliktuskezelés és a kommunikáció fontosságát, eszközeit.

Mi a gyerekeknek szóló EMK-tréninged lényege, célja, eszközei, módszertana, illetve technikai paraméterei?

A tréningen egyrészt egy szemléletmódot szeretnék megmutatni a gyerekeknek, amelynek legfőbb üzenete az elfogadás, a kapcsolatteremtés, a szeretetteljesség, másrészt pedig eszközt is szeretnék adni számukra, hogy konfliktusaikat hatékonyan, önérvényesítően, de egyben együttműködően tudják megoldani.

Az elsődleges cél, hogy a gyerekek megtanulják: lehet úgy megoldani egy helyzetet, egy nézeteltérést, hogy mindketten nyertesek vagyunk; azaz nem kell mindenáron az igazunkért harcolnunk, mégis nyerhetünk. Ehhez hívjuk segítségül az erőszakmentes kommunikáció, az EMK-módszerét, mellyel a gyerekek a négy alappillért sajátítják el: a tényszerű megfigyelést, a saját érzéseik azonosítását, szükségleteik kifejezését és kérésük megfogalmazását. Ezt játékos feladatokkal, az életben is megtapasztalt, akár általuk behozott helyzetekkel gyakoroljuk, érzés és szükségletkártyákkal, asszociációs képkártyákkal, a figyelmüket, az érzelmi intelligenciájukat, az egymáshoz való kapcsolódást fejlesztő játékokkal.

Maga a módszer elsajátítható néhány óra alatt; azaz kb. 3-4 iskolai tanórának megfelelő időtartam alatt, és bár az alapokat is gyakorlatokkal tanulják meg a gyerekek; jellemzően szükséges néhány alkalom gyakorlás is ahhoz, hogy elmélyüljön a tudásuk és már ne kelljen az egyes lépések élesben történő használatához sokat gondolkodniuk.

Hány évesek számára és milyen helyzetekre/problémákra ajánlod?

Bár a módszer már óvodásoknak is tanítható, én jellemzően kisiskolás (9-10 éves) kortól foglalkozom gyerekekkel, egészen kamaszokig; kamaszoknak már önismereti alapokkal is gazdagítva a tananyagot.

A módszer gyakorlatilag bármilyen nézeteltérés esetén hatékonyan használható. Legyen az kiközösítés, csúfolás, baráti veszekedések, testvérek közötti viták vagy akár a gyerekek szülők felé történő érdekérvényesítése, lázadó, dacos gyermeki viselkedés helyett. Kutatások is bizonyították – melyek az angolszász országokban alkalmazott ún. kortárs mediáció hatékonyságát figyelték meg –, hogy a gyerekek nagy része iskolai konfliktus esetén egy barátját hívná segítségül vitás helyzetben, ahelyett, hogy a tanárához vagy szüleihez fordulna. Így fontos, hogy megtanulják egymás közötti vitáik békés rendezését.

Egyébként a kortárs mediáció is egy fantasztikus módszer lenne ahhoz, hogy mindez intézményesített, szervezett formában működjön az iskolákban nálunk is, ahogy az angolszász országokban. Ma az iskolákban még az ún. iskolai mediáció is ritka, mikor egy iskolai, akár fegyelmi kérdést mediációval rendeznek, pedig jogszabály ad rá lehetőséget és kereteket. Bízom benne, hogy ez változni fog.

Én is. De addig is, amíg intézményesített lehetőségek nem állnak rendelkezésre, érdemes használni az egyéb magánutas lehetőségeket. Mivel lehetne motiválni a gyerekeket a „gyakorláshoz”? Na és a szülőket, hogy merjenek belevágni?

A gyerekek még sokkal ösztönösebben azonosítják és mutatják ki, mondják el az érzéseiket. Nagyon hamar megtapasztalják, hogy mennyivel könnyebb így kommunikálni, viselkedni egymással. A kamaszoknál például azt látom, óriási igényük van arra, hogy meghallgassák és elfogadják őket. Ha megtapasztalják, hogy ezzel a módszerrel sikerül, magukat fogják ösztönözni a gyakorlásra, alkalmazásra.

A szülőknek épp ugyanez tud motivációt adni. Még az engedetlennek tűnő gyermekkel is könnyebb lesz szót érteni, együttműködésre rávenni; hiszen nem nekem kell őt kényszerítenem, büntetéssel vagy jutalommal, hanem képesek leszünk megegyezni, nyertes-nyertes „szerződést” kötni.

Mennyire van szükség ebben a tanulási folyamatban a pedagógusok, iskolapszichológusok vagy a szülők aktív jelenlétére?

Az ideális az volna, hogy az iskola, a gyerekek és a szülők egyaránt nyitottak lennének a szemléletmód-váltására, a tanulásra. Van mód arra is, hogy egyszerre kapjon ehhez segítséget mindhárom szereplő; például a pedagógusok, szülők egy gyakorlatias előadás keretében, a gyerekek pedig az eddig említett tréning által. Azonban van értelme csak a gyerekeket is képezni; hisz az EMK hatékonyságának nem feltétele, hogy minden érintett fél ismerje a módszert. Sokszor már azáltal megváltozik, megoldódik a helyzet, ha az egyik fél képes a változásra.

Milyen tapasztalataid vannak? Hogyan kérsz/kapsz visszajelzést?

A felnőttektől szoktam emailben vagy szóban visszajelzést kapni. Sokszor jön olyan üzenet, hogy amint első alkalommal kipróbálták a módszert, már sikerélményük volt. A gyerekeknél az egy jó visszajelzés, ha együttműködőek, nyitottak, lelkesek, beszédesek a tréningen. Ez azt jelzi, hogy szeretik és hasznosnak tartják. Általában örömmel jönnek a következő alkalomra.

A járvány alatt tartottál tréninget, működik online módon is? Változik a módszertanban bármi a covid miatt?

Gyerekeknek nem tartottam online tréninget, felnőtteknek viszont igen; számukra online, önállóan végezhető tanfolyamaim is vannak. Gyerekekkel, főleg kisiskolásokkal nehezebb egy ennyire az érzésekre, egymásra fókuszáló módszert online megtanítani. Tervezek nyáron táborokat tartani, ahol mind a kommunikációt, mind az önismeretet fejlesztjük majd játékosan, gyakorlatiasan.

Azt gondolom, hogy a covid még inkább tapinthatóbbá tette, hogy szükséges megtanulnunk jól kezelni a konfliktusainkat. Azt remélem, hogy ez a tapasztalat azt is eredményezi majd, hogy ezeket a képességeket, azaz a kommunikációt, konfliktuskezelést, önismeretet is fontosnak tartják majd iskolai keretek között is fejleszteni.

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!