Akik szájjal és lábbal festenek

Adventi sorozatom következő része a Szájjal és Lábbal Festő Művészek Kiadójáról szól. Évtizedek óta minden november végén kapok tőlük egy nagy borítékot, benne néhány gyönyörűszép, szájjal vagy lábbal festett lappal és egy megható kísérőlevéllel (no meg egy csekkel). A kísérőlevél szövege minden évben ugyanaz, mégis mindig elérzékenyülök tőle…

Mindig sietni kényszerülő, háromgyermekes, dolgozó nőként állandó idő- és ideg-kötéltáncot járva, ilyenkor jól esik megállni pár percre és döbbenettel vegyes csodálattal nézegetni ezeket a hangulatos képeslapokat, és közben magam elé képzelni azokat az embereket, akik készítették; akik a mi természetesként kezelt végtagjaink nélkül élnek s alkotnak ilyen gyönyörűt.

Az említett kísérőlevél szövege így hangzik:

“Kedves Művészetbarát!

Ön a szájjal és lábbal festő művészek képeiből válogatott ünnepi üdvözlőlap kollekciót vette most kézhez. Mi valamennyien betegség vagy baleset miatt nem tudjuk használni kezeinket. Megtanultuk eszközeinket szájjal és lábbal fogni, és így festjük képeinket. Ünnepi üdvözletei megírásához ajánljuk most figyelmébe a lapjainkat. Vásárlása nem adomány, de hozzájárul ahhoz, hogy saját alkotómunkánk által javítsunk helyzetünkön. A kollekció ajánlott ára 1.850 Ft. A küldemény kézhezvétele nem jár önre nézve semmilyen kötelezettséggel, de örülünk, ha megvásárlása mellett dönt. Köszönöm figyelmet.

Kellemes ünnepeket, valamint boldog új évet kívánok magam és társaim nevében. “

A lap másik oldalán a szájjal és lábbal festő művészek fotói, nevei, történetei és néhány mondat egyesültről. Ez utóbbit is idézem:

“A Szájjal és Lábbal Festő Művészek Egyesülete egy önsegítő szervezet, amelynek tagjai kizárólag súlyosan sérültek. A kiadó hasonlóan, mint számos más országban, az egyesület megbízásából hozza forgalomba a motívumainkkal reprodukált képeslapokat, művészeti naptárakat megvételre, hogy ez által, és ne karitatív adományokra utalva tudjunk életünkön könnyíteni. Ha tetszenek az ajánlataink, akkor vásárlásával méltányolja és segíti munkánkat, egyúttal erőt ad annak folytatásához.”

Az nem volt kérdés, hogy megveszem és támogatom a kiadót, de azt nem tudtam, mit is kezdjek a képeslapokkal, hiszen sajnos pár éve már nem küldök senkinek (kapni is csak a férjem kap néhány cégeset, de azt is egyre kevesebbet). Átkopogtam ezért a 82 éves szomszédnéninkhez, hátha ő jobban tudja hasznosítani őket, de kiderült: már ő is inkább emailen küldi a karácsonyi üdvözleteit távol élő szeretteinek. Viszont szívesen támogatja az egyesületet, így egy halom pénzzel, de ugyanannyi képeslappal tértem haza. A megoldást végül a 7 éves kislányom találta meg: megírta a képeslapokat a legjobb barátnőinek és a tanítónénijeinek. (Annyira lelkes volt, hogy másnap majdnem be is vitte őket a suliba, de végül megegyeztünk, elég lesz csak december közepén meglepni mit sem sejtő szeretteit a lapokkal.)

Ha szeretnéd őket te is támogatni, a lenti számlaszámon megteheted. És ha te sem tudod mit kezdjél a képeslapokkal, javaslom, add oda nálad kreatívabb gyerekeidnek és/vagy lepjétek meg együtt idősebb rokonaitokat, szomszédaitokat, hisz a járvány okozta mesterséges távolság miatt valószínűleg a gondoskodás ilyen régies formájának is örülni fognak.

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!