Magyar Védőnők Szakmai Szövetsége: A családoknak szüksége van a jó védőnői támogatásra

Sorozatom mai részében a Magyar Védőnők Szakmai Szövetségét és annak kortalanul energikus és nyitott elnökét mutatom be. Már nem is tudom, hol találkoztunk először Várfalvi Mariannával, csak azt tűnt fel, hogy szinte minden család témájú rendezvényen jelen van, ahol én is megfordulok, és ez sosem volt kevés. Bár gyakran találkozunk, hosszabb beszélgetésre nem nagyon volt időnk, most viszont alaposan kikérdeztem.

Mesélj egy kicsit magadról, családodról, munkádról!

Életpályám második csúcsán érzem magam eddig 43 év szakmai és közszolgálati tevékenység mellett. Védőnőként kezdtem, majd hamarosan szülésznői végzettséget is szereztem. A Semmelweis Egyetem I. sz. Szülészeti klinikáján dolgoztam több mint 15 évet. Első gyermekünk a főiskolai diplomám megszerzése után két hónappal született. Nagyon vártuk és nagyon készültem rá. A tanulás, a területi nagy gyakorlat mellé belefért a kismama-torna is. Nagyon sok és friss tudással kezdtem a szakmát és az anyaságot párhuzamosan.

Úgy éreztem, ezt a tudást, és ezeket a jó módszereket, amik nagyon is megkönnyítették a szülésemet, más kismamáknak is át kellene adni. És át is adtam, sőt a többi szakmabeli kollégámnak is. Országos tudományos munkacsoport jött létre a Klinikán, szakembereknek oktattuk, több szakmaterülettel együttesen kutattuk, egyéni és kiscsoportok keretek között alkalmaztuk a várandós- és szülőnők/ és apák számára a pszichoprofilaxist, a szülőszerepre, szülésre felkészítés módszerét. Ma már úgy mondjuk, családközpontú vagy családbarát szülészet. Közben megszületett második fiúnk is. Jelenleg hat unokánk van, a legnagyobb már egyetemre jár, a legkisebbek, az iker lányok ősszel mennek iskolába. Mindegyikük egy-egy csoda! Minden találkozáskor!

Az életpályám a klinikai évek alatt folyamatosan gazdagodott, nagyon sok helyre eljutottam a világban, de Magyarországon is. Nagyon szeretek tanítani, együttgondolkodni, fejleszteni, új dolgokat kitalálni, alkotni, mindezt csapatban. 1991-ben, 30 évvel ezelőtt meglapítottam a Magyar Védőnők Egyesületét, egy szakmai szervezetet. A klinikai és az egyesületi munkának is köszönhető, hogy felkértek, hogy az egészségügyi államigazgatásban folytassam tevékenységemet: védőnői, egészségfejlesztési és romaügyi témákban. Ez hosszú éveken át elkísért, a különböző ágazatok közötti együttműködés koordinálása feladatommá vált.

2013-tól az akkori Országos Tisztifőorvosi Hivatalban kaptam lehetőséget Uniós fejlesztési projektekben koordinátori feladatokra. Egyik kedvencem a Koragyermekkori Program (TÁMOP 6.1.4), amelyben sokféle területen kaptam feladatot. A legkedvesebb az volt, hogy 45 db kisfilmet készíthettem egy alkotó stábbal, amely bemutatja a 0-7 éves gyermek fejlődését, és a velük folyó védőnői és gyermekorvosi munkát. 2018-tól a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és Családokért (KINCS) kutató-elemző munkatársa vagyok. Három éve önkéntes műsorvezetője vagyok a Mária Rádiónak.

Mikor alapították és mióta vezeted ezt a civil szervezeted?

A Magyar Védőnők Szakmai Szövetségét 2019. augusztusban alapították, 2020. januárban kaptam felkérést az egyesület vezetésére. Azért vállaltam el ennek a friss egyesületnek a felépítését, vezetését, mert tetszett a sokoldalúsága, az innovációra, a csapatmunkára való készség. A védőnőség és a velük kapcsolatban álló szakemberekkel és civil szervezetekkel, nagycsaládokkal, hátrányos helyzetű családokkal való új minőségű kapcsolatépítés lehetősége. Ezzel egy újabb alkotó, szervező, csapatépítő korszak indult az életemben, amit mindjárt az elejétől a Covid járvány miatti körülmények is érdekessé, különlegessé tettek. Nagy és új kihívásokkal, a mai modern technológiai, telemedicinás és infokommunikációs lehetőségekkel együtt.

Mi a szervezet legfontosabb célja/missziója?

Missziós nyilatkozatunk: „A jövőt fejlesztjük a mában, együtt vagyunk jók!” Címerünk (mai néven: logónk) pedig az arany pajzs. Háromfős az elnökségünk: Szy Ildikó az alelnök és Csősz Katalin a titkár. Mellettük Dr. Rákóczi Ildikó a Prevenciós Kutatás-fejlesztési Központ szakmai vezetője, Kuti Zsolt a projektmenedzser. Több szakterület támogatja munkánkat, akik a szakmai munka előkészítésében, a könyvelői és a jogi területeken erősíti egyesületünket. Célunk a védőnőség és a velük kapcsolatban álló szakemberekkel és civil szervezetekkel, nagycsaládokkal, fogyatékkal élőkkel, hátrányos helyzetű családokkal való új minőségű kapcsolatépítés lehetősége és szükségessége. Kihívás a csapatom számára, hogy értékalapú, értékőrző fejlesztéseket csináljunk. Legyünk érzékenyek és naprakészek, de ha lehet már előre is nézzünk.

Különleges év áll mögöttünk: 2020. június 13-án volt 105 éves a Magyar Védőnői Szolgálat, amely Magyar Örökség Díjas, és Hungarikum. Csodálatos élmény volt számunkra, hogy az online ünnepélyes megemlékezésünk után másnap a Szent István Bazilikában Dr. Erdő Péter bíboros, érsek főpásztori áldást adott a védőnők szolgálatára, mindazokra, akik ebben eddig és ezentúl tevékenykednek a magyarországi családok boldogulásáért, egészséges életkezdetéért. Az erről készült körlevelet minden védőnőnek eljuttattuk. Éreztük, és a visszajelzésekből tudjuk, hogy ez sokak számára jelentett elismerést, és megkülönböztetett figyelmet, adott új erőt és lendületet. Hiszem, hogy az áldás kérése, és annak teljesülése kifejezi értékrendünket.

Melyek a legfőbb tevékenységeitek és miből gazdálkodtok?

Legfőbb tevékenységünk, hogy a védőnői feladatokkal összefüggő fejlesztéseket, innovációkat támogassuk, kutassuk, értékeljük. Érzékenyen figyeljük hol, mi történik, milyen társadalmi, szakmai és civil mozgások, jelenségek, hatások és legfőképpen lakossági szükségletek, igények vannak. Keressük a jó és lehetséges megoldásokat, segítsük a döntés-előkészítési folyamatokat. Számtalan megkereséssel fordulunk a tárcákhoz, hogy ebben a nehéz időben segítsük a munkájukat, de egyúttal a védőnőket is. Fontos, hogy építsük a kapcsolatokat, együttműködéseket velük együtt mozogjunk, mozgassunk. Lássanak és érezzenek minket, de mi is támogatjuk mások kezdeményezéseit.

2020-ban 16 szervezettel kötöttünk megállapodást: KINCS, Magyar Szakdolgozói Kamara, OFA, Országos Korányi Intézet, Védőnőkért, új szülők és újszülöttekért Alapítvány, Femília Projekt, Ébredések Alapítvány, Magyar Női Unió Alapítvány, Zöldövezet Társulat, SINOSZ, Szülők Háza Alapítvány, FICSAK, Civil Út Alapítvány, Férfi Sátor Egyesület, Nagycsaládosok Országos Egyesülete, Babycucc Kft. Több más szervezettel is együttműködünk. Összefogásban vettünk részt a Kárpát-medencei Magyar Családok Jövőjéért ökumenikus kereszt állításban, és a Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat támogatására a FICSAK Karácsonyi online kampányában. Javaslatot adtunk be a Nők Magyarországért Díjra: Kántor Zsuzsanna, és a Gróf Batthyány Lajos Díjra: Kuklay Antal atya személyében. Gazdálkodásunk forrásai pályázatok, adományok, tagdíjak és rengeteg önkéntes munka.

Melyik a számodra legkedvesebb projektetek?

Tulajdonképpen mind az, de néhányat kiemelnék mégis: Sebők Sándor atya hangoskönyvei (jegyespároknak és gyermeket váró szülőknek); Családban maradva című ötrészes kisfilm sorozat a házassági krízisek jó megoldásairól; Bodrogközben öt településen „Közösség, együttműködés, kommunikáció” önkéntes település-egészségfelelős képzés, részvétel alapú megközelítésben; Dohányzás leszokás támogató képzési program; FOF 2020 Fogyatékosügyi Program a koragyermekkori ágazatközi partneri együttműködés fejlesztésére; „Családi mátrix – Férfi segítő” kutatási és oktatásfejlesztési, közösségépítő program; Jó gyakorlatok a telemedicina és informatika fejlesztésében, alkalmazásában védőnői pályázat; Femília Várandós honlap, applikáció és védőnői e-learning fejlesztésben partnerség; Védőnői online múzeum felület létrehozása és gyűjtés elindítása; Mi Újság? Védőnői online fórum létrehozása; Erdőhorvátiban a Kárpát-medencei Magyar Családok Jövőjéért ökumenikus kereszt állításban való támogatás.

Hogyan alakította át a tavalyi éveteket a járványhelyzet?

Mint mindenkiét: nagyon. Először minket is a meglepetések sorozata ért, majd gyorsan be kellett látni, hogy egy teljesen kiszámíthatatlan, előre láthatatlan pályán kell megtanulnunk járni, repülni, úszni. Volt három személyes részvétellel tervezett eseményünk, és végül mindegyiket online tudtuk megtartani. Volt, amire öt napunk volt, hogy átálljunk, és mindent átszervezzünk. Mégis izgalmas volt, nagy kihívás. Sok mindenre megtanított minket személy szerint és csapatban is. Utána magunktól tapasztalati úton megtanultuk a kettős tervezés módszerét. Ez bevált. Gyors alkalmazkodás, reagálás, higgadtság, és kreativitás ennek a receptje, persze fűszerezve pár dologgal. Cél, hozzuk ki minden helyzetből a legjobbat. Így van esély az eredményre, a legkisebb veszteség elvével való jó gazdálkodásra, gyors, hatékony problémakezelésre, és az asszertív kommunikáció alkalmazására.

Mik a terveitek idénre és hosszabb távon mit szeretnétek elérni?

Az idén folytatjuk a 2020-ban elindított munkákat. Ezek között lesznek kutatások, fejlesztési mintaprogramok, kapcsolat építés új telemedicinás és informatikai fejlesztésekkel, képzések, online konferenciák, workshopok, készítünk több kisfilmet és hanganyagokat (podcast), fejlesztjük a honlapunkat és más kommunikációs felületet, közösséget és kapcsolatokat építünk, lakossági bevonással értékalapú fejlesztéseket indítunk.

Nem mondunk le a személyes részvételű események szervezéséről sem, de mindig lesz a tarsolyban „B” terv is. Tartogatunk meglepetéseket is. Tervezzük, hogy a Kárpát-medencében kialakított határon túli kapcsolatokat tovább ápoljuk, fejlesztjük. Igazán nagy öröm és inspiráció a velük való együttműködés lehetősége. Támogatni fogjuk továbbra is a kormányzati fejlesztéseket, átalakításokat, amely az egészségügyben, a védőnői ellátásban is hoz változásokat. Ezek a rövid és hosszú távú tervek.

Célunk, hogy a változások legkevesebb nehézséget jelentsék a védőnők hétköznapi munkájában és magánéletében. Minden nehézség tanít, fejleszt. Ezt kell megtalálni, ha elbizonytalanodunk, elfáradunk! Hinnünk és bíznunk kell a pozitív jövőben, a változások fejlesztő erejében. Ez az év sem lesz könnyű és könnyebb, mint az előző. Ehhez szeretnénk erős, rugalmas háttér lenni. Fontos, hogy ne vesszenek el az energiák, a lendület, a motiváció! A családoknak szüksége van a jó védőnői támogatásra. Hiszem, hogy sikerül: a missziós nyilatkozatunk is ezt üzeni.

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!