Gróh Ili: Az elmúlt év legfőbb tanulsága, hogy nem kell kétségbeesni

Nincs olyan magyar kisgyermekes család – beleértve a határon túliakat is –, ahol ne ismernék/szeretnék a Ringató foglalkozást. Mi is jártunk a Kodály-módszerre épülő mondókás-dalos ölbéli játékos zenélésre, de sokáig nem is ismertem az alapítót. Azóta viszont sokszor találkoztunk és dolgoztunk együtt – vele és nyomdokaiba lépő lányával. A másfélszáz Ringató-foglalkozásvezető “anyjával”, Gróh Ilivel évértékeltünk.

Melyek voltak az éved legszebb pillanatai?

Sok szép emlék, boldog nap idéződik fel bennem, ha visszagondolok az elmúlt évre. Legeket kiválasztani közülük nehéz. Mindenekelőtt a családomhoz kötődő örömek a meghatározók. Ebben az évben tudtam meg, hogy a lányom kisbabát vár. Ezen kívül – ha a találkozásokat korlátozták is – azért folyamatosan láthattam, hogy a fiaméknál a két unokám milyen gyönyörűen fejlődik. Zsófi iskolás lett. Bő fél éve teniszezik is, tehetségesnek tűnik. Tomika óvodás lett, jól érzi ott magát, őt is nagyon szeretik. Ügyesek, okosak, szépek. A legnagyobb öröm a világon.

Még mielőtt a járvány ránk tört volna, éppen egy éve januárban csodálatos utakat tettünk szebbnél szebb, egzotikus tájakon a férjemmel. Szeretünk világot látni, és mintha megéreztük volna, hogy sokáig nem mehetünk majd…

És ha a családról van szó, akkor a tanítványaimra, kolléganőimre is gondolnom kell. Ők a nagyobb családomat és a munkatársaimat jelentik egyben. Sokan vagyunk, 145 Ringató-foglalkozásvezető működik jelenleg a határainkon innen és túl. Fizikailag távol, de lélekben, szellemiségben nagyon közel egymáshoz. A mi közösségünk egy erős szakmai, baráti közösség. Azonos értékrenddel képviseljük a Ringató módszert.

Hogyan sikerült a Ringató közösségét egyben tartani?

Ami ebben az időszakban egyik oldalról a nehézséget jelentette, annak a másik oldalról rengeteg előnyét ismertük fel. Megtanultunk élő kapcsolatot tartani tényleges találkozások nélkül. Jobbnál jobb online programokat, filmeket állítottunk össze kolléganőimmel. A továbbképzéseinket, tanfolyamokat is online tartottuk. Valamennyi rendezvényünk, a legnagyobbak is (Ezer család énekel, Ringató anyák napja, könyvbemutató vagy az adventi gyerekkoncertek) átkerültek a virtuális valóságba. Nem helyettesíti az „igazit”, próbára tesz minket, de képesek vagyunk alkalmazkodni, és ennek is örülni.

Kolléganőim nagyszerű emberek, kiváló zenészek és foglalkozásvezetők, akikre mindig számíthatok. Egymást is mindenben segítik. Ha kell, akkor szakmai kérdésekben adnak tanácsot, ha kell emberi támogatást nyújtanak annak, akinek éppen szüksége van rá.

Az online Ringatókat is nagyon szeretik a kisgyermekes családok. Igen, tudjuk, hogy jobb a hagyományos, amikor egy igazi, közös térben ülünk egymással szemben és megszületik a közös éneklés élménye. De a jelenlegi helyzetben ez is több, mint a semmi. Megmarad a kapcsolat köztünk, és felidéződik az a régebbi helyzet a dalok, mondókák, ölbéli játékok nyomán, amikor tényleg találkozhattunk. Egy szebb, biztosabb, talán boldogabb időszak emlékei térnek vissza az online foglalkozásainkkal. Kapaszkodó. Erről számtalan üzenet érkezik hozzánk a szülőktől. Erőt, szeretetet adunk és kapunk – online. Egy évvel ezelőtt nem hittem, hogy ilyen létezhet, és lám…

Melyek voltak a legnehezebb pillanataid és mi segített átvészelni?

Gondolom, erre a kérdésre mindenki a járvánnyal összefüggő nehézségeket a veszteségeket említi, én is. Nem csupán nehéz, hanem torokszorító a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség érzése. Minden reggel, amikor felébredek, szinte mellbe vág: jaj, járvány van, még mindig járvány van… Hallgatjuk a híreket, mégsem akarom elhinni, hogy ez történik, hogy ilyen helyzetbe kerültünk, hogy a szeretteimnek ezt kell átélniük. Hogy a hatéves unokámnak a maszk már természetes, viszi az iskolába.

Erőt kapok a családomtól, a munkatársaimtól, és bízom benne, hogy ez kölcsönös. Hogy én is képes vagyok nekik erőt, bátorítást nyújtani. Igyekszem.

Számodra mi a tavalyi év legfontosabb tanulsága?

Sok mindenre megtanítanak minket a nehézségek. Akár a világjárványra gondolok, akár egy-egy csalódásra, ami például a munkám során ért. Mert csalódás is volt, de mindenből tanulni lehet. Jobban meg tudjuk különböztetni a fontos dolgokat a lényegtelenektől. Többre értékeljük az apróságokat, ami mellett régen talán elmentünk volna. Türelmet, odafigyelést, elfogadást tanulunk.

Az elmúlt év legfőbb tanulsága, hogy nem kell kétségbeesni. Tudjuk az irányt, a célt és alkalmazkodunk, de fontos a stabil háttér, a kiegyensúlyozott magánélet. Fontos, hogy megbízható, jó emberek legyenek körülöttünk, akikkel haladni tudunk, akik nehéz helyzetben sem adják fel. Sok ilyen munkatársam van, hálás vagyok ezért. Nem szeretem az egy helyben topogást. Mindeközben mindenre vigyázni kell. Egymásra, magunkra, az olykor törékeny kapcsolatainkra.

Mit vársz 2021-től?

Boldog nagymamaságot szeretnék jó sokáig! Egy újabb kisunoka érkezik április végén. Sütni, főzni a gyerekeknek, kirándulni, játszani, beszélgetni, mesélni, muzsikálni. Jó egészséget szeretnék és utazni is jó lenne újra.

Sok tervem van a munkámmal kapcsolatban is. Szeretnék még tanítani, ameddig csak képes vagyok rá. Várom, hogy visszatérjenek az online találkozások helyett az „igaziak”, de a most tanult technikákat sem felejtjük, hasznosítjuk! Újabb könyveket szeretnénk kiadni, bízom benne, hogy nagyszerű alkotómunka vár ránk. 2021-ben is felelősséggel élni, bátran élni, boldogulni, boldoggá tenni… – ez a cél.

Gróh Ilona, Ringató-alapító

Ilivel és lányával készült korábbi interjúim ITT és ITT olvashatóak.

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!