-
Nekem a vitorlázás…
Nem igazán tudom megmagyarázni, miért vagyok annyira oda a vitorlázásért, ahogy azt sem, miért lelkesedek annyira bármilyen vizes sportért. Ezen a nyáron sajnos nem jutottunk el a Balatonra hosszabban, de a vitorlázás így sem maradt el. Ahogy pár évvel ezelőtt, idén is ezt kértem születésnapomra a családtól, és bár még odébb az ünnepnap, az ajándékot már behajtottam: vasárnap vízre szálltunk Alsóörsön.
-
Zala megyei kalandozásaink
Ahogy írtam, a húsvétot Zala megyében töltöttük, egy zsákfalu végén, a természet ölén, egy kis kemencével fűthető nyaralóházban - hála egy kedves rokoni felajánlásnak. Mindannyiunknak nagyon nagy szüksége volt már a kimozdulásra, és úgy látom, sikerült fizikailag és lelkileg is feltöltődnünk; a húsvétot is a maga mélységében megélni, esténként online miséken részt venni, napközben pedig nagyokat túrázni ebben a csodálatos, de számunkra eddig többnyire ismeretlen országrészben.
-
Nekem a tenger…
Minden családi nyaralásunknak három „kötelező” eleme van: az erdélyi (kör)út, egy balatoni és egy tengerparti helyszín. Nem volt ez mindig így, de amióta megszülettek a gyerekeink, (és épp nem voltam közvetlenül szülés előtt vagy után – két gyerekünk is nyári, így azok az évek „kiestek”), ragaszkodtam hozzá. A járványhelyzet miatt idén elbizonytalanodtunk, de hosszas gondolkodás után végül úgy döntöttünk, nem hagyjuk ki. A harmadik helyszín idén az Adria lett, Rab szigete. Hogy miért is ragaszkodom a tengerhez? Mert mindigis hozzátartozott a nyaraimhoz. Gyermekkoromban gyakran nyaraltunk a Fekete tengernél, szüleim munkahelye támogatásával kedvezményes családi üdültetés formájában. Igazi szocreál kinézetű és hangulatú, sokemeletes szállodában laktunk, amit nagyon élveztem, hiszen máskor nem jutottunk el…
-
Nekem a Balaton…
A balatoni nyaralásunk óta már túl vagyunk egy élménydús adriai kempingezésen is, és már javában hangolódunk a tanévkezdésre is, de amíg még élénken élnek bennem/bennünk a nyár(vég)i élmények, gyorsan megírom őket, mielőtt teljesen elvesznének a sok szempontból rendhagyó iskolakezdés körüli izgalomban. Erdélyben nőttem fel és egyetemistaként kerültem Magyarországra, így a Balatonnal való ismerkedés csak a húszas éveimben kezdődött, nem túl nagy sikerrel. Az erdélyi hegyek hűvös és tiszta vizű patakjai és tavai után (örök kedvencem a ma már védett Szent Anna-tó) valahogy nem tudtam élvezni a sekély, rendszerint barna színű vizet, a tömegnyomort a strandokon. Legfeljebb az úszás és a társaság okozott örömet. A férjem családjának sincs nyaralójuk, így kezdetben…