Pasaréti séta a modern építészet nyomában

Rendhagyó őszi sétán vettünk részt nemrég férjemmel és gimnazista fiammal (s még jó pár budai lakóval) Kapovits Réka építészmérnök szervezésében. Egy közös ismerősünk hívta fel a figyelmemet Rékára, aki évek óta szervez helytörténeti, építészeti sétákat a környéken, s aki ezúttal a 75 éve elhunyt avantgárd építész, Molnár Farkas tiszteletére szervezett egy emléksétát Pasaréten, amely során – több más híresség lakóhelye mellett – az építész három legkevésbé átépített házát is felkerestük.

A Körszálló előtt találkoztunk, ahol Réka – meleg teával ellensúlyozva a hűvös, szeles őszi szombat reggelt – bemutatkozott a kb. tizenöt fős érdeklődő csapatnak, majd elmesélte a séta létrejöttének történetét, amit az építészhez fűződő saját élményei ihlettek. Réka négy éves koráig a pasaréti Branyiszkó utcában lakott. 2009-ben pedig építészmérnökként részt vett egy kerekasztal-beszélgetésen, ahol Molnár Farkas lánya, Éva ült mellette, majd Verrasztó Gábor felkérte 10 darab, évente megjelenő helytörténeti kötet lektorálására, melyben szerepelt Molnár is, majd 2019-ben, a weimari Bauhaus 100 éves évfordulóján felkérésre tartott egy előadást Nemcsak fehér, nemcsak kocka címmel. Ezt az építésziskolát 30 magyar végezte el, köztük Molnár Farkas, így ennyi „véletlen találkozás” után Réka úgy érezte, foglalkoznia kell vele külön is, így a 75 éve bombatalálatban elhunyt építész tiszteletére kitalálta ezt az emléksétát, amely több híresség lakóhelye mellett érinti az építész három olyan házát is, amelyet a legkevésbé építettek át.

Rékától sok mindent megtudtunk Molnár Farkas kalandos magánéletéről és munkásságáról, világhír fele haladó, de félbeszakadt életművéről, például azt, hogy mehetett volna többször is külföldre, maradhatott volna a Bauhaus valamelyik mesterénél, mégis hazajött befejezni a Műegyetemet; hívták Amerikába is, s míg pályatársa, Breuer Marcell látványos világkarriert futott be, ő itthon maradt még a világháborúban is. Fiatalon halt meg, a saját Lotz Károly utcai villájával együtt kapott bombatámadásban, 1945 januárjában. Munkásságát Walter Gropius így értékelte: „Hivatása mesterének tartom. Túl korán, életműve kiteljesedése előtt halt meg.”

A séta során megtudtuk, és valamelyest magunk is megtapasztalhattuk, hogy Molnár Farkas lakóházaira jellemző az egyéni igények figyelembevétele, az életmódnak megfelelő térkialakítás, a változtatható térkapcsolatok variálható nyílászárókkal (vagyis a mozgatható ablakok, ajtók és falak), a gazdaságos helykihasználás és a nagy alapterületű teraszok. Ilyen a Pasaréti út 7-beli lakóház (vasbeton pillérvázas tartószerkezet, alacsonyabb belmagasságú és kisebb alapterületű szobák, mint a korábbi polgári lakások, a földszinti bejárati ajtón színes üvegablakokkal és egy folyosói műalkotással); vagy a Lotz Károly u. 4/B szám alatti, kék ablakkeretes, bordásfalas, színes linóleumpadlós, nagy légterű, kevés bútorral berendezett saját villája is (amelyet 1934-ben Gropius budapesti látogatása alkalmából felkeresett). És ilyen volt a Harangvirág u. 11. számú lakóház is, melynek teraszaira szélfogót tervezett üvegből (a teraszra kiülők olvasását védendő), tetejére bordásfalat és egy kis merülőmedencét csodás kilátással a budai hegyre (sajnos ezek mindegyike siralmas állapotban van).

A séta során azonban nemcsak Molnár Farkasról esett szó: elmentünk a Jávor Pál lakása (Pasaréti u. 8.) és a Vasas Sportcentrum előtt; jártunk Szerb Antal legénylakásánál (Torockó u. 6/A); Váncza József feltaláló háza előtt (Torockó u. 11), Szabó Magda és Szobotka Tibor, valamint házvezetőnőjük, Szőke Julianna Júlia utcai házainál, a református gyülekezet 1939-ben épült háznál; felfedeztük Lessenyei Márta 1968-ben készült Szilágyi Erzsébet szobrát és megtudtuk, miért nevezték el róla a fasort (ennek fiunk különösen örült, mert épp vele kapcsolatban volt házi feladata). Onnan továbbsétáltunk Pátzay Pál szobrász Gábor Áron úti háza előtt, majd a Házmán u. 5 előtt, amelyről megtudtuk: az első épület volt a környéken, 1898-ban épült Róza villa, néven és egy 65 m2-es játékterme is volt; s végül Déry Tibor Lotz Károly u. 20 szám alatti háza előtt.

Bár Réka szakmai lelkesedése nem tudott teljes mértékben ránk ragadni a két világháború közötti modern építészeti stílust illetően, de sétájának köszönhetően jobban tudjuk értékelni Molnár Farkas szakmai nagyságát, praktikus ötleteit, racionális építészeti szempontjait s őszintén sajnáljuk az egyes házak jelenlegi állapotát. A kellemes családi élmény keretében sok újat megtudtunk az építészről (életéről, munkásságáról, a korról, amelyben élt) és néhány érdekességet az erre lakó hírességekről; sőt, Réka elérte azt is, hogy mostantól nyitottabb szemmel járunk e közeli utcákon, és a házakról majd eszünkbe jut egy-egy tőle hallott élettörténet.

Réka idén már nem tart ilyen emléksétát, de jövő tavasszal mindenképpen érdemes megfontolni a jelentkezést!

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!