Szülinap az Orczy Kalandparkban

Családi hagyomány nálunk, hogy nemcsak a családi szülinaphoz kapcsolódik egy közös családi élmény (mint például legutóbb a sziklamászás), hanem a barátok számára szervezett zsúr is legyen minél izgalmasabb és emlékezetesebb. Mivel a három gyerekünknek már sok ilyen szülinapja volt, egyre nehezebb újabb helyszínt/programot találnunk. Szerencsére ezúttal is sikerült, mégpedig olyat, ahova az ünnepelt, sőt kisebb és a nagyobb tesója is szeretne még szülinapozni a barátaival. 

Amikor legutóbb Tatabányán jártunk és rátaláltunk a Vasaltutasokra, kiderült, hogy jelenleg ők működtetik az Orczy Kertben lévő kalandparkot is. A mászófalon és a vasalt sziklákon is rendkívül otthonosan mozgó tízévesünk azonnal kijelentette: szeretné, ha ott lenne a zsúrja. Mivel ott még nem tartottunk ünneplést (csak részt vettünk másén és nagyon tetszett), beleegyeztünk. (Előtte egy barlangászós zsúrban gondolkodtunk, de arról kiderült, sajnos nem a mi pénztárcánknak való.) 

Az egész héten kitartó pocsék időjárás és egy váratlan betegség okozott némi izgalmat a szervezésben, de végül – ha nem is a tervezett teljes létszámban – de  megtartottuk a zsúrt és bár reggel 10-kor is még csak 8-9 fok volt, de végre nem esett az eső, és később még a nap is kisütött, úgyhogy végül mindenki elégedett volt.  A gyerekek azért, mert két órán keresztül a levegőben kalandozhattak a közel drótkerítéssel elkerített, három hektáros parkban; egyesek csapatokban verődve, mások egyénileg s mindenki azon a nehézségi fokú pályán, amelyen szeretett volna (és amelyre a magassága alapján felengedték az öt felnőtt és öt gyermekpálya közül). A kistesókkal érkező szülők azért voltak lelkesek, mert a zsúr alatt elmehettek a kicsikkel az Orczy Park másik felébe lévő játszótérre vagy a tó körül sétálni, a helyszínen maradó szülők pedig azért voltak jókedvűek, mert nyugodtan beszélgethettek (mivel az iskolába nem mehetünk be, alig találkozunk egymással).

Bár gyerekeink néha ijesztő magasságokig jutottak fel, tudtuk, hogy biztonságban vannak: be voltak kötve és a segítők folyamatosan figyeltek rájuk; vigyáztak arra, hogy betartsák a szabályokat és segítettek, ha valaki elakadt valahol. Néha eljutott hozzánk egy „nézd, anya” vagy „fotózz/videózz le, anya” felkiáltás, amint éppen elsuhantak a fejünk felett, mi pedig fotóztunk/videóztunk és visszaintegettünk neki, és de aztán nyugodtan beszélgettünk tovább; egyáltalán nem zavart, hogy hangosan kiabálnak, hiszen itt ezt is megtehették. A parkban sétálók közül többen is megálltak és rácsodálkoztak a kalandorokra; volt, aki annyira kedvet kapott hozzá, hogy bejött a kalandparkba, kipróbálni. 

Bő másfél óra után véget ért az első felvonás, de a gyerekeknek nem akaródzott kivetkőzni a felszerelésből. Hiába hívtuk őket a közben megterített asztalhoz, ők inkább a bejáratnál lévő hatalmas ugrálót választották. Szerencsére egyszerre mind nem fértek be, így az éhesebbek (vagy a gyengébbek) mégiscsak odaszállingóztak az asztalhoz, aztán a tortára és az ajándékozásra végül nagy nehezen sikerült mindenki összeterelni. Utána többen megkérdezték: a kalandozást nem folytathatják? Ma már nem, de bármikor visszajöhettek és lehet, hogy jövőre ugyanitt találkozunk – búcsúztunk tőlük. 

Az Orczy Kalandpark elérhetőségei: +36-30-230-3340; www.orczykalandpark.eu

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!