A balkezesség világnapjára

Szűk családunkban „túlreprezentáltak” a balkezesek, így a balkezesek világnapja kapcsán megpróbáltam utánajárni: vajon miért lehet ez? Nem sok biztos választ kaptam, de sok kérdésen, tényezők elgondolkodtam. 

„Túlreprezentált”, mert miközben állítólag (a fejlettebb országokban) minden hetedik ember használja ma dominánsabban a bal kezét, családunkban ennél jelentősen nagyobb a balkezesek aránya. Férjem az volt, de szülei „átszoktatták”, így jobb kézzel tanult meg írni, de a balt is sok esetben tudja használni; én jobbkezes vagyok, azzal írok, de én is gyakran használom a bal kezemet, elsőszülöttünk egyértelműen balkezes (mindenre a balt használja), középső fiúnk is balkezes, de jobb kezét is rendszeresen használja (például azzal nyújt kezet és úgy gitározik – tehát nála nem egyértelmű a jobb vagy bal dominancia), a lányunk pedig egyértelműen jobbkezes. Érdekes, nem? Arányában és „összetételében” is. (A cikk írása közben előkeresett családi képek beszédesen illusztrálják mindezt.)

A kezesség és a dominancia kérdésével mégsem foglalkoztam eddig, nem gyakran volt téma nálunk, hisz a gyerekeink gond nélkül (igaz, tanítói odafigyeléssel) megtanultak írni, a küzdősportokban pedig rendszerint előnyükre vált a balkezesség. Tesztelése egyedül a középső fiunknál releváns. (Tudtátok: a gyorsteszt a spontán módon történő integetés, s amikor kezünket karba fonjuk, a domináns kerül felül? A kezességet egyébként leggyakrabban egy nemzetközileg elismert, tudományos módszerekkel kialakított teszttel szokták vizsgálni, amely tíz, kézzel végzett tevékenység esetén követi le azt, a válaszadás során a következő válaszokat lehet adni: mindig bal, általában bal, nincs preferencia, általában jobb és mindig jobb.)

És azért sem volt téma nálunk, mert ma már (szerencsére) köztudott, hogy a balkezesség nem megszokás, hanem biológiai alapokon nyugvó, a balt a jobbal szemben előnyben részesítő kézhasználat, ami a jobb agyfélteke dominanciával magyarázható. Az előbb említett alacsonynak tűnő, de (a nyugati országokban) ma már folyamatosan növekvő aránynak viszont nemcsak a genetika az oka, hanem azt többségi alapú társadalmi elutasítás is. Hazánkban is sokáig ez volt a hivatalos „pedagógia”: az iskolában a 20. század közepéig veréssel, később pedig verbális szülői erőszakkal szoktatták le a gyerekeket; természetesen nem rossz szándékkal, hanem tájékozatlanságból és abból eredő, ma megmagyarázhatatlannak tűnő félelemből. A pedagógia mai álláspontja szerint balkezes gyereket átszoktatni szigorúan tilos, hiszen már a magzati korban eldől, melyik agyfélteke lesz a domináns és ennek a megváltoztatására tett kísérlet súlyos zavarokhoz vezethet: dadogás, olvasási- (diszlexia), írási- (diszgráfia), számolási (diszkalkulia) nehézségek, magatartásbeli problémák, egyensúlyzavar, illetve lelki problémák alakulhatnak ki. Átszoktatás helyett inkább segíteni kell a gyermeket, például az írástanulásnál meg kell mutatni neki a megfelelő technikákat (hogyan formálja a betűket, számokat stb).

Az átszoktatás nálunk már fel sem merült, viszont érdekelni kezdett a téma, amikor megtudtam például, hogy a jobb agyfélteke dominanciája okán a művészek között sokkal gyakoribb a balkezesség. Balkezesnek született férjembe nem sok művészi hajlam szorult (igaz, belém sem jelentős), és más területen sem jellemző a jobb agyfélteke dominanciája vagy a két agyfélteke erőteljesebb együttműködése. (Másképp fogalmazva: érzelmei kifejezésével sajnos ugyanúgy küzd, mint egy átlagos férfi.) A gyerekeink viszont mind átlagosnál magas érzelmi intelligenciával rendelkeznek és nyitottak a művészetekre (zene, rajz), miközben nem mind balkezesek, ugye. 

Ez az összefüggés tehát nálunk nem segített a tisztánlátásban, így utánanéztem a balkezesség kialakulása okainak. Megtudtam, hogy a gyakoribb Dél-Ázsiában, Kelet-Európában és Délkelet-Ázsiában, míg Nyugat-, Észak-Európában és Afrikában kevésbé; a férfiak körében, illetve az egypetéjű  ikrek esetében és az idegrendszeri megbetegedésben szenvedők körében, aminek genetikai és környezeti okai vannak. Kiderült az is, hogy a magasabb tesztoszteronszint magzati korban oda vezethet. (A tesztoszteron elfojtja a bal agyfélteke fejlődését, így a jobb agyfélteke erőteljesebben fejlődhet, s a magzat nagyobb valószínűséggel válik balkezessé.) A születéskor fellépő stressz is kiválthat balkezességre való hajlamot, és genetikai okok is közrejátszhatnak a kialakulásában, de nem kizárólagosan, hisz környezeti tényezők is szerepet játszhatnak, például ha a gyerek a bal kéz használatát látja. (Ha mindkét szülő balkezes, akkor is csak 46% annak az esélye, hogy gyerekük is az lesz.) 

A felsorolt tényezők közül néhányat bizonyára rá tudnék húzni családunk balkezes tagjaira, de az egyetlen tudományos indok, ami biztosan rájuk illik, az az, hogy kelet-európai férfiak, a többi inkább csak kombináció. 🙂

Antal-Ferencz Ildikó 

Szabadúszó újságíró