Szabó Bori novelláit és drámáit nagyon szeretem, olvasni és nézni is. A Szülői értekezlet című drámagyűjtemény három darabját (A teljes tizedik évadot, a Telefondoktort és a Szülői értekezletet) láttam színpadon is (plusz a Rebekát), mégis sírva röhögtem végig, amikor nemrég újraolvastam őket és a kötet számomra két új drámáját: a Nincsenapám, se anyámot és Valaki meghalt). A hétköznapi helyzetekből (nőgyógyászati rendelés, szülői értekezlet, családi születésnap, játszótér) és hétköznapi emberekből (orvos, tanár, szülő, kamasz, kisgyermekes anya) kiinduló, de azokból/azoktól szinte észrevétlenül, mégis egyre gyorsabb ütemben eltávolodó és egyre abszurdabbá váló helyzetek, személyiségek és a képtelenségig elvitt helyzetkomikumok – mint valami nagyon erős karikatúrák – feje tetejére állítják a „normálisnak” tűnő alaphelyzetet és…