Zsuffa Tünde: Hírek rabjai

Zsuffa Tünde ötödik, eddig utolsóként megjelent könyvével búcsúzik Bécstől, élete 20 éves szakaszának helyszínétől, és zárja le eddigi élete felét. Ez az írás még izgalmasabb és még inkább magával ragadó, mint az előzőek. Nem a szerzőtől „megszokott” történelmi regény ez, hanem egy jelenben és a közelben játszódó politikai krimi, amelyben nem lehet eldönteni, mennyi a fikció és mennyi a valóság. 

A történet ezúttal Bécsben játszódik és bár a szerző szerint azt „valós események inspirálták, de a cselekmény és a szereplők az írói képzelet szülöttei”, a bécsi kancellária sajtóosztályának, valamint az európai nagypolitika működésének és az utóbbi évek során a migrációs válság miatt lényegesen megváltozott osztrák fővárosnak a leírása hol meggyőzően, hol szinte ijesztően valóságosnak tűnik. Ráadásul személyesen ismerve a szerzőt és tudva, hol dolgozott sok éven át, mennyire közelről/belülről ismeri a sajtó működését és a nagypolitikát, és mennyire szereti a piros magassarkú cipőt, még több kérdés merül fel bennünk a valóság és az írói képzelet összefüggéseiről...

Míg Zsuffa Tünde Paprika rummal című könyvéről tudjuk, hogy önéletrajzi, ez a könyv deklaráltan nem az, így csak sejtjük, hogy a főszereplőt ezúttal is magáról mintázta a szerző, a többi párhuzamot pedig csak találgathatjuk. Ettől függetlenül, itt is teljesen közelről láthatunk, érzékelhetünk és átélhetünk mindent, ami a szereplőkkel történik, ami a környezetükben és bennük zajlik.

Együtt érzünk Alexandrával, az öntudatos és érzékeny főszereplő lánnyal, együtt aggódunk érte Isabellel, a lány szeretett nagymamájával, megértjük Christoph, a rendkívül arrogáns, de jóképű újságíró vívódását hivatás és szerelem között, és együtt élvezzük az életet Alexandra bohókás barátaival és lakótársaival, akik egyikéről-másikáról ugyancsak kiderül, hogy súlyos titkokat rejtegetnek: Carmennel, a divattervezővel, Misával az orosz balett-táncossal, Marával a „varázsasszonnyal” és Gerharddal, az ezredessel. És közben döbbenettel követjük a nemzetközi hírszerzés, az emberkereskedelem és  a drogkereskedelem módszereit és összefüggéseit, és átélünk egy robbantásos merényletet is…

Ahogy az Ingeborg című regényben is, itt is két, szorosan összefüggő szálon – közélet és magánélet – zajlanak a fordulatos-izgalmas történések, viszont itt nem időben és térben távoli helyszíneken, hanem a jelenben és a közelünkben, ráadásul egy nagyon aktuális téma, a migrációs válság és terrorizmus körül. Engem újságíróként és nőként persze mindkét szál érdekelt, de olvasás közben újra és újra megerősödött bennem: milyen jó, hogy anno nem a sajtóosztály, és nem a közéleti/oknyomozó újságírás fele mozdultam. 

Félelemmel tölt el ugyanis, mi minden történik a nagyvilágban, amiről fogalmunk sincs… Vagy ha van, akkor talán jobban szeretnénk, ha inkább nem tudunk róla, de ezt sem sajtósként, sem közéleti újságíróként nem tehetjük meg súlyos következmények nélkül. Nagyon nehéz, ha nem lehetetlen ugyanis egyensúlyt tartani, hogy hivatás közben az ember igazságérzete és önbecsülése, illetve magánélete ne sérüljön meg súlyosan. Hiszen ez a regény – az ilyen jellegű munkák elvégzéséhez szükséges képességekkel bőven megáldott, tehetséges és elhivatott – főszereplőinek sem sikerült…

Zsuffa Tünde: Hírek rabjai, 2018. 

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!