Annegert Fuchshuber: Hosszú az út Betlehembe

Ahogy nemrég írtam, eldöntöttem: idén drasztikusan lecsökkentem az adventi naptár zsebeiben lapuló édességmennyiséget, helyette minden napra egy-egy adventi mesét kapnak a gyerekeim. Pedig akkor még nem is került elém ez a csodatevő adventi mesekönyv, csak reméltem, hogy találok megfelelőt…

Hogy miért csodatevő? Egy szürke, ködös november eleji napon, szokás szerint nyomott és kedvetlen voltam, és majdnem kelletlenül vettem elő a Új Ember kiadványok sorozatában megjelent adventi mesekönyvet azzal, hogy most már tényleg itt az ideje, hogy elolvassam, hiszen vállaltam, hogy írok róla még advent előtt. Az öreg és bölcs csiga betlehemi csillagot követő 24 napos történetétől azonban pillanatok alatt kisütött bennem a nap és áttörte szokásos novemberi rosszkedvem ködét. Értitek? Egy mesekönyv…

Már az előszó végén kíváncsi lettem a kis csiga kalandjaira, és ahogy haladtam az oldalakon és fogytak a napok, egyre jobb kedvűbb és békésebb lettem és mire végére értem, valami gyönyörű belső nyugalom áradt szét bennem, és arra gondoltam: milyen jó ennek a kis csigának, hogy ennyire tudja mit szeretne és milyen bölcsen (mai szakmai szóval: asszertíven – azaz önérvényesítően és együttműködően) tudja „kezelni” – kedvesen kíváncsivá tenni, szükség esetén finoman helyre tenni – az útjában kerülőket. A lustákat, a gonoszakat, az okoskodókat, az ostobákat, a mókamestereket, a bénákat, a boszorkányokat, a jóindulatúakat, az öregeket, a kötekedőket… Majdnem irigy lettem rá: ha nekem ez így menne… Értitek? Egy kis csiga…

Ajánlóként álljon itt a kötet bevezetője.

„Kedves gyerekek! Most egy olyan történetet mesélek el nektek, amely sohasem történt meg. Nem azt akarom mondani ezzel, hogy hazug történetről van szó. Csupán elképzeltem, milyen is lehetett akkoriban Palesztinában, amikor egy istállóban megszületett Jézus. Azon is elgondolkoztam, mi lenne, ha ma születne. Elképzeltem, hogy nemcsak az emberek, hanem az állatok is várták az Isten Fiát. (…)

Könyvem főszereplője egy csiga. Nem állítom, hogy minden csiga öreg és bölcs, és azt sem, hogy kívülről tudja a próféták összes könyvét. Egyedül az én csigám ilyen. Talán zavar majd, hogy történeteimnek nincsen vége. Minden iskolai dolgozatban kell lennie egy befejező mondatnak, hogy tudjuk, a történet így kerek, itt a vége, nincs mit hozzátenni. Nálam azonban hiányzik ez a mondat. Neked magadnak kell befejezned a történeteket. (…)

Ezért rád bízom, hogyan gondolod tovább a történetet. Ha tudni szeretnéd, hogy történeteimben mennyi az igazság, üsd föl a Bibliát, és olvass utána! Egyet s mást meg is találsz benne. Az ökröt és a szamarat Izajás próféta első könyvében; a csillagjóst a napkeleti bölcsek történetében Máté evangélistánál; a pásztorokat, Máriát, Józsefet és a Kisdedet Lukács karácsonyi történetében. Csigát hiába keresel, nem fogsz találni, azt én találtam ki. De ki tudja, talán ő is ott volt. S amikor elérkezel az utolsó oldalra, már az én csigám is célba ér: eljött a karácsony…”

A kedves történeteket Németh Marietta fordította, a szerethető rajzokat pedig Bodonovich Márta készítette. Márta vidám, színes, többnyire állatokat ábrázoló, gyerekeknek szóló képeket fest, amelyeket nemcsak festményként, hanem különböző tárgyakra (például hátizsák, falióra, falmatrica, bögre, body, kispárna, stb) nyomva is elkészít. Valamint készít képeket egyedi megrendelésre, személyre szólóan is. Amennyiben tetszenek a könyv illusztrációi, ITT és ITT találtok még munkákat Mártától.

Annegert Fuchshuber: Hosszú az út Betlehembe, Magyar Kurír, 2020.

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!